Úgy adtuk el a piacunkat, hogy még fizettünk is érte - Oszkó Péter kemény kritikát fogalmazott meg

Erőforrások a világban – Magyarország külgazdasági mozgástere a blokkosodó világgazdaságban címmel tartott szekcióülést a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Nemzetközi Szakosztálya a 64. Közgazdász-vándorgyűlésen.

Az erőforrások hozzáférhetősége folyamatosan változik a világban, ez nem rajtunk múlik, de Magyarország alkupozíciójával ügyesen kell kereskednünk. A vámháború kiszámíthatatlansága folyamatos alkalmazkodást és felkészültséget igényel

– véli Oszkó Péter.

Előadásának főbb pontjai:

• Európa legnagyobb szövetségese, az USA vámpolitikája szinte naponta íródik át, ehhez Európának is alkalmazkodnia kell, ahogy Kína is teszi, amely exportkorlátozásokkal is komoly alkupozíciókat épített ki.
•  A globális vámteher még a vámháború ellenére is relatív alacsony, átlagosan 10-11 százalékos, az uniós export pedig emelkedik.
• Magyarországon egyoldalú kitettségén változtatni kell, fokozatos diverzifikációra van szükség. A kínai beruházásoka tette fel a tétjeit a magyar gazdaság, 1000-1500 milliárd állami forrást költöttünk el arra, hogy a gyártókapacitásokat kiépítsék itthon a kínaiak, ahol kínaiak dolgoznak.
• Úgy adtuk el az uniós piacot, hogy közben még fizettünk is érte, és egy százaléknyi tulajdonunk sincs a gyárakban. és a kínaiak részéről nincs érdemi kötelezettségvállalás (utalt a BYD és CATL gyárakra).
• Kanada miniszterelnökét idézte, miszerint egyetlen erőközpont kegyeiért zajló versenyfutás nem jelent együttműködést, sem függetlenséget. Az érdekérvényesítő képesség csak a szövetségesek közötti közös szabályok szerint működhet.
• Eközben a hazai hozzáadott érték az exporttevékenységünkben mindössze 33 százalék, szemben a cseh 54 százalékkal, 74 százalék a németeknél.
• Az Európai Unió legnagyobb erőforrása, alkupozíciója a közel 500 milliós, viszonylag gazdag piac, ezért jó példa csak közös európai tulajdonért beengedni külföldi beruházásokat.
• Az alkupozíciónkat már nem erősíti az olcsó és bőséges munkaerő, mert ebből már nincs tartalék. Saját nagy számítástechnikai kapacitásunk sincs, a kutatás-fejlesztési kiadásaink alacsonyak, a GDP 1,3 százalékán állnak, a beruházás-ösztönző állami pénzeket pedig már elköltöttük.
• Legnagyobb erőforrásunk, hogy a közös piac részei vagyunk, és kapunk jól felhasználható uniós forrásokat: a minél több equity típusú fejlesztés és tulajdonszerzés Magyarország érdeke.
• Nem az a kérdés, hogy a Keletet vagy a Nyugatot választjuk-e, hanem az, hogy telephely vagy társtulajdonosok leszünk.