Végleg elkobozhatják az orosz befagyasztott vagyont?

Az Oroszországi Föderáció és az Orosz Központi Bank mintegy 300 milliárd eurónyi pénzügyi eszközét fagyasztották be Oroszországon kívül az Ukrajna elleni tavalyi agresszív háborút követően.

E befagyasztott eszközök jelentős része Európában, főként Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban található. A lefoglalt pénzeszközöknek mindössze 8,5 százalékát tartják az Egyesült Államokban.

Kérdés, hogy előnyösebb-e ezeket a vagyonokat befagyasztva tartani, vagy elkobozni őket, hogy a jövőben a háborús károk egy részét ebből fedezni lehessen. 

A befagyasztott pénzeszközök sorsa politikai, jogi és erkölcsi kérdés is.

E vita hátterében az áll, hogy a háború befejezése után Ukrajnát újjá kell építeni, és rendezni kell az orosz invázió költségeit. A becslések e költségekre vonatkozóan széles skálán mozognak - 150 milliárd dollártól 1000 milliárd dollárig terjednek - írja a Le Grand Continent francia lap.

A jogi kérdés az, hogy a nemzetközi közjog és a befagyasztott pénzeszközöket birtokló államok belső joga szerint lehetséges-e egy külföldi állam pénzügyi eszközeinek végleges elkobzása - és nem csak a befagyasztása.

Több lehetőségről folyik vita, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

1. A pénzeszközök befagyasztása meghatározatlan időre.

2. A "fejőstehén" opció. Ebben a megközelítésben - amely a jelek szerint komoly támogatást élvez Európában - a befagyasztott orosz vagyont egyfajta letéti számlán tartanák, amelynek befektetési bevételeit (például kamatait, hozamait) fokozatosan Ukrajna újjáépítésének költségeinek csökkentésére fordítanák. E lehetőség támogatói rámutatnak, hogy így elkerülhető a jogi probléma, mivel magukat a vagyontárgyakat nem koboznák el, hanem Ukrajna újjáépítésének befejezése után visszaadnák Oroszországnak.

3. Egy harmadik megközelítés szerint a befagyasztott vagyontárgyakat változatlanul megtartanák, és részben az invázió következtében kárt szenvedett magánfelperesek javára hozott bírósági határozatok és választottbírósági ítéletek végrehajtásánál használnák fel kártérítési alapként.

4. A legdrasztikusabb intézkedés a pénzeszközök teljes elkobzása és átutalása lenne egy ENSZ- vagy IMF-számlára, amelyet Ukrajna újjáépítésére szánnak. Így a pénzközöket levonnák azokból az összegekből, amelyeket az intézményi szektor szereplőinek a jövőben az újjáépítésre kellene fordítaniuk.

A különböző lehetőségek értékelése

Ma semmi jel nem utal arra, hogy a pénzeszközök visszaszerzésének kilátása a legcsekélyebb hatással lenne az orosz vezetés döntéseire. A pénzeszközök befagyasztásának fenntartása ezért ebben a szakaszban, több mint egy évnyi konfliktus után nyilvánvalóan nem szolgálta a célt, hogy az inváziót befejezze Moszkva.

A "fejőstehén" opció évtizedekig tartana, mire elegendő befektetési bevételt termelne ahhoz, hogy fedezze Ukrajna újjáépítésének költségeit. Az Orosz Föderáció és a Központi Bank megtartaná a befagyasztott eszközök tulajdonjogát, és minden lehetséges - diplomáciai, jogi és politikai - utat felhasználna a vagyonelemek visszaszerzésére.

A "harmadik" opció talán elkerülné a jogi bonyodalmakat egyes joghatóságoknál, de nem segítené Ukrajna gazdasági újjáépítését, hacsak maga az ukrán kormány nem tud olyan bírósági ítéleteket vagy választottbírósági ítéleteket elérni Oroszország ellen, amelyek kártalanítják az elszenvedett károkért. Nem világos, hogy ezt milyen fórumon tehetné meg. Ez a lehetőség segíthetne a magánfelpereseknek, de nem kínál megoldást Ukrajna újjáépítésének közvetlen finanszírozására.

Ha marad a teljes elkobzás lehetősége, akkor a befagyasztott vagyont birtokló államoknak el kell fogadniuk a szükséges nemzeti jogszabályokat az ilyen elkobzás engedélyezéséhez, anélkül, hogy megvárnák a béketárgyalások megkezdését.

Az elkobzás értékelésekor a következő megfontolásokat kell szem előtt tartani.

Először is, ez a pénzeszközök erkölcsileg helyes felhasználása lenne a döntő megoldás. Egyetemes jogelv, hogy azok, akik ártatlan embereknek kárt okoznak, kötelesek kártalanítani őket.

Nincs bizonyíték arra, hogy az elkobzás veszélyes precedenst teremtene, de a lépés esetleg más országokat eltántorítana attól, hogy nemzetközi tartalékaikat és pénzügyi eszközeiket külföldön tartsák.

A befagyasztott eszközöket birtokló államok törvényei nem szabnak időbeli korlátot a befagyasztásra. A gyakorlatban tehát alig van különbség a határozatlan idejű - vagy akár örökös - befagyasztás és az elkobzás között.

Másrészt a befagyasztott pénzeket a végső rendezés részeként vissza lehetne adni Oroszország számára, kérdés, ez a rendezés mit tartalmazna - írja a lap.