Rendezzen Kubrick maratont a hétvégén - Ő az, aki a tökéletességet hajszolta

Hírek2018. jan 19.Növekedés.hu

Stanley Kubrick stábját néha az őrületbe kergette, de cserébe a filmes világot egy sor mesterművel ajándékozta meg. Annak, hogy Stanley Kubrick neve itthon nem cseng olyan ismerősem igen prózai okai vannak: a neves rendező több filmjénél is korlátozta vagy egyenesen letiltotta a kelet-európai terjesztést. A rendszerváltás előtt ugyanis nem akarta, hogy a filmjei szocialista országokban is műsorra kerüljenek. Tőlünk nyugatra az 1928 és 1997 között élt direktort azonban a legnagyobbak közt tartják számon: olyan neves filmesek sorolják a példaképeik közé, mint Steven Spielberg, Martin Scorsese vagy James Cameron. Ami a felmenőit illeti: találunk köztük románt, lengyelt és osztrákot is. Maga Kubrick azonban a new york-i Bronxban nőtt fel. Tizenhárom éves volt mikor megkapta az első fényképezőgépét. Újdonsült szenvedélye végül lassacskán egy új hobbi a filmezés felé terelte: alig volt 20 éves mikor először elkezdett hobbi-szinten forgatni. Egész karrierje során a tökéletességre törekedett: filmjeit volt, hogy 10-20 évig készítette elő. De az Aryan Papers (Árja levelek) című holokauszt drámán például 30 éven át dolgozott. Aztán amikor meglátta Spielberg „Schindler listáját” úgy döntött, hogy ezután már nem tudna újat mondani a témában és félbehagyta a tervét. Egyik legambíciózusabb filmje a mesterséges intelligenciát boncolgatta volna. Kubrick viszont várni akart addig amíg igazi robotokkal forgathat: a várakozásba végül belehalt (a tervei azonban nem vesztek kárba: a jegyzetei alapján végül Steven Spielberg készítette el 2001-ben az A.I. – Mesterséges értelmet). Perfekcionizmusával a stábját néha az őrületbe tudta kergetni. Amikor a Dícsőség ösvényeit forgatta egy jelenetet már hatvanharmadszor vettek fel, amikor az egyik producer James B. Harris közölte, hogy elég lesz. Kubrick azonban rögtön leintette. „Még nem kaptam el!” – mondta és meg sem állt a 74-dik felvételig. Amikor a Barry Lyndon című történelmi filmet készítette egyetlen rész -a párbaj jelenet- vágásakor több ezer XVII. és XVIII. századi zenét hallgatott meg, mire kiválasztotta Handel egyik művét, amit végül csak az említett drámai csúcspontnál használt. Nem csak maximalista volt, de régi vágású is. A szélesvásznat olcsó trükknek tartotta. A Spartacus és a 2001: Űrodüsszeia kivételével minden filmjének hasonló képaránya (1.37:1)  van mint a régi TV-knek. De hogy milyen ember volt a magánéletban arról keveset tudunk. Az újságírók elől elzárkózott. Városi legendák szerint még a saját zöldségese se tudta, hogy ő a neves rendező. Bár háromszor házasodott, csak két gyermeke született. Már 19 éve hogy Stanley Kubrick eltávozott, az utókornak azonban számos emlékezetes filmet hagyott hátra. Alábbi írásunkban sorra vettük az összes egész-estés filmjét, melyekről pár sorban a véleményünket is kifejtettük. Szó lesz a mesterművekről és a harmatosabb alkotásokról is. Nem biztos, hogy minden értékítélettel egyet fog érteni: az írásunk természetesen roppant szubjektív. 1, Félelem és Vágy (Fear and Desire - 1953) Stanley Kubrick élete első filmjében producer, rendező, vágó és operatőr is volt... ő volt kvázi a fél stáb. Ez azonban a végeredményen nem sokat segített. A Félelem és Vágy rettentő rossz lett. Egy képzelt háború katonái keseregnek benne. Arcpirító amatörizmusát később Kubrick szégyelte a legjobban. Egy időben még a kópiákat is be akarta vonni.   2, A gyilkos csókja (Killer's Kiss - 1955) Film-noir abból a korból, amikor ez a műfaj már pont kezdett kimenni a divatból. Itt már tetten érhető Kubrick tehetsége: néhány jelenet, így például a boksz-meccs egészen dinamikusra sikerült. Kár, hogy jó színészekre és érdekes történetre már nem futotta. Ráadásul külön ront az élményen, hogy nem tudtak hangot rögzíteni a felvételek alatt, az utószinkron viszont csapnivaló lett. A színészeknek olyan a hangja, mintha mindannyiukat egy mély álomból zavarták volna fel. 3, Gyilkosság (The Killing - 1956) Kubrick itt már elkezdett játszani a már bevett narratívákkal. Gondolt egyet és ahelyett, hogy a történetét az elejétől kezdte volna és a végén hagyta volna abba, inkább átrendezte az idősíkokat, Tarantinot ezzel úgy jó harminc évvel megelőzve. A történet gerincét egy bankrablás adja, ahol aztán semmi sem a tervek szerint sül el. Szórakoztató kis film. 4, A dícsőség ösvényei (Paths of Glory - 1957) Kubrick első filmje, ahol nyugodtan lehet használni a zseniális szót. Pont az '50-es években, amikor a harcokról mindenki csak pátoszokban mert beszélni,  Kubrick előállt minden idők egyik legjobb háborúellenes filmjével. A témát az első világháborúból vette, ahol 1916-ban egy francia tábornok, bizonyos Broulard megelégelte az állóháború eseménytelenségét és egy mészárlásba fulladt rohamot hirdetett. A film három katonáról szól, akik halálbűntetést kaptak az eszement parancsot megtagadásáért. Kubrick itt nem bűvészkedik: jól érzi, hogy a dialógusok és a jelenetek önmagukban is épp elég erősek. Egyedül a háborús jelenetnél újít be - bontakozó professzionizmusára jellemző, hogy a bevett por és homokbombák helyett igaziakat is használtak, amelyektől az ütközet a rövidsége ellenére is emlékezetes lett. 5, Spartacus (Spartacus - 1960) A korábban inkább kisfilmekre specializálódott Kubrick egyszercsak egy több milliós megaprodukció rendezői székében találta magát. Ami elsősorban arról győzte meg, hogy ő ezt soha többé nem fogja csinálni. Állandóan civódnia kellett a producerekkel meg a stúdió különféle embereivel... Kubrick aki mindig is büszke alkotó volt, nagyon nehezen emésztette meg, hogy bárki is beleszól abba amit csinál. Márpedig itt még maga a főszereplő is szót kért. Kirk Douglas ugyanis a film kiötlője volt (miután nem kapta meg a Ben-Hur főszerepét mindenképp akart egy saját szandálos filmet). Szerencsére azonban a Spartacus mindezek ellenére is jó. Néhol giccses, de a gladiátor-iskola és a végső csata képei ötven év távlatából is szépen működnek. 6, Lolita (Lolita - 1962) A Nabokov regény alapján készült filmnél Kubrick igyekezett megfelelni a cenzorok elvárásainak, ám ennek az lett a vége, hogy a végeredménnyel ő maga se lett elégedett. A film végül annyira bátortalan lett, hogy éppen a témájáról, a pedofíliáról nem tud beszélni. Mivel a főszereplő beteges érzéseire nem mernek utalni, a filmben csak lógnak az olyan jelenetek, mint amikor az öreg Humbert szerelmi bánatában törni zúzni kezd vagy amikor az ifjú Lolita közli a férfivel, hogy „megcsaltalak”. Meglepő lehet, de a film még így is egész jó. Ami nem kis részben a remek színészeknek is köszönhető. 7, Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb - 1967) Ki gondolná: a legjobb szatírát a Hideg-háborúról, a Hideg-háború kellős közepén készítették. Még alig lélegzett fel a világ a kubai rakétaválság után, amikor a mozikba érkezett Kubrick maróan gúnyos filmje. Igaz először egy atomháború körül játszódó thrillert akart rendezni -s az alapul szolgáló regény a „Red Alert” is kellően komolyan veszi magát- ám végül a forgatókönyvirás során Kubrick rájött, hogy sokkal jobb lenne a két szuperhatalmon egyszerüen egy jót röhögni. 8, 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey - 1968) Akár kísérleti filmnek is lehetne nevezni, ha nem korának egyik legdrágább sci-fijéről lenne szó. Kubrick itt mindenesetre megkapta azt a két dolgot, amiről korábban csak álmodni mert: szabad kezet és egy rakás pénzt. Filmje igazi nézőt próbáló élmény: a lassú, komótos sztorifonást tette a hangulatépítés egyik legfőbb eszközévé. Olyan csak ritkán van, hogy valaki kicsit kedveli az Űrodüsszeiát vagy picit nem tetszik neki - ha betalál akkor imádni fogod, ha nem akkor utálni. Én az előbbi csoportba kerültem. Kubrick mindenesetre itt igazán kiélhette aprólékosságát Űrjelenetei egész egyszerűen gyönyörűek. 9, Mechanikus narancs (A Clockwork orange - 1971) Abban nagyon hasonlít az Űrodüsszeiára, hogy itt is csak végletes álláspontokat hallani, ha a film megítéléséről van szó. Ami más, hogy én ezt például ki nem állhatom. A közeli jövőben járunk, ahol a fiatalok ha épp nem csöveseket vernek, akkor házakba törnek be, hogy ott porcelán-pénisszel inzultálják a ház úrnőjét. Aztán a főhőst beviszik egy átnevelő intézetbe, ahol kínzásokkal beleverik többek közt azt is, hogy a szexualitás rossz. Az egésznek állítólag mély mondanivalója van, de én piszkosul szenvedtem a nézése alatt. Kubrick azt mondja igyekezett olyan környezetet teremteni, amely nagyban hasonlíthat a közeljövőre, de ez inkább valakinek a beszívott rémálmára hasonlít. És nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Kubrick egyszerűen csak egy botrányfilmet akart forgatni. 10, Barry Lyndon (Barry Lyndon - 1975) A XVIII. századi Európa a szélhámosok paradicsoma lehetett. Kevés kor van, ahol nemcsak a csodaváró egyszerű nép, de a rajtuk ülő arisztokrácia is főleg könnyen megvezethető, naiv lelkekből állt. Nemcsak a szélhámosok, de a kalandorok kora is ez. Barry Lyndon a főhős, pedig az egyik a sok aranyifjúból, aki kiélvezi a század lehetőségeit. Igazi Casanovai figura: a szerencse hullámvasútjára felülve bejárja fél Európát, hol olyan kevéssé szerencsés posztokba sodrodva, mint a hét éves háború katonasága, hol viszont mint a nemesi cím várományosa csábithatja az útjába kerülőket. Nagyon precíz és remek...  kalandfilm, dráma, szatíra, háborús film? Nem is tudom. Talán ezek egyszerre. 11, Ragyogás (The Shining - 1980) A King novellából készült film sztorija nincs túlkomplikálva: egy család a külvilágtól elzárt Overlook szállodára felügyel és menetközben az apa alaposan bekattan. Jack Nicholsonnak a pályája során sok remek szerepet osztottak, Kubrick filmjében viszont élete alakítását nyújtja. Az a hosszú jelenet, ahol a Nicholson alakította Jack Torrence eszelőssége először lesz kristálytiszta a felesége előtt, egész egyszerüen lehengerlő. Kubrickra nagyon jellemző, hogy hallani sem akart művér használatáról. Amikor a filmben elkezd ömleni a vörös lé, jobb ha tudjuk: ez egyenesen a vágóhídról érkezett. 12, Acéllövedék (Full Metal Jacket - 1987) Az Apokalipszis most! és a Szakasz után biztos, hogy szükség volt egy újabb vietnámi háborús filmre? Pláne azután, hogy a háborúk értelmetlenségéről Kubrick már készített egy remek filmet a Paths of Glory képében. A film egyébként teljesen rendben van. Az első fele a megalázó kiképzést mutatja be, ahol a tisztek darabokra szedik a bőrfejüek egoját és önbecsülését, majd aztán jöhet a vietnámi pokol. Jó ez, csak csak nem annyira kiemelkedő. 13, Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut - 1999) Nálam a nagy betűs Kubrick élmény. Nem is merem újranézni, mert kizárt, hogy olyan hatásos legyen, mint elsőre. A film valahogy így indít: egy hosszúra nyúló borozós este után egy nő elárulja a férjének, hogy volt egy alkalom, amikor bizony megkívánt egy másik férfit a házasságuk alatt (a főszerepekben az ekkor még együtt élő Nicole Kidman és Tom Cruise). De annyira, hogy ott és akkor azt se bánta volna, ha tönkremegy a házassága, elveszti a gyerekét, csak hogy az idegennel együtt lehessen. Na mit lehet ezzel kezdeni? A férj mondhatná, hogy hát oké, végülis nem csalt meg, szeret is engem, és csak akkor gondolta így... de a férj ehelyett kikészül, nekivág az éjszakának és kissé színpadiasan szólva, megjárja a saját poklát. Több mint 10 éve ültem le elé, de a legtöbb jelenete olyan élénken él a fejemben, mintha tegnap láttam volna.