Hazatért, és Magyarországon folytatja a tanítást, nem bánta meg a döntését
InterjúA kanadai katedrákon eltöltött tíz év után úgy döntött: hazajön szülőföldjére és itthon folytatja a tanári pályát Kedves Corvin, aki örül, hogy a hazaköltözés mellett döntött. Szeret az itthoni diákokkal dolgozni, és meggyőződése, hogy a magyar oktatás jó alapokon nyugszik. Tanárként úgy érzi, állandóan fejlődni kell, s nem nehézségként kell tekinteni egy-egy kihívásra, sokkal inkább a lehetőséget kell meglátni a további fejlődésre. Büszkén vállalja: a magyarsága miatt tért haza Kanadából. A budapesti Pitypang utcai Általános Iskola tanárát – aki bölcsész és lingvisztikai szakember is - döntésének hátteréről kérdeztük a 2024/25-ös tanévnyitó apropóján.
Ötéves korában költözött szüleivel Kanadába, ahol a St.Mary’s Egyetemen szerezte meg diplomáját, majd kezdett el tanítani. Több mint tízéves kanadai munkaviszony után döntött úgy, hogy hazajön Magyarországra, és itt folytatja tovább a pedagógusi pályáját egy budapesti általános iskolában illetve magántanárként. Hosszú mérlegelés előzte meg a hazaköltözést, vagy inkább hirtelen vezérelt ötlet volt? Volt-e úgynevezett utolsó csepp a pohárban, ami Magyarország mellett szólt?
Nagybányán születtem, magyar szülőktől. Ötéves koromban szüleimet követve Kanadába kerültem, ott kezdtem el az iskolai éveimet. Az első hét évet francia nyelven tanultam Montréalban, aztán angol nyelven folytattam Calgaryban. Calgaryban szereztem egy angol-francia kétnyelvű középiskolai érettségi diplomát, aztán a St. Mary's Egyetemről angol nyelven egy bölcsészeti diplomát, melyet egy tanárképző egyetemi diploma követett.
Tíz évet dolgoztam tanárként a calgaryi katolikus tanfelügyelőség iskoláiban.
Mennyit számítottak a magyar gyökerek abban, hogy a hazatérés mellett döntött?
Családunkban a magyar öntudat nagyon mélyen gyökerezik, mert gyakran kihívásoknak voltunk kitéve magyarságunk miatt. Ezért talán erősebben élem meg ezt az érzést. A családunk minden évben Magyarországon vakációzott, mindig itt éreztem magamat otthon, már csak a kultúra és a gondolkodásmód azonossága miatt is.
Hogyan érzi magát most Magyarországon pedagógusként és lingvisztikai szakemberként?
Magyarnak születtem, még ha nem is a jelenlegi Magyarország területén. Ezért a Magyarországra költözés döntése nem volt nehéz számomra, nem egy pillanatnyi döntés kérdése volt. Lassan épült és erősödött meg bennem az érzés, hogy itt a helyem.
Nehezebb volt az itteni emberekkel megértetni hogy miért is vagyok én itt: a magyarságom miatt, és mert szeretnék az iskolákban hozzájárulni az angol nyelv oktatásában és elsajátításában egy más szemszögből. Egy olyan szemszögből, ahol a tudásomat egy más országban, angol nyelven szereztem meg, de átadni is szeretném, itt a magyar diákoknak. Ezt sokan nehezen tudták feldolgozni.
Mi az, ami jobb volt a kanadai iskolákban, és mi az, ami jobban tetszik Önnek Magyarországon?
Módszertan szempontjából szerintem nincs sok különbség a magyar és a kanadai oktatás és iskolai tanítás között,
leszámítva persze az alkalmazott nyelvet. Tény, hogy a diákoknak változatosabb a háttere Kanadában, mint itt, Magyarországon. A tanulók sokszínűsége miatt más típusú a kihívás ott, mint itthon.
Mi a véleménye a magyar diákok angolnyelv tudásáról? Hol kellene erősíteni, hogy az aktív tudásuk jobb legyen?
Magyarországon a diákok angol nyelvtudása jó alapokra van építve, a tanulók tudása fokozatosan javul. Szerintem az angol nyelven történő gyakori társalgás építi a diákok önbizalmát, egyúttal arra bátorítja őket, hogy angolul minél bátrabban megszólaljanak.
Szeptembertől a budapesti Pitypang utcai Általános Iskolában nemcsak angoltanár, hanem napközis tanár is. Nem fél ettől a kihívástól?
Az angol nyelv tanítása és a napközi gyakorlata nem jelent nehézséget számomra. Mindig rugalmas voltam és szerettem a kihívásokat, mert azok csak erősítik az embert. Tanárként úgy érzem, állandóan fejlődnünk kell, és nem nehézségként tekinteni egy kihívásra, hanem egy lehetőséget kell látni a további fejlődésre.
