Bajban vannak az Airbnb-sek, hamarosan lejár egy fontos határidő 

Sok Airbnb-s lakáskiadótól hallottuk a napokban, hogy gőzerővel végzik a felújítást kiadó ingatlanjukban. Mire föl ez a nagy nyüzsgés?

Vészesen közeledik 2024 január elseje, vagyis az a dátum, amelytől kezdve valamennyi működő működő magán- és egyéb szálláshelynek kötelező lesz átesni az úgynevezett minősítési rendszeren, szálláshely-szolgáltatási tevékenység csak minősítés birtokában folytatható.

Jegyezzük meg, hogy nem egy jó stratégia éppen most belevágni a felújításba. A szálláshelyeket év végéig kell regisztrálni, azaz jövő év elején nagyjából 30 ezer auditra váró szálláshely szakad majd az ellenőrző szervezet nyakába. Azaz mire ténylegesen megtörténik az ellenőrzés, a vendégek gondoskodhatnak róla, hogy újra legyen mit javítani a szálláshelyen.

Hogy látja az új rendszert, felesleges hatósági szigor, vagy előremutató kezdeményezés? Az auditáló szervezet nem hatóság, önmagában nem tud büntetni, bezáratni, bírságot kiszabni. 

Az biztos, hogy az auditálásnak lesz pozitív hozadéka, a lakáskiadóknak időről időre rá kell nézniük az ingatlanjukra, és elvégezni azokat az időszerű javításokat, amelyeket amúgy is illene megcsinálni. Elsősorban a higiénia, tisztaság, és a vendégbiztonság területén számítok előrelépésre.

Eddig ezeknek a kritériumoknak kevésbé feleltek meg a hazai szállások?

Természetesen nem, de sajnálatos kivételek mindig vannak. Az biztos, hogy ha elindul a szálláshelyek auditálása, nagyobb hangsúlyt kap majd a tisztaság azokon a helyeken is, ahol ez nem annyira volt jellemző. Például elvégzik a szükséges penészirtást, vízkőeltávolítást, a matracok, ágynemű nagyobb elánnal lesznek tisztítva. Ha okkal akarunk büszkék lenni Magyarország turizmusára, akkor nem nehéz belátni, hogy ezekre a lépésekre bizony szükség van. Ebből a szempontból nézve ez egy pozitív történet.

Más szempontból nézve viszont nem az?

Ez a fajta szálláshely minősítés nem éppen egy 21. századi megoldás, legalább is a rövid távú szálláskiadók esetében semmiképp. Nem véletlen, hogy ilyesmi nem létezik Európa legtöbb országában, főleg nem kötelező jelleggel. Az ok egyszerű:

a digitalizáció korában a vendégek közvetlenül, azonnal és szabadon értékelhetik az általuk igénybe vett szálláshelyet, amelyet a közvetítő, például az Airbnb meg is jelenít, ebbe a szálláshely tulajdonosa nem tud beleszólni.

Egy hotel esetében annyiban más a helyzet, hogy a saját honlapján közzétett értékeléseket szűrheti, esetleg manipulálhatja. A mi kategóriánkra ez nem jellemző, mert a legtöbb magán- , és egyéb szálláshely csak közvetítőkön keresztül hirdet. 

Másik oldalról azt látjuk, hogy több hotel, panzió sem végezte el a kötelező minősítést (pedig nekik már hamarabb kötelezővé vált), és mégsem szankcionálták a legtöbbet. Ez nem ösztönzi a magán-, és egyéb szállásadókat sem a határidő betartására.

Maga az ellenőrzés háromévente történik, illetve elméletileg lehet szúrópróbaszerű auditra is számítani, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a jóval relevánsabb vendégértékelések döntik el, hogy egy szálláshely sikeresnek bizonyul-e a piacon. Viszont ha mindennek hatására a szállásadók még jobban odafigyelnek a vendégbiztonságra, a tisztaságra, és ezek érdekében új beruházásokba fognak, az biztosan növelni fogja a minőséget, ezt pedig akár az árakban is érvényesíteni lehet, ami a tulajdonosok érdeke is.

Jó lesz vagy sem, most sokan úgy látják, valójában a szálloda-lobbi érte el a célját, és az egész hercehurca tulajdonképpen a rövidtávú szálláskiadók elleni támadás, akik egyre nagyobb konkurenciát jelentenek a hoteleknek.

Az valóban igaz, hogy a szálloda-lobbi évek óta akarta uniformizálni, kategórizálhatóvá tenni a szektort. Ezzel csak egy baj van. Míg a szállodák objektíven meg tudnak felelni bizonyos általános kritériumoknak, addig a magán- és egyéb szálláshelyek rendkívül heterogén képet mutatnak.

Ide tartozik a budapesti társasházban kialakított Airbnb-s szoba-konyhás lakás, a tanyasi környezetben kialakított tágas falusi szálláshely, a tiny house, a vidéki vendégházak. Nyilvánvaló, hogy ezeket nem lehet ugyanazon sztenderdek mentén beskatulyázni, legalábbis ennyire részletekbe menően. Azzal önmagában semmi gond nincs, hogy az állam bizonyos objektív szempontok mentén megvizsgálja a szálláshelyeket, hogy azok vendégfogadásra alkalmas állapotban vannak-e, ezt mindannyian támogatjuk is. A kritériumrendszer azonban sajnos nem csak ebből áll.

Hány embert érint ez a probléma Magyarországon?

Magán és egyéb szálláshelyekből 33 ezer van az országban, ezek többnyire családi tulajdonban működnek, vagy mikrovállalkozások visznek két-három vidéki házikót, időszakosan kiadott nyaralót, vagy városi lakást.

Budapesten összesen kb 14 ezer szálláshely érhető el. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek zömmel magyar tulajdonban vannak, mi nem lapátoljuk ki a pénzt az országból, mint azt egyes multinacionális hotelláncok teszik.

Reménykedhetnek még valamilyen pozitív fordulatban a szállásadók?

A szálláshely sikeres auditálása, ha a szálláshely megfelel az alapvető higéniai, vendégbiztonsági követelményeknek, nem nehéz, nem kell tőle félni. A rendszer finomhangolására viszont szükség van, a magán- és egyéb szálláshelyeket képviselő érdekvédelmi szervezetek ebben egységesek, közösen lépnek fel. Érezzük a nyitottságot a javaslataink megvitatására a Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület Nonprofit Kft. nemrégiben kinevezett új vezetése felől.