Titkos dosszié Göncz Árpádról? Súlyos állítások Panyi Szabolcs új könyvében
HírekGöncz Árpád egykori köztársasági elnök állítólagos állambiztonsági beszervezésével kapcsolatos dokumentumokat őrizhettek az Információs Hivatal egyik titkos irattárában még a 2000-es években is – írja Panyi Szabolcs Barátság extrákkal című könyvében. A szerző három névtelen egykori titkosszolgálati tiszt visszaemlékezésére hivatkozik. Az iratokat állítólag a Kenedi-bizottság elől is elrejtették, tartalmuk és hitelességük azonban máig ismeretlen.
Panyi Szabolcs Barátság extrákkal – Putyin szolgálói és szolgálatai Magyarországon című könyvében az orosz titkosszolgálatok magyarországi tevékenységének történetét vizsgálva Göncz Árpád feltételezett állambiztonsági múltjára is kitér. Az újságíró szerint három, a rendszerváltás után magas pozícióba került egykori magyar titkosszolgálati tiszt beszélt arról, hogy a hírszerzés a 2000-es években még rendelkezett Göncz 1956 utáni esetleges beszervezésével kapcsolatos iratokkal.
Az egyik volt hírszerzési vezető azt állította, hogy a dokumentumokat a Kenedi János történész vezette, 2007–2008-ban működő szakértői bizottság elől is eltitkolták.
„Amikor jött Kenedi, direkt próbáltuk úgy kalauzolni, hogy ne is vegye észre azt az ajtót, ahová a dossziét elraktuk” – idézi Panyi a névtelen forrást.
A volt vezető szerint az Információs Hivatal akkori álláspontja az volt, hogy Göncz „nem érdemelte meg, hogy borítsunk rá”. Az iratok létezése ugyanakkor a szolgálaton belül is aggodalmat keltett.
„Féltünk Göncz dossziéjától, mert számítottunk rá, hogy a miniszterelnök bármelyik pillanatban behívhat, és számonkérhet minket” – emlékezett vissza a forrás. Elmondása szerint az irattár vezetője a dokumentumok átvételekor egyenesen azt javasolta: „Gyújtsuk fel!”
Hogyan kerülhettek az iratok a hírszerzéshez?
A könyv az állítólagos dokumentumok lehetséges eredetét az 1956-os forradalom leverését követő megtorlásokhoz köti.
Rajnai Sándor állambiztonsági tiszt részt vett a politikai foglyok kihallgatásában, köztük Bibó István és Göncz Árpád ügyében is. Később, 1967 és 1976 között a magyar hírszerzés III/I-es csoportfőnökségét vezette.
Panyi szerint Rajnai pályafutása magyarázatot adhat arra, miként kerülhettek a megtorlásokhoz kapcsolódó iratok a hírszerzéshez, majd a rendszerváltás után az Információs Hivatalhoz.
Egy névtelen volt hírszerző azt is felvetette, hogy Rajnai szovjet kapcsolatai miatt az orosz titkosszolgálatok szintén tudhattak Göncz esetleges állambiztonsági múltjáról. Erre azonban a könyv nem mutat be közvetlen bizonyítékot.
Bizonyíték továbbra sincs
Panyi egy névtelenséget kérő történészt is idéz, aki saját kutatásai alapján arra jutott, hogy Göncz együttműködött az állambiztonsággal. A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta a kihallgatások során alkalmazott erőszak és fenyegetések jelentőségét, valamint azt, hogy nem tisztázott, adott-e át Göncz bárkit hátrányosan érintő információkat.
Gönczöt 1958-ban a Bibó-perben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, majd 1963-ban amnesztiával szabadult. Állítólagos együttműködéséről már az 1990-es években is jelentek meg állítások, bizonyító dokumentum azonban nem került nyilvánosságra.
Panyi könyve sem közöl ilyen iratokat, és a megszólaló források személyazonosságát sem tárja fel. Így továbbra sem állapítható meg, hogy az említett dokumentumok pontosan mit tartalmaztak, hitelesek voltak-e, illetve léteznek-e még. A kötet újabb visszaemlékezésekkel egészíti ki a Göncz Árpád állítólagos állambiztonsági múltjáról szóló történetet, de a beszervezés tényét nem bizonyítja.