Új Jalta helyett szunyókálás: Trump, Putyin és Hszi titkos alkujától zengett a világ, de a színfalak mögött teljesen más történt
HírekVilágtörténelmi áttörést és a szuperhatalmak új osztozkodását várta a világ a sencseni szupercsúcstól, végül azonban alig állapodtak meg valamiben. A három nagyhatalom vezetője mégis elégedetten távozott: Trump államférfiként tetszeleghetett a félidős választási pofon után, Putyin áttörte a nemzetközi elszigeteltséget, Hszi Csin-ping pedig mintha átvette volna a globális irányító szerepét.
A sencseni APEC-csúcstalálkozó margóján megtartott első kínai–orosz–amerikai trilaterális csúcstalálkozó lényegében semmilyen területen nem hozott érdemi döntést, de a három globális vezető közül mindenki nyert vele valamit.
Trump az elsöprő félidős választási vereség után államférfiként tüntethette fel magát, ugyanakkor a kampány során hangoztatott hagyományos Kína-ellenességének megtörése, és Hszi Csinping „barátként” kezelése még saját szavazóit is összezavarhatja. Szintén rosszat tett a megítélésnek a Hszi beszéde alatti elszunyókálása, Trump következetesen álmos Joe-nak nevezte Joe Biden korábbi elnököt.
A hágai nemzetközi büntetőbíróság (ICC) által elvileg körözött Putyin a béketeremtő szerepében tetszeleghetett, kitört e nemzetközi elszigeteltségből, a floridai G20-ra is meghívót kapott, „békeközleményt” írt alá, miközben drónokkal és ballisztikus rakétákkal támadta Kijevet.
Hszi Csin-ping a házigazda és az irányító szerepét ölthette magára, látványos volt Trump és Hszi közötti fizikai erőnléti különbség.
A kiadott közös nyilatkozat a blokkosodás és a gazdasági szétválás ellen fogalmazott meg elveket, valamint a II. világháború eredményeinek tiszteletben tartására hívott fel. Utóbbit Kína és Oroszország előszeretettel használja területi követelései igazolására.
Nem lett új Jalta
A találkozót megelőzően sokan egy új jaltai konferenciaként emlegették az eseményt, ehhez képest semmiféle áttörést nem sikerült elérni még kereskedelmi kérdésekben sem. A három nagyhatalom ma lényegesen gyengébb, mint az 1945-ös győztesek (az akkori USA, Szovjetunió és Brit Birodalom): Putyin Ukrajnában vívja négy éve a háborúját, miközben még a korábban annektált Krímtől is elvágták az ukránok az összeköttetést jelentő krími-híd elleni csapással.
Trump pedig látványos kudarccal küszködik Iránban, lényegében át kellett adnia a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzést Iránnak, energiaválságot és inflációs krízist robbantott ki, ami megemelte a kamatokat Amerikában, ami az amerikai exportot károsítva erősíti a dollárt. A háború lezárásáról pedig még mindig nincs stratégia.
Az egyetlen pozitívum lehet, hogy a felek jelképesen megállapodtak abban, hogy párbeszédet folytatnak a nukleáris kockázatok csökkentéséről, ami inkább Teheránnak szóló üzenet lehet, semmint mérföldkő a leszerelésben.