Az év, amikor a legtöbb lakás épült Magyarországon - Visszatekintés 100 évre

Jó év volt

A KSH adatai szerint tavaly Magyarországon több mint 28 ezer lakás épült, ami 2009 óta a legmagasabb szám. Az országban közel 4,5 millió lakóingatlan van, ami azt jelenti, hogy egy lakásra 2,15 ember jut. A lakások egy részét (persze a járvány idején kívül) turizmus céljára hasznosítják, emellett külföldiek is élnek nálunk (vendégmunkások, multi cégek munkavállalói, anyanyelvi tanáros stb.), ugyanakkor több százezer honfitársunk tartósan külföldön él, egy részük kiadja lakását, az egyszerűség kedvéért úgy tekintjük, hogy ezek a számok kiegyenlítik egymást.

Nincs hiány, mégis fontos

Lakáshiányról tehát szó sincs, de akkor vajon miért olyan fontos, hogy mennyi lakás épül? Kétségtelen, hogy a lakásépítés a gazdaság egyik olyan ága, amely erősen hozzájárul a GDP-hez, sok iparágban jelent keresletet, és sok embernek ad munkát. Ugyanakkor azonban ahhoz, hogy sok lakás épüljön, fizetőképes keresletre is szükség van, amelyet a lakhatási (nem befektetési) célú vásárlók esetében a lakáshitelek és állami támogatások is növelnek.

A kormány kifejezetten segíti az új lakások építését, egyrészt azzal, hogy 5 százalék ezek áfája, másrészt az új lakások esetében nagyobb támogatásokat lehet igénybe venni. Ez az előbb említettek miatt segíti általánosságban is a gazdaságot, ugyanakkor van egy másik fontos szerep is: a lakásállomány megújul, illetve minősége összességében javul.

Nem megy tönkre, nem évül el

Elméletileg, ha az ingatlan egy szokványos fogyasztási cikk lenne, amely egy idő után használhatatlanná válik (mint például a járművek), akkor az állományt meg kellene újítani ebben az ütemben, a mai ingatlanállomány esetében azonban ez nem így van. A rossz minőségű lakások, házak közül rendkívül sokat elbontottak az elmúlt évtizedekben, ráadásul az egészségtelen, komfort nélküli lakások tömegesen még a 19. században épültek, az elmúlt 100 évben döntően olyan házakat, lakásokat építettek, amelyek ma is megfelelőek, persze a szükséges felújítások elvégzése után.

Ha mondjuk átlagosan 100 év után le kellene bontani az ingatlanokat, akkor a szinten tartáshoz évi 45 ezer új lakásra volna szükség, de ez nincs így, hisz jóval kisebb építési számok mellett is növekszik a lakásállomány. Ugyanakkor vannak még olyan épületek, városrészek, melyeket célszerűbb lebontani, még akkor is, ha az épületek statikailag használhatóak, hisz a lakások sokszor sötétek, nyirkosak, nem felelnek meg a mai elvásároknak. Az így lebontott lakások lakóinak viszont másik lakást kell biztosítani vagy megvásárolni a lakást, és ennek költsége csak akkor térülhet meg, ha az adott területen megfelelő számú jól eladható új ingatlan épül.

100 éve

A mai helyzet kialakulásához, miszerint egész elfogadható az ingatlanállomány mennyisége és minősége, érdemes áttekinteni, mi történt az elmúlt 100 évben. Mindenekelőtt néhány érdekes adat 1920-ból: akkor összesen 1,8 millió lakóingatlan volt a mai országterületen a mostani 4,5 millióval szemben, miközben a lakosságszám 8 millió volt, így akkor egy lakásra 4,3 ember jutott, ma ez az adat ennek pont a fele. Ami igazán sokkoló: 1920-ban a lakások mindössze 5 százalékában volt fürdőszoba, míg ma már több fürdőszoba van, mint lakás, hisz sok lakóingatlanban több is van.

Házgyár

Óriási mennyiségi és minőségi hiányt kellett tehát ledolgozni, és ez meg is történt, javarészt még a 20. században. A két világháború között 550 ezerrel bővül a lakásállomány, de közben a népességszám egymillióval gyarapodott, így a helyzet javult, de nem elég gyorsan. A második világháború pusztításai még apasztották is a lakásállományt, így az 1948-49-ben hatalomra került kommunista rendszer egyik fő célkitűzés a lakásépítés lett, ipari mértekeben.

A magyarországi lakáshelyzet néhány adata az elmúlt 100 évben. Forrás: KSH

A kifejezés már csak azért is helytálló, mert a 60-a évek végétől üzembe álltak a házgyárak, ahol elkészíttették a házak alkotóelemeit, a paneleket, és ezeket szerelték össze a helyszínen. Ez ugyan a korábbi, kellemesebb, szellősebb, parkosabb, alacsonyabb házakból álló lakótelepek helyett 10 emeletes házakból álló betondzsungeleket hozott létre, ugyanakkor ez volt a nagy mennyiségű és a kor követelményeinek megfelelő lakás megépítésének leghatékonyabb módja. Ennek köszönhető, hogy a lakásépítés 1975-ben érte el a csúcsát 100 ezer darab megépült lakással.

Családi házak

A magas (70 ezer darab fölötti) éves építési szám egész 1985-ig fennmaradt, eddigre a lakásállomány már több mint a duplája lett az 1920-asnak, 3,7 milliós adattal. Hozzá kell tenni, hogy nem csak az állami házgyárak működtek teljes kapacitással, hanem a családi házak építése is nagy volumenű volt. A rendszerváltáskor viszont megszűnt az állami lakásépítés, a házgyárakat felszámolták: véget ért a panelkorszak, jóllehet a végén már barátságosabb, élhetőbb lakótelepek készültek.

Az utóbbi évtizedek

A piacgazdaságban a magántőke vette át a szerepet a lakásépítésben, és gyakran egy-egy város vagy budapesti kerület tett sokat azért, hogy elősegítse egyes területek rehabilitálását, megújítását, a régi, rossz állapotú házak tömeges bontásával és az infrastruktúra kiépítésével. Az évente épülő lakásszám 20-30 ezer közé esett vissza, ugyanakkor egész települések vagy városrészek újultak meg, a legjobb példa erre Budapest 9. és 13 kerülete, legújabban pedig a 11. kerület korábbi ipari, divatos nevén rozsdaövezetei.

A 2008-as válság volt az, amely aztán teljesen romba döntötte a lakásépítést, ennek köszönhető, hogy a 2012 és 2016 közötti években 10 ezer alá zuhant az átadott új lakások száma. Ezt követően azonban jelentkezni kezdett a gazdasági fellendülés, az ingatlanpiaci áremelkedés és a kormányzati programok hatása: 2017-ben már jóval 10 ezer fölötti volt a szám, tavaly pedig 28 ezer fölötti lett az adat, ennél magasabb számot a rendszerváltás óta csak ritkán láthattunk.

Elkészült új lakások száma 2015 óta. Forrás: KSH