Csernobilt meg kell élni. Látni kell, ahogy megszűnt létezni egy virágzó város, amikor az atomerőmű négyes számú reaktora 35 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án hajnalban felrobbant. Az ott élők múltja nem tűnhet el nyomtalanul, ám vigyázni kell arra is, hogy olyan turisták látogassák a helyet, akik kellő alázattal viszonyulnak az elhagyott falvak, építmények iránt – mondta Jászberényi László a Növekedés.hu-nak adott interjúban. Az Urbex Hungary alapítójával emlékeztünk, aki a már lázasan készül az ötödik visszatérésére.
Hiába nézzük szájtátva a csernobili szellemvárosról a fotókat, legtöbbünknek mégsem jut eszébe elzarándokolni a ma is sugárveszélyes területre. Önt mi motiválta?
Ez a valóban furcsa hobbi 2011-ben kezdődött. Tizenegy évvel ezelőtt találtam egy olyan blogot, amelyben rengeteg információ volt Csernobilról. Arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban megfog a téma, egyre több információ után kutakodom én is.
Ezen a blogon szerveződött az a társaság, amelynek tagjai elhatározták, hogy „beveszik” Csernobilt, a lezárt zónát. Ekkor még azt gondoltam, nem teljesen ép az ötlet.
Pár hét múlva már a Kijevbe tartó vonattal tartottunk a cél felé, ráadásul úgy, hogy a többi három sráccal akkor találkoztam először. Innen számolom az urbexelést is.
Mit jelent az urbexelés?
Gyakorlatilag városi felfedezésről, elhagyatott helyek, ingatlanok felkutatásáról van szó. Ez a filozófiája a később alakult Urbex Hungary csoportnak. A csernobili út az origó, ezzel kezdődött minden.
Ez a keresztmetszet tökéletesen szemlélteti a pusztítást
Amikor otthon közölte, hogy felkutatják Csernobilt, mit szólt a család?
Az akkori feleségem természetesen nem örült. De sikerült meggyőznöm, ha óvatosak vagyunk, akkor kevésbé nagy a veszély.
Tető- és lakó nélküli panelház
Négyszer voltam Csernobilben és semmi bajom. A csapatból több olyan van, aki szintén sokszor megjárta, és ő is jól van.
Hangsúlyozom: az óvatosság fontos, illetve a szabályok betartása. Így volt ez 2011-ben, 2013-ban, 2017-ben illetve 2019-ben is.
Apropó szabályok: mennyi papírmunkával jár az engedélyek beszerzése?
Ahogy egyre többet utaztunk, úgy lett rutinosabb a társaság. Utazási irodák szerveződtek, a zónában sem lehet egyedül kószálni, ezt büntetik, ellenőrzik a rendőrök és kérik a belépéshez szükséges engedélyt.
A tízkilométeres zóna hattára: üres falvak, gazdaságok sokasága látszódik az útról, nyomasztó, érdekes látvány.
Itt már a normál érték 2-3 szorosa a sugárzás, ezt jelezték a műszerek
Ezért hivatalos vezetés van, akárcsak bármely túrán. Az ok egyszerű: kezdett eluralkodni a katasztrófaturisták okozta népvándorlás és az össze-vissza bóklászás.
Az iroda mindent intéz, egyedül a kiutazás történik egyénileg. Ez repülővel pár óra, míg vonattal Kijev egy nap.
Amikor először jártunk kint, még egy-két iroda működött. Ma sok van, mert a pandémia előtt az utaztatás óriási üzletté nőtt, olyannyira, hogy a zóna bejáratánál emléktárgyak tucatjait árulják az ide látogatóknak.
Az egyik ikonikus látványosság: az óriáskerék, ahol a robbanás pillanatában megállt az idő
Nem morbid ez?
Valóban hajszálnyi a határvonal az emlékezés és a katasztrófaturizmus közt. Ezért is nem, vagy nem szívesen adjuk ki egy-egy – a többség számára még ismeretlen, ám általunk bejárt – helyszín címét. Próbáljuk megőrizni az utókor számára. Csernobil esetében valóban más a helyzet, korábban évente tízezrek zarándokoltak a halálzónába. A „cím” és a történet sajnos ismert.
A csernobili atomerőmű közelében lévő Pripjaty valóságos turista zarándokhely lett. A „Vigyázat! Sugárveszély” feliratú neon zöld pólótól kezdve a lila bögrén át minden kapható itt fröccsöntött műanyagból.
Érdekes a kontraszt a halálzóna és a még ma is működő Csernobil városa közt.
Felkavarták a látottak?
Mondhatnék sok jelzőt, de nem teszem. Meg kell nézni a 30 kilométeres zónát, oda kell menni. Az első látogatásomat követően hónapokig minden nap gondoltam rá.
Nehéz ezt megemészteni, nem lehet elégszer látni. Olyannyira nem, hogy a második és harmadik, illetve a negyedik túránk már privát volt, azaz nem utazási irodával utaztunk.
Polissya hotel a zóna központjában a Lenin úton
Más volt így utazni?
Persze, hiszen kizárólag az itthon szerveződött csapatunkkal túráztunk, a vezetőnknek javaslatokat tehettünk, hogy mit szeretnénk megnézni. Amennyiben lehetséges volt, el is vitt oda. Azaz csak a kötelező vezetőt vettük igénybe az ottani irodán keresztül.
Ezt miként sikerült elérni?
Az évek alatt kölcsönösen jó kapcsolatot alakítottunk ki a kinti irodavezetővel. Így kiiktattuk az utazási irodát és csak a helyi vezetőt vettünk igénybe.
Látkép, háttérben a szarkofág
Mi az, ami hajtotta önöket a sokadik visszatéréshez?
Az első túránk a zónában egynapos volt. Ez az alapdolgokra elég. A másodikat 2013-ban kétnaposra terveztük, annyi a látnivaló. Nem kellett másokhoz alkalmazkodni, ráadásul már repülővel utaztunk Kijevbe.
A szállásunk a zónahatár mellet volt egy kis faluban Kijevtől száz kilométerre volt. Az időjárás ezúttal nem kedvezett, szakadt a hó.
Legalább az ukrán télből és a valóban méretes hókupacokból is kaptunk ízelítőt. A szálláshoz vezető utat sikerült háromszoros idő alatt megtenni. Másnapra több mint fél méter friss hó lepett el mindent. Veszélyben volt tervünk, hogy bejussunk a zónába.
Ahol a tél, az tél: a mentésben résztvevő gépek
A beléptető ponton nem csodálkoztak?
Néztek bennünket, nem is értették, hogy ebben az ítéletidőben mit keresünk itt, de beengedtek. Érdekesség, míg az utakat alig takarították, addig a zónában már viszonylag tiszta főutak fogadtak bennünket. Így simán bejutottunk Csernobil városba, ahol kezdetként megnéztük a tűzoltók emlékművét és a mentésben résztvevő gépeket.
A zóna legjobb túravezetője: Nikolaj
Ezután kezdődött a nagy kaland: utunk a Kopacsi óvodába vezetett, majd irány Pripjaty. Bementünk a lekerített városba. Ezen a túrán már nem az erőmű konyháján kaptuk az ebédet, hanem Csernobil városában egy étkezdében. Valószínű az ott dolgozók esznek itt, Ukrán nemzeti ételt kaptunk, halat, céklával.
Említette az erőművet. Ide is bejutottak?
Kevesen tudják, de van itt még ma is működő erőmű. Vezetőnk elvitt ide, ahol a látogatóknak szánt tér van. Az emlékmű látogatható, talán 100 méterre lehet a felrobbant négyes reaktor szarkofágjától. Ez volt az az út, ahol szinte minden nevezetes pontot végigjártunk: iskolát, hotelt, óriáskereket, sportlétesítményt, kórházat, boltot, műszaki üzletet. Sőt, egy négy emeletes panelházat is, valamint felmentünk egy 16 emeletes ház tetejére, a kilátás csodálatos volt.
Később negyedjére 2019-ben ismét visszatértünk az erőműbe: csapatunk ekkor külön engedéllyel bejutott, és megtekinthette a 2-es, 3-as reaktorok vezérlőtermeit, egy szivattyúházat, és az emlékművet.
Ez az az alkotás, amely Valerij Illics Hodemcsuknak állít emléket.
Ki volt Hodemcsuk?
A katasztrófa első áldozata. A robbanás pillanatában a szivattyúházban dolgozott. A tető rászakadt, maradványai most is érintetlenek a romok alatt. A túránk legizgalmasabb fejezete volt, hiszen az erőműben ma is sokan dolgoznak.
Mennyien? Ezt nem tartja döbbenetesnek?
Véleményem szerint kicsit túl van ez misztifikálva. A dolgozók száma folyamatosan változik, pont a biztonság miatt. Az emberek két hét munka-két hét pihenő beosztásban vannak itt. Naponta több százan is.
Az erőműben ezekben a percekben is dolgoznak...
Az erőmű áramot ugyan nem termel, de vannak működő egységek. Ilyen például a Belorusszia felől átjövő távvezeték. Természetesen a szarkofág is felügyeletet igényel.
A biztonság itt is szempont, húsz percnél több idő nem tölthető ennél a résznél.
Most sokunknak jut eszébe: mekkora a sugárzás éri a dolgozókat, illetve a turistákat?
Nem állítom, hogy nem lehetnek problémák ha letérünk a kijelölt útvonalról. Több professzionális sugárzásmérőt vittünk magunkkal. Ezért kell betartani a szabályokat.
Körülbelül annyi sugárzás ért engem a két túranap alatt, mint két tüdőröntgennél.
Szerintem nagyobb veszély a sok romos épület, nyitott akna vagy egyéb tárgy. Körültekintéssel kell haladni, és csak oda, ahova a vezető enged. A csoporttól nem szabad elszakadni és nem tanácsos semmit megtapogatni. Arról már nem is beszélve, hogy szigorúan tilos bármit is zsebre vágni és hazahozni emléknek.
Ennyi marad az egyik hűtőtoronyból
Melyik volt a legveszélyesebb hely ahol jártak?
Például a katasztrófa miatt félbe maradt ötös, hatos reaktor hűtőtornyai környékén.
A sugárzás elég magas, a mohatelepekhez közelítve üvöltöttek a Geiger-Müller műszerek.
Megnéztük a Janov vasútállomást is, de sajnos a látogatókat nem nézik ott jó szemmel. Osonva mentünk be, az elhagyatott vasúti kocsikat sikerült megnéznünk, illetve nem messze elhagyatottan álló katonai harckocsikból átalakított munkagépeket.
A vasútállomáson nem nézik jó szemmel a látogatókat
Vezetőnk szerint ezekkel dózerolták le Kopacsi falut, és a vörös erdőben is dolgoztak. A szerelvények és a harckocsik is erősen radioaktívak, ezért sokáig nem időztünk itt sem. Innen mentünk az Azúr uszodába. Szintén sokan nem tudják, de az uszoda 1999-ig üzemelt, az erőműben dolgozók használták. Majd elmentünk egy iskolába, ahol a szűkös időkeret miatt csak 15 percet tölthettünk.
A sugárzás mértékét számokkal tudjuk érzékeltetni?
A csernobili tilalmi zónában a sugárzás mértéke valamivel magasabb a természetes hattérsugárzásnál. Itthon a normál háttérsugárzás 0,13 mikroSievert körül van, Csernobil főterén kevesebbet mértünk, viszont vannak olyan „forrópontok”, ahol ennek tíz-olykor hússzorosát lehet mérni. Nem ritka a jóval magasabb, akár 20-30 mikroSievert, például egy-egy mohatelep környékén.
A temetőnél viszonylag magas háttérsugárzás mérhető, nem lehet sokat itt időzni
A pripjatyi kórházban van egy, a mentésben résztvevő tűzoltó sisakjának a maradványa, amely még most is erősen radioaktív, 900 mikroSievert feletti értéket mértünk, amely nagyon magas. Ám egy kétnapos pripjatyi túra alatt a szabályokat betartókat nem éri több, mint 7-8 mikroSievert. Ez körülbelül 4 százaléka az uniós atomerőművek biztonsági normáinak megfelelő napi szintnek. Ez körülbelül egy többórás repülőútnak felel meg, fent ugyanis magasabb a sugárzás.
A csernobili robbanást követően 8-16 ezer mSv sugárzás zúdult a helyi környezetre, ami nagyjából azzal egyenértékű, mintha valakin 80-160 ezer mellkasi röntgenvizsgálatot végeznének el.
Amikor hazaért, megvizsgáltatta magát?
Dehogy vizsgáltattam. Miért tettem volna? A szabályokat betartottam. Folyamatosan mértük az ott kapott dózist, sőt a hatóságok is a nyakunkba akasztanak egy dózismérőt, amelyet kiértékelnek. Innen tudjuk, mekkora terhelés ért minket. Az eredmények igazolják: nincs problémánk.
Amennyiben valaki kedvet kap egy látogatásra, mennyi pénzzel számoljon?
Egy egynapos villámtúra akár 30-40 ezer forinttól kivitelezhető, de az csak a zónán keresztül való átrohanás. Egy többnapos, alaposan megtervezett túra 150-200 forintból kivitelezhető. Ennek az is az előnye, hogy a szállás a zóna belsejében lévő egyik hotelben van. Ez nagyon izgalmas.
A magyar visszatérők
Megélik a mindennapokat?
Abszolút. A túrázó belelát a mostani életbe. Működik bolt, posta, sőt még ATM, illetve két szálloda. Szerintem így ismerhető meg ez az egykor virágzó város.
Mikor mennek újra?
Alig várom, hogy a pandémia miatt megnyíljanak a lehetőségek. Már készültünk egy újabb látogatásra, amikor beütött a krach. Talán hamarosan indulhatunk, hiszen akit érdekelnek a világon az elhagyatott helyek, annak Csernobil kötelező. Addig is maradnak a belföldi elhagyatott helyek, azokból is van bőven.
