ÉVOSZ-elnök: akár négyszázalékos visszaeséssel is zárhatja az évet az építőipar

A legfontosabb megállapítások:

• A magyar építőipar teljesítménye 2026-ban várhatóan nem javul, kedvezőtlen esetben pedig akár 4 százalékkal is visszaeshet.
• Az ÉVOSZ szerint legkorábban az utolsó negyedévben érkezhetnek kedvezőbb adatok, elsősorban a magánberuházások és a lakáspiac élénkülésének köszönhetően.
• Bár a teljes szerződésállomány nőtt, az új megrendelések 21,9 százalékos csökkenése komoly figyelmeztető jel.
• Az építőipari fordulathoz 3–5 százalék közötti hitelkamatokra és legalább 3 százalékos gazdasági növekedésre lenne szükség.
• Az ágazat kiszámítható, több évre szóló állami beruházási programot és az uniós források mielőbbi megszerzését várja a kormánytól.

A legfrissebb adatok szerint májusban éves alapon több mint 6 százalékkal csökkent az építőipari termelés, miközben az új szerződések volumene is jelentősen visszaesett. Átmeneti megtorpanásról beszélhetünk, vagy távolabb kerültünk a régóta várt fordulattól?

Véleményem szerint nem átmeneti megtorpanásról van szó. Az építőipar gyengélkedése gyakorlatilag 2023 óta tart, még ha annak mértéke évről évre változik is. Az ágazat teljesítménye két év alatt összességében több mint 6 százalékkal csökkent, majd 2025-ben az előző évek alacsony bázisához képest 2,8 százalékos növekedést ért el. Ezt mi inkább stagnálásként értékeljük.

Ehhez az alacsony 2025-ös bázishoz viszonyítjuk most az idei első öt hónap teljesítményét.

Az ÉVOSZ prognózisa szerint 2026 egészében nem várható érdemi javulás. Legkorábban az utolsó negyedévben jelenhetnek meg az előző év azonos időszakához képest pozitív számok.

Jó esetben megismételhetjük a tavalyi teljesítményt, de az is benne van a pakliban, hogy az ágazat akár 4 százalékos visszaeséssel zárja az évet.

Mire alapozzák azt a várakozást, hogy az utolsó negyedévben már kedvezőbbek lehetnek az adatok?

Elsősorban a befektetői piac újbóli megindulására, hiszen a beruházások egy része építési megrendelésekkel jár együtt. Emellett a lakásépítések és a lakásfelújítások élénkülése is javíthatja az ágazat teljesítményét.

Az uniós források esetleges megszerzése ugyanakkor 2026-ban még aligha gyakorolna érdemi hatást az építőiparra.

Ezek a pénzek legkorábban 2027-ben jelenhetnek meg ténylegesen az ágazat teljesítményében, hiszen a források rendelkezésre állásától a beruházások előkészítésén és közbeszerzési eljárásán keresztül hosszú út vezet a kivitelezés megkezdéséig.

A május végi szerződésállomány 7,6 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit, az újonnan megkötött szerződések volumene viszont 21,9 százalékkal visszaesett. Melyik adat mutatja pontosabban az ágazat várható teljesítményét?

Fontos látni, hogy a megrendelések volumenét rendkívül alacsony bázishoz viszonyítjuk.

A 2026-os év hátralévő része és különösen 2027 szempontjából az egyik legfontosabb előrejelző mutató az újonnan megkötött szerződések volumenének alakulása. Az, hogy ez májusban 21,9 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól, egyértelműen figyelmeztető jel.

A meglévő szerződésállomány még biztosíthat munkát a következő időszakra, a friss megrendelések visszaesése azonban azt mutatja, hogy ennek utánpótlása egyelőre nem megnyugtató.

Az otthonfelújítási program már a kormányváltás előtt véget ért a források kimerülése miatt. Mennyire számíthat az építőipar a lakossági megrendelésekre?

Mindenképpen szeretnénk arra számítani, hogy a lakossági piac élénkülni fog. A Magyar Nemzeti Bank elemzéseit és a Monetáris Tanács döntéseit figyelve azt gondoljuk, hogy az alapkamat tovább csökkenhet. Ennek következtében a kereskedelmi bankok hitelkamatai is mérséklődhetnek még ebben az évben.

Az építési beruházások egyik legsúlyosabb problémája jelenleg a finanszírozás. Ha a hitelek olcsóbbá válnak, az a lakossági építkezéseknek, a lakásfelújításoknak és a vállalati beruházásoknak egyaránt lendületet adhat.

Hol húzódik az a kamatszint, amely mellett már érdemben megindulhatnának a beruházások?

A 3 és 5 százalék közötti hitelkamat már olyan szint lenne, amely mellett az építőipar érdemi növekedési pályára állhatna. A kamatok csökkenése önmagában azonban nem elegendő.

Ahhoz, hogy az ágazat középtávon tartós növekedést érjen el, a magyar gazdaságnak is legalább 3 százalék körüli ütemben kellene bővülnie.

Az ilyen mértékű GDP-növekedés már rendszerint együtt jár olyan vállalati, állami és lakossági beruházásokkal, amelyek megvalósításához jelentős építőipari kapacitásokra van szükség.

Az elmúlt években az állami és önkormányzati beruházások visszafogása különösen a mélyépítést és az infrastruktúra-fejlesztést érintette. Milyen kormányzati döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy az ágazat ismét több évre előre tervezhessen?

Mindenekelőtt szükség lenne egy világos állami beruházási programra és annak pontos időbeli ütemezésére.

Az építőipar számára rendkívül fontos lenne, hogy mielőbb kiderüljön: a kormány a következő négy évben milyen beruházásokat kíván megvalósítani, ezek milyen sorrendben követik egymást, és milyen finanszírozási háttér áll mögöttük.

Az ágazat nem kizárólag azt várja, hogy minél több beruházás induljon el. Legalább ilyen fontos a kiszámíthatóság. A vállalkozások csak akkor tudnak felelősen munkaerőt felvenni, gépeket vásárolni vagy technológiai fejlesztéseket végrehajtani, ha több évre előre látják a várható megrendeléseket.

Mit vár az építőipar az új kormánytól, és mely intézkedések szerepelnek az ÉVOSZ fontossági sorrendjének élén?

Az első helyen az uniós források mielőbbi megszerzése áll.

Ugyancsak kiemelt feladatnak tartjuk egy komplex lakásgazdálkodási stratégia kidolgozását. A lakásügy sokszereplős terület, ezért világosan meg kell határozni az állam, az önkormányzatok, a pénzügyi intézmények, a beruházók, a kivitelezők és a lakosság feladatait, felelősségét és együttműködésének kereteit.

Szükség lenne továbbá a korábban elhalasztott, összesen mintegy 5000 milliárd forint értékű állami beruházások felülvizsgálatára.

Ezeket a fejlesztéseket nem azért halasztották el, mert szükségtelenné váltak, hanem a költségvetés nehéz helyzete miatt. Érdemes lenne ismét elővenni őket, és a költségvetés teherbíró képességéhez igazítva meghatározni, hogy mely létesítmények mikor valósulhatnak meg.

Végül rendkívül fontos lenne felgyorsítani a félbeszakadt, illetve az újonnan elindítható, építési beruházásokkal együtt járó befektetői tárgyalásokat.

Ez egyaránt vonatkozik a nagy magyar vállalatokra, az Európai Unión belülről érkező befektetőkre és az unión kívüli szereplőkre. A magánberuházások újbóli beindítása nélkül az építőipar tartós fellendülése nehezen képzelhető el.