Az egyéni nyugdíjszámla sokat segítene az időskori ellátási problémákon - Interjú Pleschinger Gyulával
InterjúAz egyéni nyugdíjszámlák egységes bevezetése kimondottan kedvezően hatna a gazdaságra, mert ha a jelenlegi folyamatokon nem változtatunk, 2060-ra az idősek aránya a lakosság 30 százaléka lesz, míg a munkaképes korúak száma 1,6 millió fővel csökkenhet. Ez azt jelenti, hogy száz munkaképes korúra a mostani 26 helyett 52 idős ellátása jut majd – mondta a Növekedés.hu-nak Pleschinger Gyula a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, a Monetáris Tanács tagja. Egy családpolitikai konferencián összefüggésbe hozta a népességgyarapodás szükségességét a versenyképességgel. Ezt hogyan értelmezhetjük? A versenyképesség eléréséhez és annak fokozásához mindenképpen emelkednie kell a népességszámnak, miután sajnos e téren nem állunk rózsásan. Azonban csupán egy dolog a mennyiség, a minőséget legalább ilyen mértékben kell előtérbe helyezni. Fontosnak tartom a demográfiai folyamatok támogatását. Szintén lényegesnek ítélem meg az oktatás és az egészségügy szerepét is, hiszen a munkaerő akkor képzett és egészséges, ha ezek a szakterületek is jól működnek. Ám a jelenlegi népességcsökkenés miatt a munkaképes korúak száma is alacsonyabb, ami feszesebb munkaerőpiacot, emelkedő bérköltségeket és ezen keresztül inflációs nyomást hozhat. A demográfiai helyzetet nézve alapvető cél lenne, hogy amink van, azt tartsuk is meg. Ezalatt pontosan mit ért? Egyszerű a magyarázat: olyan gazdasági környezetet kell teremtenünk, amely a fiatalokat itthon tartja. Sajnos döbbenetes, hogy igen magas azoknak a gyermekeknek a száma, akik már külföldön, a kivándorolt magyaroktól születnek. Az ötlet jól hangzik, de milyen programokkal lehet visszacsábítani, illetve itthon tartani őket? Például munkahelyi versenyképességről beszélhetünk, amelynél a bérfelzárkóztatás az alapmotivációk közé tartozik. Ehhez hozzájöhet a karrierlehetőség és a kedvező munkahelyi körülmények megvalósítása. Azt gondolom, a folyamatok már elindultak, egyre nagyobb az igény a képzett dolgozóra. Tehát nem vitás, hogy a másik oldalon, a munkáltatóval szemben is magasabbak a dolgozói követelmények. Ezt pedig tovább tetézi a digitalizáció és a robotizáció elterjedése, valamint az újabb- és újabb ipari megoldások betörése. Pillanatokon belül azt vesszük észre, hogy máris a mostani Ipar 4.0 stratégiáról a 8.0-és szintre érkezünk. Tehát ha nem sikerül a népességfogyást megállítani, az súlyos károkat okozhat a versenyképesség területén is.
Ehhez elengedhetetlen a családtámogatási rendszer folyamatos fejlesztése, bővítése is.
Mindezek alapján az is feltételezhető, hogy a termékenységi ráta és a várható élettartam a jelenlegi alacsony szintről fokozatosan felzárkózhat a magasabb értékekkel rendelkező európai országok átlagához.
Előadásában több érdekes, egyben döbbenetes statisztikát is idézett a népességfogyással kapcsolatban. Ennyire az utolsó pillanatban lennénk, hogy kongatni kell a demográfiai vészharangot?
A számok elgondolkodtatóak. Egy jegybanki tanulmány szerint
a teljes magyar népesség létszáma a 2014. évi 9,9 millió főről 9,2 millió főre csökkenhet 2060-ra
az Eurostat, azaz az unió statisztikai hivatalának előrevetítése alapján. A munkaképes korúak népességen belüli aránya a 2014-es 68 százalékról 56 százalékra mérséklődhet ekkorra, azaz 2014-2060 között
a munkaképes korúak csoportjának létszáma összesen 1,6 millió fővel csökkenhet.A 65 évnél idősebbek népességen belüli aránya a 2014-es 18 százalékról 30 százalék közelébe emelkedhet 2060-ra. A társadalom elöregedése az időskori függőségi ráta emelkedését vonja maga után. A népesség-előreszámítás alapján a ráta hazánkban megduplázódhat 2014 és 2060 között: a 2014-es 26 százalékról 52 százalékra emelkedhet 2060-ig. Ez azt jelenti, hogy
míg 2014-ben 100 munkaképes korúra 26 idős jutott, addig 2060-ban kétszer annyi, 52 időskorú ellátását kell majd biztosítania.
A teljes függőségi mutató ennél kisebb mértékben növekedhet, mivel a gyermekek létszámcsökkenése részben ellensúlyozhatja az idősek részarányának emelkedését. Úgy látom, ha nem is vészharangot kell kongatni, de az említettek alapján megoldásokat kell találni a már ismertetett módszerekkel. Ezért kell segíteni, hogy minél több gyerek szülessen, akik olyan családban nőhetnek fel, ahol megbecsülik, szeretik őket.
Javaslatokat látunk, de a fő kérdés az, hogy ezek a hatásaikat mikor fejtik ki.
Valóban így van, a tapasztalat azt mutatja, a tervezéstől számolva jó pár évre van szükség, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósuljon. Azaz a makrogazdasági folyamatok kedvező irányba mozduljanak el. A gazdaság egyik fontos mutatója például a fogyasztás változása. A cél az lenne, hogy ez minél nagyobb legyen. Igen ám, de az életciklus-elmélet alapján az egyének fogyasztási és megtakarítási átlagos és határhajlandósága függ az életkortól. Fiatal- és időskorban a fogyasztási ráta magasabb, a megtakarítási ráta pedig alacsonyabb, mint a középkorúaknál.
Ezért nagyon fontos, hogy mikor és milyen életciklusban a legnagyobb a népességszám, mikor a legaktívabbak a családok.
Hiszen időre van szükség, hogy a gyerekekből felnőtt korú fogyasztók váljanak. Természetesen vannak a nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó javaslatok is, amelyek megvalósítása és hatáskifejtése szintén nem egy-két évet vesz igénybe. Úgy gondolom,
kimondottan kedvező hatást gyakorolna az is, ha az egyéni nyugdíjszámlák körüli anomáliák is tisztázódnának, és egységesen ezeket bevezetnék az időskori ellátási problémák megoldására.
Az említett demográfiai hatások milyen mértékben fékezhetik a gazdaság bővülését?
Számításaink szerint ezek a GDP-bővülést 0,2 és 0,4 százalékpont körül mérsékelhetik. Mondanom sem kell, ez a versenyképességen is ronthat. De még ennél is erőteljesebb apadásról beszélhetünk 2040-től, azaz a Ratkó-unokák inaktívvá válásától, hiszen a csökkenő munkakorú népesség a növekedés lassulását vetíti előre a változatlan aktivitási ráta, a technológiai haladás és a tőkefelhalmozás mellett. Ez utóbbival kapcsolatos, hogy a fiatal- és időskorban a megtakarítási ráta alacsonyabb, mint a középkorúaknál, így a társadalom korösszetétele hatással van a megtakarításra.
Magyarországnál nagyobb mértékű növekedéslassulás egyébként csupán három országban, Szlovákiában, Lengyelországban és Bulgáriában várható.Ezért igen fontos a születésszám szabályozása is, azaz az ösztönzése, de ez is csak később fejti ki hatását: ám, hogy mikor, azt megjósolni lehetetlen. Egy szó, mint száz: a népesség létszámának és korösszetételének várható változása jelentős kihívások elé állítja a társadalmat és a gazdaságpolitikát. Ez utóbbi pedig
az adó- és a nyugdíjrendszeren keresztül hosszabb aktív életpályára ösztönözheti a munkavállalókat,
ami mérsékelheti a demográfiai folyamatok munkaerő-kínálatra és költségvetési egyenlegre gyakorolt kedvezőtlen hatását is. Ez alapján jól látható az a spirál, amelyben most vagyunk. A kérdés az, mikor és hogyan sikerül az örvényből kimenekülni.
BGA
