Az olimpia nem költség, hanem fejlesztési program

Ön gyakran mondja, hogy az olimpia nem költség, hanem fejlesztési program.

Az olimpia és a paralimpia együttesen egy hét–tíz évre szóló gazdasági konjunktúramotor. Bővebben kifejtve: egy politikai ciklusokon átívelő országépítő projekt, amely egyszerre lendíti fel a gazdaságot, és képes új szintre emelni a házigazda ország nemzetközi megítélését a befektetők és a turisták szemében.

Fejleszti a vidéki és fővárosi közlekedési infrastruktúrát, hosszú távú nemzeti sportstratégia alapját adja, és kedvező társadalmi hatást fejthet ki. Ezek összesített pozitív hozadékai messze meg kell, hogy haladják a ráfordításokat.

Miből áll össze egy olimpia költségvetése? Mit lehet erről biztosan mondani?

Minden olimpia és paralimpia előkészítésének és megrendezésének két nagy fejezete van. Az egyik a nyári játékokhoz közvetlenül nem köthető közlekedési, infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásokat, valamint a kulturális, egészségügyi és turisztikai intézményrendszert érintő fejlesztéseket foglalja magában. Ezek csak olyan fejlesztések lehetnek, amelyekre az országnak olimpia nélkül is szüksége van. Ennek a tételnek a felelőse az állam és az önkormányzatok.

A másik fejezet a nyári játékok megrendezésének közvetlen költsége, ami a napvilágra került tanulmány szerint 5,5 milliárd euró.

Ez magában foglalja a nyitó- és záróünnepséget, az ideiglenes sportlétesítmények létrehozását, a meglévő sportlétesítmények extra nézőtéri kapacitásának kiépítését, a sportolók, az önkéntesek és az újságírók elszállásolását és szállítását, a paralimpiai versenyek lebonyolítását, azaz minden olyan kiadást, amely egyébként olimpia nélkül soha nem merülne fel. Ezek az utóbbiak mindig a szervezőbizottság költségvetését terhelik, amelynek bevételi oldalának egy meghatározó részét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) biztosítja. Ez az összeg vélhetően 1,2 milliárd euró körül lesz 2036-ban. Ehhez hasonló mértékű bevételt prognosztizálunk a párizsi olimpia számai alapján a jegyértékesítésre vonatkozóan.

Az összeg többi részére a helyi vállalati szponzorációnak, a marketingtevékenységeknek, az olimpiai lottónak és a központi költségvetésnek kell a fedezetet biztosítania. Mindezeken felül külön költségvetési tételt képez az esemény rendőri, katonai és egészségügyi biztosítása.

Gyakori kritika, hogy az olimpia után üresen állnak a stadionok. Mennyire jogos ez?

Van egy szarajevói és egy athéni eset, amelyeknek az elhanyagolt sportlétesítményeiről készült fényképeket az olimpia ellenzői előszeretettel mutogatják hangulatkeltés céljából, az álláspontjuk igazolásaként. A valóság azonban az, hogy az 1984-es téli olimpia teljes infrastruktúrája azért lett az enyészeté, mert 1992 áprilisa és 1996 februárja között a Jugoszláv Néphadsereg, majd Ratko Mladić vezetésével a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság Hadserege pusztító ostrom alatt tartotta Szarajevót, amely azóta is Európa egyik legszegényebb országának a fővárosa.

A 2004-es nyári olimpia helyszínei teljesen más okból amortizálódtak le. A győztes athéni pályázat mihamarabbi megvalósítása helyett a baloldali Paszok-kormány 1997-ben elrendelte a még Andréasz Papandréu miniszterelnöksége alatt elkészült tervek felülvizsgálatát, különböző területrendezési és városfejlesztési szabályokra hivatkozva. Az olimpiai projekt politikai játszmák által vezérelt, teljes újragondolása komoly időcsúszáshoz vezetett.Az új tervek azonban először elfogadhatatlanok voltak a NOB-nak és az érintett nemzetközi sportági szövetségeknek egyaránt, majd a jóváhagyott harmadik verzió olyan jelentős mértékű változtatásokat jelentett, amelyek újabb tömegközlekedési, biztonsági, számítástechnikai, közművesítési és egyéb tervezési feladatokat generáltak, és amelyek újabb vitákat nyitottak a különböző szakmai és civil szervezetekkel. Ezek aztán jobb esetben új engedélyeztetési folyamat elindításához vezettek, rosszabb esetben pedig véget nem érő pereskedés lett belőlük. A problémákat tetézte, hogy a folyamatokban általában több, egymással sokszor rivalizáló és egymásnak ellentmondó közigazgatási intézmény vett részt.

Ha pedig a szükséges jóváhagyások végre megvoltak, akkor a megkezdett munkálatokat nem egyszer azért kellett leállítani, mert az alapokat kiásó munkagépek antik romokba ütköztek. Az ilyen helyszíneket pedig az archeológiai hatóságok természetesen azonnal ásatási hellyé nyilvánították. 2000 februárjában a görögöknek még mindig nem voltak véglegesített helyszíni terveik.

Ekkor a NOB közel állt ahhoz, hogy a történelemben először visszavonja a játékok rendezési jogát a kijelölt házigazdától.

A görög kormány és a szervezőbizottság ekkor pániküzemmódra kapcsolt, és már csak kizárólag két dolog lebegett előttük: legyen minden fejlesztés látványos, és készüljön el határidőre.Az utóhasznosítási és fenntarthatósági kérdésekre ekkor már nem maradt se idő, se kapacitás.A végeredmény egy átgondolatlan és mindenfajta logikát nélkülöző, szétszórt olimpiai létesítményrendszer lett, amelyhez gyakorlatilag Athén teljes közlekedési infrastruktúráját fejleszteni kellett jelentős többletköltségek árán, miközben a város csak a még meglévő zöldterületekre építkezett a beígért rozsdaövezeti fejlesztések helyett.

Általában megéri-e a nyári olimpiák rendezése az országoknak?

Montreált leszámítva nem ismerek egyetlen nyári olimpiát sem, amelyet megbántak volna a szervezők. Általában mindenki más céllal vág bele. Kína a nagyhatalmi felemelkedését demonstrálta 2008-ban, Barcelona fel akarta tenni magát a nemzetközi térképre mint turisztikai központ, London a város keleti rozsdaövezetét akarta teljes egészében modernizálni, Rio pedig első akart lenni Dél-Amerikában.

Mit lehet tanulni Athénból olimpiából?

A 2004-es olimpiával kapcsolatban egy teljesen hamis narratíva él a köztudatban, amire sajnos újra és újra ráerősítenek azok a neves közgazdászaink, akik előszeretettel hivatkoznak az athéni nyári játékokra mint a görög államcsőd kiváltó okára. A valóság azonban pont ennek az ellentéte volt.

A görög szervezőbizottság (ATHOC) kiadásai összesen 1,9 milliárd eurót tettek ki az olimpia lezárásáig. Ezzel szemben a bevételi oldalon a NOB-tól és a nemzeti szponzoroktól kapott támogatások, a licencjogok és marketingtermékek, a belépőjegyek és az olimpiai lottó értékesítéséből befolyó bevételek, valamint különböző egyéb adományok álltak, összesen 2 milliárd euró értékben.

Ennek köszönhetően az olimpia megrendezése 121,6 millió euró nyereséget hozott az ATHOC-nak, amit aztán a szervezet a küldetése végeztével befizetett a görög központi költségvetésbe. Az igazi nagy pozitív tétel azonban nem ez volt, hanem az adóbevételek. A görög pénzügyminisztérium 2013-as kimutatása szerint a 2000 és 2004 közötti, olimpiához köthető gazdasági aktivitásból a költségvetés 3,5 milliárd eurónyi extra forgalmi, társasági és egyéb adóbevételhez jutott. Ezzel pedig szoros összefüggésben van az a tény, hogy az olimpia elnyerését követően, 1997-től 2004-ig Görögország messze az EU-átlagot meghaladó GDP-növekedést produkált, miközben a világ az 1997-es ázsiai és az 1998-as orosz válságnak, majd a technológiai részvényeket tömörítő Nasdaq tőzsde 2000-es összeomlásának köszönhetően recesszióval küszködött.

De akkor Ön szerint mi vezetett el a görögök gazdasági katasztrófájához?

Az egyik oka a fiskális fegyelmezetlenség volt, ami a görög katonai junta 1974-es bukása óta folyamatosan tetten érhető volt az országban. 1981-ig folyamatosan 3 százalék alatti költségvetési deficitet produkáltak a görögök.

Majd az uniós csatlakozást követően megkezdődött a nagy jóléti költekezés és a korrupció korszaka, amihez az egymást követő bal- és a jobboldali kormányok egyformán asszisztáltak azzal, hogy hatalmasra duzzasztották az állami szférát, rugalmatlanná tették a munkaerőpiacot, fenntarthatatlan szociális és nyugdíjrendszert vezettek be miközben hagyták az adófizetői morált teljesen megszűnni. Mindennek eredményeként 1993-tól 90 százalék fölé kúszott a görög államadósság. És ha mindez nem lett volna elég, akkor ott volt még a hadsereg fejlesztése. Görögország 2010 előtt nagyjából évi 5 milliárd eurót költött hadiipari megrendelésekre, ami a GDP-hez mérten az Egyesült Államok után a legnagyobb katonai kiadás volt az egész világon.

A görög válság másik oka ez euró idő előtti bevezetése volt, ami úgy történt meg, hogy arra az ország sem versenyképességi, sem fiskális szempontból nem volt felkészülve. Az euró bevezetése fokozatosan növelte a görög gazdaságon belül a fajlagos bérköltséget, ami pedig növekvő versenyképtelenséghez, az export gyengüléséhez és az import volumen emelkedéséhez vezetett. Ez annyit jelentett, hogy a görög lakosság sokkal többet fogyasztott, mint amit megtermelt miközben a többletfogyasztás külföldről felvett hitelekből lett finanszírozva. Mindezzel párhuzamosan egyre drágább lett a külföldieknek Görögországban turistáskodni. Így összességében egy egyre nyomasztóbb folyó fizetésimérleg hiány kezdett kialakul. A hitelfelvételt viszont egyre olcsóbb feltétel mellett lehetett megtenni, hiszen az euró megjelenésével jelentősen csökkent a görög kamatszint, így az állami és a magánszektor egyre több hitelt tudott felvenni változatlan kamatteher mellett. Mivel azonban a görög kamatszint még így is magasabb hozamot biztosított a befektetőknek, mint a legfejlettebb országok állampapírjai, így egyre több és egyre olcsóbb pénz áramlott be a helyi gazdaságba. A hitelezők azt feltételezték, hogy baj esetén az Európai Központi Bank és az összes többi eurózóna-tagállam felkarolja majd Görögországot.

A kétezres évek első felében az euró bevezetésével megvalósuló alacsony kamatkörnyezetnek és az olimpiai fejlesztéseknek köszönhetően megugró gazdasági növekedéssel tudták a görögök a víz felett tartani magukat.

Csakhogy amikor 2008 szeptemberében a Lehman Brothers összeomlott, a világ megváltozott: a bankközi piacok befagytak, a hitelezés leállt, a gazdasági növekedés eltűnt, a szolidaritás megszűnt. Így a rossz struktúrában, versenyképtelenül működő görög gazdaságot sokkal gyorsabban és sokkal jobban megviselte a válság az eurózónán belül, mint bárki mást. Ráadásul olaj volt a tűzre az új kormány 2009. októberi bejelentése, miszerint a korábbi államadósságra és a költségvetési hiányra vonatkozó számok manipuláltak voltak.

Ez azonnali és nagyon súlyos bizalmi válsághoz vezetett a piacokon, aminek köszönhetően nagyon jelentősen megugrottak a görög kötvényhozamok. Ez pedig annyit jelentett, hogy Görögország nem tudta tovább finanszírozni a piacról a költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiányát. Egy ilyen helyzetben más ország hagyja leértékelődni a valutáját, hogy így ellensúlyozza a versenyképességi problémáit, és elinflálja az államadósságának egy részét, megteremtve ezzel az esélyt a pénzügyi egyensúly helyreállítására. Az euró bevezetése azonban azt jelentette, hogy Görögországnak erre már nem nyílt lehetősége. Az így kialakult recesszió gyorsuló ütemben lőtte jóval 100 százalék fölé a GDP-arányos államadósság-mutatót. Mindezért a gazdasági drámáért a 2004-es athéni olimpia a számok és a gazdasági folyamatok tükrében aligha tehető felelőssé. Ellenben jó okkal feltételezhető, hogy a teljes projekt által a gazdaságba bevont, jelentős mértékű uniós, magán- és NOB-pénzeknek köszönhetően, a megnövekedett költségekkel és az egyes utóhasznosítási problémákkal együtt is inkább anticiklikus módon támogató volt a görög gazdaság számára.

Kik számunkra a pozitív példák?

Nekünk az 1992-es játékok házigazdáját, Barcelonát kell követendő példának tekintenünk. A katalánok megmutatták, hogyan lehet az olimpiát okosan úgy megrendezni, hogy egy marginális kikötőváros ezáltal a világ legtrendibb úti céljává váljon.

Mennyire fontos most a 2036-os időpont? Mi történne, ha ismét elmaradna a lehetőség?

Most is tudunk számtalan okot találni rá, hogy miért ne akarjuk megszerezni a 2036-os olimpia és paralimpiai játékok rendezési jogát, de szerintem a csillagok állása most minden korábbinál jobban kedvez a budapesti olimpia megvalósulásának, mind idehaza, mind nemzetközileg. Ez alatt elsősorban az áprilisi választásokat követő érezhetően pozitív hangulatot és a hazahozható uniós pénzeket értem, de ide sorolhatom az elmúlt tíz évben elkészült sportlétesítmények jelenleg még friss állapotát is. Ha most nem ragadjuk magunkhoz 2036-ot, akkor jó eséllyel már az 2050-es évekről beszélhetünk majd.