Sajnos nem eszünk elég hazai terméket - De miért?
HírekElsősorban zöldségből, gyümölcsből, húsból, tejtermékből és tojásból keresik a magyar termékeket a hazai fogyasztók. Bár az utóbbi időszakban erősödött a magyar élelmiszerek iránti elkötelezettség, egy friss felmérés szerint tudatosan csak a vásárlók egyharmada vesz hazai termékeket, a többség pedig inkább az árat tartja elsődleges szempontnak.
A magyar élelmiszerek ízletesek, régre nyúló hagyománnyal bírnak, jó minőségűek és eredetük is megbízható – e megállapításokkal szinte kivétel nélkül egyetértenek egy most nyilvánosságra hozott felmérés szerint a hazai fogyasztók. A Médiaunió Alapítvány legfrissebb kutatásában ezer vásárlót kérdeztek meg „A hazai minden előtt!” elnevezésű társadalmi célú kampányban.
Ez az arány a kelet-magyarországi községekben a legmagasabb (80 százalékos), míg a budapestiek számára a legkevésbé lényeges, mivel itt az ár „csak” a megkérdezettek 60 százalékánál volt meghatározó.
A második legfontosabb vásárlási tényezőnek a minőség bizonyult, mivel ezt a válaszadók több mint fele jelölte meg lényeges szempontként. A fogyasztók azt sem tartják mellékesnek, hogy a hazai termékek frissebbek és szállítási környezetterhelésük is kisebb. A többség két hasonló termék közül a magyart részesíti előnyben, ha tisztában van az élelmiszerek eredetével. Ugyanakkor a válaszadók mindössze egyötöde nézi meg a termék származási helyét, egyharmaduk pedig úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem tartja fontosnak a hazait – derül ki a felmérésből.
A vásárlói tudatosságot az elmúlt években valamelyest erősítette, hogy a hazai élelmiszerek népszerűsítésére több állami-kormányzati program is futott. Ezek mögött az a megfontolás állt, hogy az import háttérbe szorításával a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar jobb helyzetbe kerülhet, ez pedig munkahelyeket teremthet és javíthatja a vidéki életkörülményeket. Politikusi berkekben is sokszor hangoztatott tény, hogy a hazai agrárium 20 millió ember ellátására lenne képes, de ehhez stabil értékesítési lehetőségekre lenne szükség, amelyek közül – az exportpiacok bővítése mellett – a belpiac folyamatos bővítése és az import visszaszorítása tekinthető a legkézenfekvőbbnek.Az utóbbi időszakban stratégiai céllá vált, hogy az üzletekben a magyar (hazai) és a külföldi élelmiszerek aránya újra elérje a 80-20 százalékot. A 90 százalékos korábbi magyar részesedés ugyanis 2010-re 70 százalék körülire esett, és az élelmiszer-behozatal térhódítása miatt további csökkenés veszélye fenyegetett.Fazekas Sándor idén leköszönt agrárminiszter 2017-ben már arról számolt be, hogy a magyarországi termékek aránya ismét 80-85 százalékra nőtt, és ezzel megközelítettük a lehetséges maximumot, mivel idényjellegű, illetve nálunk megtermelhetetlen „gyarmati” importélelmiszerekre mindig is szükség lesz. E bejelentésnek viszont némiképp ellentmond, hogy egyes termékcsoportokban időnként továbbra is felborulni látszik a rend, és a piaczavarónak tartott import – például a tejszektorban – a hazai cégeknek változatlanul értékesítési nehézségeket okoz.
A jogalkotók a terméknépszerűsítés érdekében 2010 után azt is definiálták, mi számít „magyar” és „hazai” élelmiszernek.
A szabályozás előbbinél az alapanyagok magyar származását követeli meg, utóbbinál viszont meghatározott mértékig importhányadot is megenged, de itteni feldolgozást ír elő. Ilyen megközelítésben például a Dunaharasztiban gyártott Coca-Cola is hazai terméknek tekinthető, mivel előállítása Magyarországon történik, és ilyen kategorizálással statisztikailag a 80-20 százalékos hazai-külföldi élelmiszerarány is könnyebben helyreállítható. A 2010 utáni kormányok a magyar élelmiszerek tekintélyét a hungarikum-mozgalom beindításával is próbálták emelni. Kitüntetett szerepnek szánták, ha egy-egy termék vagy ételféleség bekerülhet a hungarikumok tárházába, és ehhez jelölési, értékelési és elfogadási rendszert is kidolgoztak. A mozgalom azonban nem csak élelmiszerekre, hanem más „anyagi-szellemi” termékekre is kiterjedt,a korábbi komoly propaganda után pedig az utóbbi időszakban vesztett jelentőségéből és kifulladni látszik.
Az agrártárca a helyi-őstermelői termékek fogyasztását a termelői piacok újraszervezésével is igyekezett ösztönözni, míg több terméknél központi marketingakciókat is kezdeményezett a kereslet növelésére. Ilyenek kezdődtek például a halnál, az almánál, a dinnyénél, a sertésnél vagy a nyúlhúsnál, de kérdéses, hogy ezek ténylegesen milyen piaci hatást fejtettek ki. A sertésállomány például az utóbbi időszakban piaci okokból minden erőfeszítés ellenére is zsugorodott, de általában is hatékonyság-csökkentő tényező lehetett, hogy a közösségi marketinget koordináló Agrármarketing Centrum felügyelete, szervezete és vezetése is többször változott az elmúlt években. A hazai élelmiszerek pozícionálására irányuló törekvéseket viszont eközben élelmes vállalatok arra használták fel, hogy a értékesítéseiket a magyar érzületre építve növeljék.Példa erre a hazai tejfelvásárlásban vezető szerepet betöltő székesfehérvári Alföldi Tej Kft., amely „Magyar Tejet” és „Magyar Tejfölt” dobott a piacra.Divattá vált az is, hogy hazai cégek látványos bejelentésekkel vállalják, hogy termékeiket kizárólag magyar alapanyagokból állítják elő. Ilyen például a Heineken, amely a malátát magyar sörárpából készíti, nemrég pedig magyar komlótermelési programot harangozott be. Hosszú időbe telt, de mára eredményeket hozott a külföldi tulajdonú üzletláncok politikai nyomással elért megregulázása is. Ma már a gyümölcs és zöldségféléknél legtöbbjük figyel arra, hogy az importáruk eltűnjenek polcaikról, amikorra a magyar idénytermékek megjelennek a piacon. Ez az oka például annak, hogy az utóbbi időszakban a földiepernél vagy a görögdinnyénél a külföldi termékek értékesítése az itteni szezonkezdet előtt rendre befejeződik a szupermarketekben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az élelmiszerforgalom zömét lebonyolító láncok időről-időre ne hajtanának végre importélelmiszerekre alapozott akciókat. A piaci verseny is azt diktálja, hogy kedvezményes árú termékekkel csábítsák be üzleteikbe a vásárlókat. A mostani felmérés is azt támasztja alá, hogy az olcsó élelmiszerimport esélye továbbra is fennmarad, amíg a magyar vásárlók élelmiszer-beszerzéseinél az ár számít az elsődleges szempontnak.
