A géndopping és az őssejtmanipuláció a jövő? – interjú a Hunado igazgatójával

Futó, súlyemelő, magasugró, tornász is bukott le a közelmúltban doppingolás miatt a világban, és volt kénytelen búcsút mondani az olimpiai szereplésnek. A magyar olimpikonok közül senki nem akadt fenn a rostán?

Nem, és mivel az olimpiai keret tagjait, illetve a tartalékokat is rengetegszer szűrtük az elmúlt egy évben, mindannyiszor negatív eredménnyel, ők bátran kiutazhatnak Tokióba, nagyon nagy valószínűséggel ott sem fognak pozitív mintát adni. De most is hozzá kell tennem azt, amit Rió előtt is mondtam:

örülni fogunk minden eredménynek, de pezsgőt bontani ráér majd 2031-ben, mert akkor lehet biztosra venni, hogy megvan az érem. A résztvevők mintáit, már az előszűrésen levetteket is, ugyanis 10 évig meg kell őrizni, és azokat bármikor újra lehet analizálni olyan módszerekkel, amelyek ma még nem is léteznek.

A pekingi és a londoni érmeket már biztosan nem veheti el a sportolóktól senki, az azokon a versenyeken levett magyar minták között utólag sem volt probléma eggyel sem.  

Azt mondta, nagyon sokszor szűrték az olimpiára készülő versenyzőket. Van erre előírás?

A Magyar Olimpiai Bizottság minimumkövetelménye szerint 4 ellenőrzésen kell átesniük az ötkarikás játékokra készülő sportolóknak: ebből egynek az olimpiát megelőző 365 napban kell megtörténnie, kettőnek az olimpia évében, míg a 4. időpont szabadon választott. Ez vonatkozik a vitorlázóktól a sportlövőkig mindenkire, de a doppingérzékenyebb sportágak versenyzőit ennél lényegesen többször teszteljük.

Mi, vagy ki dönti el, melyek a doppingérzékenyebb sportágak?

A Doppingellenes Világszervezet, a WADA kockázatértékelése segít ennek eldöntésében – mennyire népszerű és premizált egy adott sportág, hányan választják, mennyire jellemző benne az illegális teljesítményfokozók használata, mennyire eredményes maga a versenyző stb. –, ami alapján országonként eltérő listák alakulnak ki. Míg Amerikában kiemelten doppingérzékenynek számít például a baseball, Magyarországon egyáltalán nem, nálunk viszont fókuszban van a kajak-kenu, ami meg az USA-ban nem. A birkózás, az úszás vagy a kerékpározás ugyanakkor ott is, itt is doppingérzékenynek számít.

Ez azt is jelenti, hogy mondjuk a kajakozó Kozák Danuta és Csipes Tamara, az úszó Milák Kristóf, vagy a kerékpározó Valter Attila négynél jóval többször volt kénytelen mintát adni?

Igen, azt jelenti. Vannak, akiket akár 20 alkalommal is szűrtünk, de mint mondtam,

a kiválasztás abszolút objektív, nincs benne semmi személyeskedés, csak hideg számítás, amit a WADA irányelvei alapján a Magyar Doppingellenes Szervezet (HUNADO) feladatkörét ellátó Magyar Antidopping Csoport Kft. munkatársai végeznek el. Ők végzik el a kockázatbecslést és állítják össze az éves mintavételi tervet. Ebben pontosan benne van, kit és mikor szűrünk, fontos, hogy legyen minta a versenyzőktől a felkészülési és a pihenési időszakban, illetve versenyen is.

Vagyis bárki, bárhol kaphat doppingellenőrizést.

Így van, a hazai szabályozás szerint egyébként a sportszövetségek igazolt sportolói bárhol, bármikor ellenőrizhetők, életkortól függetlenül. Akár előzetes bejelentés nélkül is érkezhetnek az ellenőreink, és a versenyzőknek mindig, mindenhol rendelkezésre kell állniuk, nyilván az ésszerűség és az életszerűség határain belül.

Melyek a leginkább használt doppingszerek? Van-e változás a fő típusokat illetően?

A WADA évenként kiad egy tiltólistát, és bár azon mindig vannak új szereplők, a főcsoportok évtizedek óta változatlanok. A „nagyágyúk” között ott vannak ma is az anabolikus androgén szteroidok, amelyek kiváló izomtömeg-növelők, rengetegféle van belőlük, és a neten keresztül is nagyon olcsón hozzájuk lehet jutni - viszont nagyon sok káros mellékhatásuk van. Ezek pedig, mint a májkárosodás, érelmeszesedés, immunkárosodás stb., az átmeneti pozitív hatással szemben visszafordíthatatlanok.
Az erő- és állóképességi sportokban a tiltott szerek közül a növekedési hormon a népszerű, a szintetikus hormon azonban, ha nem orvosi javaslatra és felügyelet mellett adják, ugyanúgy ártalmas az egészségre, mert cukorbetegséget, szívnagyobbodást, idegkárosodást okozhat, és növeli a daganatos betegségek kockázatát.
Szintén a nagy állóképességet igénylő sportágakban népszerű az eritropoetin (epo), egy, a szervezet által is termelt vérképző hormon, ami a szervezet oxigénellátó kapacitását képes pozitív irányba befolyásolni. Ez ugyancsak a vérdoppingok csoportjába tartozik, mint a vérátömlesztés, és a kockázatai is hasonlóak: stroke, szívinfarktus, agyi vagy tüdőembólia.

Amikor azt halljuk, hogy egy korábbi élsportoló életét veszti a 40-es éveiben, vagy akár egy fiatalabb is súlyos állapotba kerül, akkor bizony nem minden alap nélkül vetődik fel sokszor a dopping. Mert ezek ugyan csak rövid ideig hatnak, a növekedési hormon például 12-24 óra elteltével már alig kimutatható, a mellékhatások azonban még évek, évtizedek múlva is jelentkezhetnek.

Hallani már géndoppingról is, mit jelent ez?

Ez tulajdonképpen egyfajta genetikai manipuláció ugyanazzal a céllal, mint amiért az összes többi doppingszert használják: kitolni a teljesítőképesség határát, elűzni a fájdalmat, vagy éppen felgyorsítani a regenerációt. Rá lehet venni például az epo-termelő gént, hogy minél több ilyen hormont termeljen, és a beavatkozás láthatatlan marad, mindössze annyi látszik, hogy a sportoló eritropoetin-szintje az egekben van. Az ilyen mérések, vagyis

közvetett bizonyítékok utalnak jelenleg csak arra, hogy a géndopping már jelen van a sportban.

Vannak másfajta próbálkozások is?

Komoly kutatások folynak az őssejt-manipulációval, azért, hogy a beültetett őssejtek vegyék rá a szervezetet valamilyen hormon vagy anyag fokozott termelésére.

Még az orvostudomány is kevés kézzelfogható eredményt ért el az őssejt-kezelésekkel…

Ezért is állítom, hogy a doppingolás tulajdonképpen nem más, mint egy emberkísérlet, amit ráadásul abszolút szabályozatlan körülmények között végeznek, szemben az orvostudományi kutatásokkal. Orosz rulett.

Milyen következményekkel kell számolnia annak, akit doppingoláson érnek?

Első alkalommal 4 éves eltiltással, másodszor már akár 8 évvel, végül életre szólóval. De már a 4 év is nagyon sok idő egy élsportoló életében, így nagyon nagy kockázatot vállal, aki ennek ellenére tiltott szerhez nyúl.

Mi a helyzet a marihuánával? Egy amerikai sprinter csak füves cigit szívott, mégsem vehet részt az olimpián.

A drogok egyértelműen tiltólistásak, ám a marihuána mindig is nagy vita tárgya volt a WADA-n belül, részben, mert sok országban, illetve amerikai államban legális a használata. 2021 januárjáig várni kellett azonban, hogy változzon a kódex, illetve a doppinglista:

az új megközelítés szerint a THC-származékok most már nem számítanak klasszikus doppingszernek, alkalmazásukat orvosi kérdésként kell kezelni. Ezért aztán a fűhasználók maximum 3 hónapos eltiltást kapnak, és drogrehabilitációra kötelezik őket.

Az említett amerikai futó egy hónapos eltiltást kapott, személyes tragédiája, hogy ez éppen egybeesik a tokiói olimpiával.

Létezik-e még élsport illegális teljesítményfokozó szerek nélkül?

Minden emberi teljesítményt, legyen az fizikai vagy szellemi, lehet fokozni illegális szerekkel, még a sakkban is volt példa tiltott szerhasználatra. A csapat- és technikai sportokban kevésbé van szerepe a doppingnak, de még a doppingérzékeny sportágakban is sokan érnek el világklasszis teljesítményt kizárólag saját erőből, tehetségből, kemény munkával és alázattal. Mi és a hozzánk hasonló szervezetek azért dolgoznak, hogy az ilyen sportolók legyenek többségben.

Ez azért még mindig egy rabló-pandúr játék.

Azt szoktam mondani, hogy az ellenőröknek jókor kell a jó helyen lenniük. Persze, a dopping hatalmas üzlet, hiszen óriási rá az igény, és mindig kerülnek elő újabb és újabb szerek, miközben a doppingellenőrzés nagyon drága.

Mennyibe kerül?

Egy minta bevizsgálása 220-260 ezer forintba kerül Ausztriában, mert ott van a legközelebbi, WADA-akkreditált labor, a mintavételi eszközöket pedig Svájcból kell beszereznünk, frankért.

Ki állja ennek a költségét?

A magyar állam 1500 mintavételt fizet, a nagy versenyeknél a rendezők állják a számlát, az olimpia esetében a költségek egy részét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fedezi. De a japánok számára így is komoly kiadást jelentenek majd a doppingvizsgálatok.