Sajnos nem eszünk elég hazai terméket - De miért?

Hírek2018. aug 29.Növekedés.hu

Elsősorban zöldségből, gyümölcsből, húsból, tejtermékből és tojásból keresik a magyar termékeket a hazai fogyasztók. Bár az utóbbi időszakban erősödött a magyar élelmiszerek iránti elkötelezettség, egy friss felmérés szerint tudatosan csak a vásárlók egyharmada vesz hazai termékeket, a többség pedig inkább az árat tartja elsődleges szempontnak.

A magyar élelmiszerek ízletesek, régre nyúló hagyománnyal bírnak, jó minőségűek és eredetük is megbízható – e megállapításokkal szinte kivétel nélkül egyetértenek egy most nyilvánosságra hozott felmérés szerint a hazai fogyasztók. A Médiaunió Alapítvány legfrissebb kutatásában ezer vásárlót kérdeztek meg „A hazai minden előtt!” elnevezésű társadalmi célú kampányban. 

A kifejezetten pozitív megítélés ellenére ugyanakkor azt is megállapították, hogy tudatosan továbbra is kevesen választanak magyar élelmiszereket. Habár a megkérdezettek 95 százaléka állította, hogy szívesen vesz magyar termékeket, a gyakorlatban csupán 31 százalékuk törekedett arra, hogy minél több hazai terméket vásároljon. A tudatos fogyasztók a magas státuszúak között voltak a legtöbben, ahol 38 százalékos részarányt mértek. 

A vásárlók jelentős része (86 százalék) magyar zöldséget és gyümölcsöt vásárol, de a fogyasztók hasonlóan magas arányban választanak hazai húst és felvágottat (76 százalék), illetve tejterméket és tojást is (73 százalék). Kisebb mértékben, de van kereslet az olyan hazai száraz áruk iránt is, mint a liszt, a cukor és a tészta (40 százalék). Emellett pedig a magyarok harmada üdítő, ásványvíz, fűszerek, margarin, olaj, zsír, illetve lekvár és méz vásárlásakor keresi a magyar termékeket.  A felmérés nem meglepő módon azt is megállapította, hogy a legtöbb vevőnél még mindig az ár a döntő.
Ez az arány a kelet-magyarországi községekben a legmagasabb (80 százalékos), míg a budapestiek számára a legkevésbé lényeges, mivel itt az ár „csak” a megkérdezettek 60 százalékánál volt meghatározó.

A második legfontosabb vásárlási tényezőnek a minőség bizonyult, mivel ezt a válaszadók több mint fele jelölte meg lényeges szempontként. A fogyasztók azt sem tartják mellékesnek, hogy a hazai termékek frissebbek és szállítási környezetterhelésük is kisebb. A többség két hasonló termék közül a magyart részesíti előnyben, ha tisztában van az élelmiszerek eredetével. Ugyanakkor a válaszadók mindössze egyötöde nézi meg a termék származási helyét, egyharmaduk pedig úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem tartja fontosnak a hazait – derül ki a felmérésből.

A vásárlói tudatosságot az elmúlt években valamelyest erősítette, hogy a hazai élelmiszerek népszerűsítésére több állami-kormányzati program is futott. Ezek mögött az a megfontolás állt, hogy az import háttérbe szorításával a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar jobb helyzetbe kerülhet, ez pedig munkahelyeket teremthet és javíthatja a vidéki életkörülményeket. Politikusi berkekben is sokszor hangoztatott tény, hogy a hazai agrárium 20 millió ember ellátására lenne képes, de ehhez stabil értékesítési lehetőségekre lenne szükség, amelyek közül – az exportpiacok bővítése mellett – a belpiac folyamatos bővítése és az import visszaszorítása tekinthető a legkézenfekvőbbnek.
Az utóbbi időszakban stratégiai céllá vált, hogy az üzletekben a magyar (hazai) és a külföldi élelmiszerek aránya újra elérje a 80-20 százalékot. A 90 százalékos korábbi magyar részesedés ugyanis 2010-re 70 százalék körülire esett, és az élelmiszer-behozatal térhódítása miatt további csökkenés veszélye fenyegetett. 
Fazekas Sándor idén leköszönt agrárminiszter 2017-ben már arról számolt be, hogy a magyarországi termékek aránya ismét 80-85 százalékra nőtt, és ezzel megközelítettük a lehetséges maximumot, mivel idényjellegű, illetve nálunk megtermelhetetlen „gyarmati” importélelmiszerekre mindig is szükség lesz.  E bejelentésnek viszont némiképp ellentmond, hogy egyes termékcsoportokban időnként továbbra is felborulni látszik a rend, és a piaczavarónak tartott import – például a tejszektorban – a hazai cégeknek változatlanul értékesítési nehézségeket okoz.

A jogalkotók a terméknépszerűsítés érdekében 2010 után azt is definiálták, mi számít „magyar” és „hazai” élelmiszernek.

A szabályozás előbbinél az alapanyagok magyar származását követeli meg, utóbbinál viszont meghatározott mértékig importhányadot is megenged, de itteni feldolgozást ír elő. Ilyen megközelítésben például a Dunaharasztiban gyártott Coca-Cola is hazai terméknek tekinthető, mivel előállítása Magyarországon történik, és ilyen kategorizálással statisztikailag a 80-20 százalékos hazai-külföldi élelmiszerarány is könnyebben helyreállítható. A 2010 utáni kormányok a magyar élelmiszerek tekintélyét a hungarikum-mozgalom beindításával is  próbálták emelni. Kitüntetett szerepnek szánták, ha egy-egy termék vagy ételféleség bekerülhet a hungarikumok tárházába, és ehhez jelölési, értékelési és elfogadási rendszert is kidolgoztak. A mozgalom azonban nem csak élelmiszerekre, hanem más „anyagi-szellemi” termékekre is kiterjedt,

a korábbi komoly propaganda után pedig az utóbbi időszakban vesztett jelentőségéből és kifulladni látszik.

Az agrártárca a helyi-őstermelői termékek fogyasztását a termelői piacok újraszervezésével is igyekezett ösztönözni, míg több terméknél központi marketingakciókat is kezdeményezett a kereslet növelésére. Ilyenek kezdődtek például a halnál, az almánál, a dinnyénél, a sertésnél vagy a nyúlhúsnál, de kérdéses, hogy ezek ténylegesen milyen piaci hatást fejtettek ki.  A sertésállomány például az utóbbi időszakban piaci okokból minden erőfeszítés ellenére is zsugorodott, de általában is hatékonyság-csökkentő tényező lehetett, hogy a közösségi marketinget koordináló Agrármarketing Centrum felügyelete, szervezete és vezetése is többször változott az elmúlt években. A hazai élelmiszerek pozícionálására irányuló törekvéseket viszont eközben élelmes vállalatok arra használták fel, hogy a értékesítéseiket a magyar érzületre  építve növeljék.
Példa erre a hazai tejfelvásárlásban vezető szerepet betöltő székesfehérvári Alföldi Tej Kft., amely „Magyar Tejet” és „Magyar Tejfölt” dobott a piacra.
Divattá vált az is, hogy hazai cégek látványos bejelentésekkel vállalják, hogy termékeiket kizárólag magyar alapanyagokból állítják elő. Ilyen például a Heineken, amely a malátát magyar sörárpából készíti, nemrég pedig magyar komlótermelési programot harangozott be. Hosszú időbe telt, de mára eredményeket hozott a külföldi tulajdonú üzletláncok politikai nyomással elért megregulázása is. Ma már a gyümölcs és zöldségféléknél legtöbbjük figyel arra, hogy az importáruk eltűnjenek polcaikról, amikorra a magyar idénytermékek megjelennek a piacon. Ez az oka például annak, hogy az utóbbi időszakban a földiepernél vagy a görögdinnyénél a külföldi termékek értékesítése az itteni szezonkezdet előtt rendre befejeződik a szupermarketekben.  Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az élelmiszerforgalom zömét lebonyolító láncok időről-időre ne hajtanának végre importélelmiszerekre alapozott akciókat. A piaci verseny is azt diktálja, hogy kedvezményes árú termékekkel csábítsák be üzleteikbe a vásárlókat. A mostani felmérés is azt támasztja alá, hogy az olcsó élelmiszerimport esélye továbbra is fennmarad, amíg a magyar vásárlók élelmiszer-beszerzéseinél az ár számít az elsődleges szempontnak.