Az emlő elváltozásánál először mindig a daganatos betegséget kell kizárni 

Az emlőrák tipikusan XX.-XXI. századi betegség. Összefüggésben van az urbanizációval, az étkezéssel, a nyugati országokban tapasztalható életvitellel. Nem lehet egy-két tényezőt kiemelve csökkenteni az előfordulását, nincs primer prevenciója.

Megfigyelhető, ahogy a nyugati életvitel megjelent Ázsiában, egyre nőtt Japánban is az emlőrákok előfordulása.

Észak-Amerikában egy átlag rizikójú, 20 és 70 év közötti hölgynek 1:8-hoz az esélye arra hogy emlőrákja legyen, ami sajnos elég magas kockázatot jelent. Korábban amíg az életvitel nem volt jóléti, sokkal kisebb volt az emlőrákok aránya.

Ennek az életformának a terjedésével tapasztalhattunk egy meredek emelkedést, most úgynevezett plató fázisban van. Európában délről északra haladva, sajnálatosan egyre jobban nő az emlőrák gyakorisága.

Van a mellráknak bármilyen előzménye, amire figyeljünk?

Az emlőrák alattomos betegség. Hirtelen jön, nincs előzménye, nem kell, hogy egészségtelen életét éljen valaki. Fizikálisan semmi tünet nincs. Legtöbben úgy veszik észre, hogy tapintanak valamit, esetleg amikor felemeli a karját, a bőr nem úgy simul, behúzódik, nem úgy tükröződik, ahogy normális lenne, befordul a bimbó. De ezen kívül semmi egyéb jele nincs, és a hölgyek általános állapota is kiváló.

Magyarországon mennyi emlőrákos esetet fedeznek fel évente?

Az összes tumor típusból 85 ezer új rákos megbetegedést diagnosztizálnak, és ennek a tíz százaléka emlőrák. Ez évente nagyságrendileg 8500-9000 újonnan felfedezett esetet jelent.

A világ szinte minden országában ez az egyik legnagyobb előfordulású daganat, a nőknél pedig biztosan az.

Elhízással összefügg?

Igen, mint általában minden betegség. De hangsúlyozom, hogy nagyon sok faktor van. Korábban lesz egy hölgy hormonálisan aktív, mint 100 évvel ezelőtt, és sokkal tovább is marad aktív hormonálisan, mint 100 éve. Hosszabb ideig is él, és az életkor az egyik rizikótényezője az emlőráknak. Mindez akkor is igaz, ha a fiatalkori emlőrákok aránya emelkedik.

A szüléssel összefüggésben van az emlőrák?

Az egyén szintjén semmiképp. Nem lehet azt mondani, hogy ha valaki nem szült, nem lehetett gyermeke, akkor veszélyeztetettebb. Ha azonban statisztikailag nézünk nagyszámú populációt, akkor az kétségkívül látszik, hogy

a többet szülő, többet szoptató hölgyeknél az emlőrák előfordulása alacsonyabb.

Régen ugyanezt apácáknál vizsgálták, és kimutatható volt a gyakoribb előfordulás.

Az is igaz, hogy a gyermekvállalás érdekében vállalt hormonkezelés később összefügghet az emlőrákkal.

De ezt nem ijesztgetésképpen mondom, sőt, semmiképp nem beszélnék le senkit az ilyen kezelésekről. Csupán felhívom a figyelmet arra, hogy érdemes gyakoribb önvizsgálatot végezni és mindenképpen részt venni a szűrőprogramokon.

A nagyobb mellmérettel rendelkező nők veszélyeztetettebbek?

A mellméret nem befolyásolja a daganatot, annyiban talán, hogy a nagyobb mellben könnyebben el tud bújni. Az emlő denzitása, sűrűsége, az, hogy mennyire mirigyes egy emlő, illetve, hogy a változó kor után mennyire zsírosan épül át, nem csak a diagnosztikát befolyásolja, hanem a gyakoriságot is.

A denzebb, sűrűbb emlőkben nagyobb arányban fordul elő emlőrák.

Mennyiben változik bizonyos hormonális behatásokra a mell?

A terhesség alatt az emlő szerkezete jelentősen módosul, a mirigyállomány megváltozik, megnő a volumene, ilyenkor a függesztő szalagok megereszkedhetnek. Van, akinél a mirigy vissza sem zsugorodik. Változókorban a mirigy egészen biztosan elkezd sorvadni, nem érik azok a hormonális stimulusok ciklusról ciklusra, mint amikor az emlők az egész szervezettel együtt hónapról-hónapra felkészülnek a teherbe esésre.

Mi a helyzet a szépészeti beavatkozásként implantátumot viselő hölgyekkel?

A szilikon implantátumot viselő hölgyeknél érdekes módon statisztikailag kisebb az emlőrák gyakorisága.

Erre egyelőre nincs egyértelmű magyarázat. Ugyanakkor az is igaz, hogy azok, akik az implantátum beültetést választják, jobban figyelik a mellüket, többet vizsgálják ezt a szervet, így korai fázisban észreveszik az esetleges elváltozást.

Milyen korosztály a legveszélyeztetettebb?

A véletlenszerű, úgynevezett sporadikus emlőrák az összes eset 90-95 százaléka. Itt általában idősebb pacienseket találunk.

Az esetek 5-10 százaléka azonban genetikailag meghatározott a betegség. Az egyik leghíresebb eset az amerikai színésznőhöz, Angelina Jolie-hoz köthető. Amikor kiderült, nála, hogy benne is megvan az a génmutáció, amely édesanyjánál rendkívül fiatalon megbetegedést és halált okozott, ő vállalta a profilaktikus emlőeltávolítást azonnali helyreállítással és és később az a petefészkek eltávolÍtását is. Világszerte ekkor kapott nagyobb nyilvánosságot ez a fajta ún. családi halmozódást mutató vagy genetikailag meghatározott emlőrák. A genetika néhány évtizedes tudományág, most már tudjuk, hogy van genetikailag meghatározott emlőrák is.

A családi halmozódást mutató emlő- és petefészekrákok esetében az átlagéletkor jóval fiatalabb. Míg a sporadikusoknál 61 év, a családi halmozódást mutatóknál ez 20 évvel korábban van. A sporadikuákemlőráknál mondhatjuk, hogy előfordul 30-40 éves beteg, ezzel szemben az úgynevezett BRCA 1 génmutációnál az emlőrák rizikó a 80 százalékot is meghaladja ebben a korosztályban.

Érdemes szűrni, ahol ilyen családi halmozódás van?

Amikor Angelina Jolie esete nyilvánosságot kapott, átlag rizikójú hölgyek is elmentek drága genetikai szűrésekre, feleslegesen. Érdekes azonban, hogy a felfedezett mutációk száma ennek ellenére nem emelkedett.

Ezt a mutációt a férfi családtag is továbbadhatja?

Igen.

Más ez a mellrák, mint a sporadikus?

Ebben az esetben a petefészekrák rizikója is fennáll. Az ilyen betegek professzionális ellátása nagyon magas szintű tudást és együttműködést igényel. Speciális a probléma, és azon fiatal hölgyeknél, ahol ez a mutáció jelen van, a nőgyógyász, a pszichológus, az emlősebész, az onkológus és az emlőrekonstrukcóval foglalkozó plasztikai sebész között komoly együttműködés szükséges.

Időben fordulnak a fiatal magyar hölgyek orvoshoz?

21 éve dolgozom az Onkológiai Intézetben.

Mondhatom, hogy a fiatal hölgyek többet tudnak az emlőrákról, mint korábban.

Húsz éve, ha volt egy 30 év körüli betegünk, akkor a fél ház összefutott és csodálkozott.

Ma az osztályon jelenleg a betegek 25-30 százaléka fiatal.

Hozzáteszem persze, hogy azért is, mert nálunk onkoplasztika emlősebészet folyik nagyjából 7-8 éve.

Ez azt jelenti, hogy a tumort eltávolító műtétek egyben történnek  a rekonstrukcióval, az emlő megtartásával.

Ezért keresnek fel bennünket a fiatal páciensek is nagyobb számban, ami a betegállományunkban is megmutatkozik, hisz sokkal többen érkeznek  ebből a korosztályból. Fontos megemlíteni, hogy a fiatalabbak között az emlőtudatosság rengeteget fejlődött. Előbb gondolnak arra, hogy amit tapintanak a mellükben, az emlőrák is lehet. Az orvosoknak is gyanakodniuk kell arra, hogy rosszindulatú a daganat.

Az emlőben lévő bármilyen változás esetén legelőször ki kell zárni az emlőrákot, és csak utána lehet gondolni más lehetőségekre.

Szerencsés esetben csupán jóindulatú elváltozásról vagy bőrgyógyászati megbetegedésről van szó, de mindenképpen gondolni kell rosszindulatú daganatra is.

Milyen súlyosságú mellrák típusokat figyelhetünk meg?

Alapvetően három félét. A korai emlőrákokat, a nagy tumorokkaljáró ún. lokálisan előrehaladott tumorokat, ahol a nyirokcsomók is nagyon betegek, de nincs távoli áttét, valamint a távoli áttétes emlőrákokat.

A korai stádiumú emlőrákoknál, amikor nem olyan nagy a tumor - 5 cm alatti és limitált a nyirokcsomó érintettség -, szinte biztosan meg tudjuk gyógyítani a beteget. A másik két esetben is rengeteget fejlődtek az alkalmazható módszerek, amelyek elősegítik a betegek gyógyulását.

Jelenleg milyen kezeléseket alkalmaznak?

A 2000-es évektől bejött az úgynevezett biológiai szemlélet. A molekuláris genetikai háttere alapján tudunk következtetni a tumor biológiai viselkedésére és ennek megfelelően választunk hozzá adekvát gyógyszereket. A daganatok két-harmada ösztrogén érzékeny. A daganatok is felismerik az ösztrogént, ha ezt elvesszük tőlük, akkor gyakorlatilag elpusztulnak. Ez az úgynevezett antihormon, vagy endokrin kezelés.

Kemoterápia mikor jön szóba?

Ha egy sejtvonal gyorsan osztódik, akkor kemoterápiát alkalmazunk.

A kemoterápiáról mindenkinek megvan a véleménye, mindenki betéve tudja a mellékhatásait, de a hatékonyságáról kevesebb szó esik a köznyelvben. Amikor klinikai vizsgálatunkban 500 maszektómiára, emlő eltávolításra váró hölgyet kérdeztünk meg, mitől fél a legjobban, magasan a legtöbben a kemoterápiát nevezték meg.

Pedig ez egy rendkívül hatékony kezelés, ha gyors a sejtosztódás.

Ezen kívül alkalmazzuk a célzott biológiai terápiát. A Her2 típusú emlőrákoknál nagyon nagy hatékonyságú antitestet tudunk alkalmazni, amely megöli az ilyen típusú daganatsejtet.

Ezek nagyon jó gyógyszerek és az onkológiában eddig nem látott eredményeket hoztak.

Májáttétes betegeket láttunk meggyógyulni ezzel a terápiával. Hozzám is érkezik hamarosan egy ilyen beteg, aki több mint tíz évvel ezelőtt járt először nálam, nagyon komoly áttétekkel, és ma is teljesen egészséges, jól van, a terápiának köszönhetően éppen emlőrekonstrukciót végzünk.

Nagyon sokat hallani mostanában a immunoterápiáról, ez mennyire hatékony?

Az immunoterápia lényege, hogy a saját immunsejt ismeri fel a tumorsejtet és semmisíti meg. Nemrég tartottunk a Közép-Kelet Európai Onkológiai Akadémia szervezésében egy nemzetközi webináriumot, amelyen a kollégáim is pont azt mondták, hogy ennek köszönhetően egy rendkívül hatékony és nagyon jó eszközzel egészül ki az onkoterápia. Tudni kell azonban, hogy ez a módszer nem alkalmazható minden betegnél.

Miért fordulnak sokan az alternatív gyógyászat felé?

A daganatos betegséggel küzdő emberek döntő többsége szorong, fél, bármibe belekapaszkodik, hogy lelkileg is kapaszkodót találjon . A jól képzett szakembereket alkalmazó onkológiai centrumokban nagyon jó az ellátás.

Büszkék vagyunk rá - és azt gondolom, lehetünk is -, hogy intézményünkben 2019-ben 1456 primer emlőrákot láttunk el a 8000-ből, így lettünk Európa második legnagyobb forgalmú emlősebészeti osztálya, amelynél csak a milánói nagyobb.

Fontos ugyanakkor az is, hogy a betegek igénylik a személyre szabott beszélgetéseket, az empátiát és az emberi törődést, amelyet, ha úgy érzi a beteg, hogy nem kap meg. akkor az alternatív gyógyászatban keres. Hogy valójában mit is kap ott, az kérdéses.

A sebészet nagyon fontos alapja az onkológiai ellátásnak, miben más az, amit önök itt az Országos Onkológiai Intézetben alkalmaznak?

A sebészet szerepe jelenleg is meghatározó, a gyógyulás legfontosabb részét ez teszi ki. Ezzel az emlőt, a hónaljat ki tudjuk takarítani a káros sejtektől. A tumorsejteket ép sebészi széllel kell eltávolítani, azaz minden irányban a kimetszés síkján belül kell lenni az összes tumorsejtnek, illetve a másik oldalon nem lehet ilyen sejt. A nyirokcsomókban meg kell határozni, hova jutott el a daganatsejt. Fontos, hogy nem kell az összes nyirokcsomót kivenni. Célzottan a funkcionális anatomiát, az ember nyirokkeringését lemodellálva tudjuk megnézni az első elvezető nyirokcsomót. Ezt az úgynevezett őrszem nyirokcsomót eltávolítjuk és odaadjuk a patológusnak, és ha korai stádiumú a daganat, akkor egy-két nyirokcsomó áttétnél sem kell az összes hónalji nyirokcsomót eltávolítani, hanem egy másik úgynevezett lokoregionális kezelés, a sugárterápia meg tudja gyógyítani a beteget. Így azokat a szövődményeket, mint a nyiroködémás vagy  bedagadt kar, fájós váll, vagy korlátozott vállmozgás, jelentős mértékben tudjuk csökkenteni.

Jelenleg sokkal kevesebb hónalj kitakarítást végzünk, mint korábban.

Mennyit fejlődött az onkoplasztika, Önök milyen megoldásokat alkalmaznak?

Az emlővel kapcsolatos onkoplasztika nagyon sokat fejlődött. Most már az az alapszemlélet, hogy vegyünk el mindent, ami beteg, de az összes többi, ami megmaradó szövezt, az magyon értékes. Ide tartozik a bőr, a többi mirigy lebeny és lágyrész, a maradék emlőterület, a bimbó, a bimbóudvar.

Felesleges több részt eltávolítani a szükségesnél, a maradékot viszont úgy rakjuk össze, hogy ne a csupasz mellkas és a hegszövet maradjon, hanem próbáljuk helyreállítani az emlő formáját.

Vagyis trükkös metszésekkel, a természetes redőkben metszve, vagy a bimbóudvarban, áthajlási redőkben, kivesszük a daganatot minden onkológiai elvet szigorúan betartva, de utána, ami megmarad, azt úgy próbáljuk meg formálni, hogy a sugárkezelést követően is olyan formát adjon, kevés hegszövettel, amely a páciensnek kozmetikailag is megfelel. Az ipar ráadásul kiváló implantátumokkal segíti a munkánkat.

Ezt minden hölgy megkapja? Az idősebbek is?

Korábban felmerülhetett, hogy talán nem szükséges már bizonyos kor felett implantátumokat beültetni. Ma már senkinek sem jut eszébe ilyen gondolat.

Ön hol tanulta ezeket a technikákat?

Régen is nagyon sok emlőműtét volt az Intézetben, és mi mindig a legjobbat akartuk a pácienseknek. Én is sokszor úgy vágtam ki nagy részeket vagy távolítottam el emlőt, hogy otthagytuk a bőrt és bezártuk. Ez deformálta az emlőt, sokszor a bőr durván letapadt a mellkasfalhoz. Sokszor emiatt nagyon szerény kozmetikai eredményekkel végeztük a műtéteket.

A sebészet mechanikusan működik, kivágjuk a tumort, vérzést csillapítunk, bezárjuk.

Mivel ezek a hölgyek utána még hosszú évekig kontrollra is idejártak, mindig találkoztam velük és láttam, hogy mennyi problémát okoz nekik a műtétek ilyen fajta szövődményei. Igaz, hogy életben maradtak, de nem voltak boldogok.

Ekkoriban kezembe akadt az onkoplasztikáról egy orvosi közlemény. Az intézményünkben tudtunk erről a kérdésről kommunikálni a különböző osztályok között, amelynek eredményeképp elmentem tanulni külföldre. Rómában, az Egyesült Királyságban, Svédországban, Japánban tökéletesítettem a tudásomat. Nagyon sokat fejlődtem ez idő alatt, hihetetlen sok benyomás ért.

Ez egy nőközpontú sebészet, aki ezt tagadja, az nem lesz sikeres az onkoplasztikában.

Itthon tökéletesítettük az alkalmazott módszereket és ma már legalább hat olyan emlősebészeti technika van, amelyet mi publikáltunk először a világon.

Ezeket a műtéteket jómagam és a kollégáim dolgoztuk ki.

Az  Országos Onkológiai Intézetben nagyon nagy esetszám van, ez segít minket abban, hogy könnyen tudjunk fejlődni a technikák alkalmazásában.

Azért tudunk nagy nyugat-európai tanulmányokhoz is csatlakozni, és azért is szeretnek minket, mert nagyon sok értékes adatot tudunk adni rövid időn belül.

Az a tudás, amit összetettünk, már egész Európában látható. Megírtuk az első magyar tankönyvet is a technika elterjedése érdekében, amelyet azóta angol és orosz nyelvre is lefordítottak.

Milyen sikerrel?

Van még hova fejlődni ezen a területen: sajnos egyelőre ez a szemlélet, technika nem terjedt el olyan mértékben hazánkban, ahogy azt vártam volna korábban.

Nemrég 21 országnak tartottunk webináriumot a kollégáimmal, magam is számos országban adok elő, egyes országokban pl. Katarban bemutató műtéteket is tartok. Biztos vagyok benne, hogy az onkoplasztikai műtétek egyre nagyobb teret nyernek majd itthon is.

Ön miért lett nem lett magán plasztikai sebész?

Azért nem mentem el főállású magán plasztikai sebésznek, mert nem érdekelt csak a ráncfelvarrás és a botoxolás. Engem elsősorban az onkológiai emlőplasztika, a mell rekonstrukciója érdekelt.

Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter felkérésére ellátom az Égés és plasztikai sebészet tagozat elnöki funkcióját, és tagja vagyok a miniszter ötfős tanácsadó testületének.

A Magyar Tudományos Akadémiától kaptunk egy felkérést, hogy foglaljuk össze a saját szakmám jelenlegi helyzetét. A plasztikai sebészet esztétikai sebészetet, a született deformitások kezelését és rekonstrukciós sebészetet is jelenti. Talán az egyik leggyorsabban fejlődő orvosi ágazat. Olyan XXI. századi innovatív technológiák jelentek meg a világban, mint a biotechnológiával összefonódó szövettenyészetek, műbőrök, műanyagok vagy szövetátültetések.

Milyen tervek vannak az onkoplasztika terjesztésére?

Szerintem helyes irány, hogy emlőellátásra fókuszált szakemberek centrumokba tömörüljenek, hogy bizonyos távolságonként ugyanolyan ellátást kaphassanak a hölgyek. Ezek komoly szakmai centrumok lennének. Nyugat-Európában is most jönnek létre ezek a centrumok, Magyarországon is tervbe van véve a fejlesztés. Remélem, hogy ez elhozza a megfelelő változásokat az onkoplasztikában is.