Iskolázottsághoz kötötték 100 éve a választási részvételt

Miről szólt a száz évvel ezelőtti választójogi törvény módosítás?

Az 1919 őszén megszületett választójogi rendelet egy széles értelemben vett demokratikus választás lehetőségét teremtette meg, ahol

a férfiak esetében lényegileg nem volt cenzus, a nők esetében – akik ekkor szavazhattak először – értelmiségi cenzus szerepelt a jogszabályban.

Azt tudni kell, hogy a történelmi körülmények miatt a nemzetgyűlési választás csak két évre adott mandátumot a képviselőknek, így 1922-ben ismét választásra került sor, előtte azonban dönteni kellett arról, hogy marad az ideiglenes választójogi jogszabály, vagy megújítják azt.

A Bethlen-kormány által benyújtott új választójogi törvény végül szűkebb kereteket adott a részvételre.

A férfiaknál 24, a nőknél 30 éves kor szerinti cenzus lépett életbe, illetve négy, illetve hat éves iskolai képzést írt elő mint műveltségi cenzust. Ezzel a választáson való negyven százalékos részvételi korlát 30 százalékra csökkent.

Korábban hogyan alakult ki a negyven százalékos arány?

A nők esetében volt az értelmiségi cenzus, és magasabb volt a korhatár is. Ez azt jelentette, hogy nemzetközi viszonylatban a középmezőny alján voltunk. Az ellenzék a javaslatnak azt részét támadta leginkább, amely a vidéki területen visszavezette volna a nyílt szavazást, holott 1920-ban már ott is titkos volt a szavazás.

Ekkor már egyetlen országban sem volt nyílt a szavazás Európában.

A Nemzetgyűlés mandátuma azonban lejárt anélkül, hogy döntés született volna az új törvényről. Bethlen kérésére ezért Horthy feloszlatta a Nemzetgyűlést. Bethlen ezt követően úgy hidalta át a problémát, hogy rendeletileg léptette érvénybe a jogszabályt, amelyet csak később, éppen e jogszabály által megválasztott Nemzetgyűlés emelt törvényerőre.

Annyit mindenképpen meg kell említeni, hogy 1919 és 1921 között öt kormány váltotta egymást, ezért

különösen fontos volt egy olyan kormány hivatalba lépése, amely hosszabb ideig stabilitást ad az országnak. 

Miként lehet jellemezni az 1919 és 1929 közötti fellendülés időszakát?

Erős felhatalmazás állt a kormány mögött, ezért akár népszerűtlen intézkedéseket is bátran meg tudott tenni. Komoly gond volt ugyanakkor, hogy nemcsak egyszerű ágazati válság volt a gazdaságban, hanem strukturális problémákat is meg kellett oldani, amelyek a trianoni békediktátum miatt alakultak ki. Tehát részleges megoldásokkal nem volt érdemes próbálkozni. Teljesen új, nyersanyaghiánnyal küszködő gazdaságot kellett felépíteni.

További gond volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia vámokkal védett 52 milliós piacával szemben jelentősen összeszűkült a piac, illetve a belső piacra termelő, és a szűkös nyersanyagkészletet is figyelembe vevő gazdaságot kellett kialakítani. Ezért a szolgáltatásokt, és a nagy hozzáadott értékű emberi munkát igénylő ágazatok kerültek előtérbe.

De meg kellett küzdeni a magas inflációval, illetve a magas államháztartási hiánnyal is.

Ez utóbbit kellett először kezelni, hogy aztán támogatni lehessen a beruházásokat. Első lépésben bankjegynyomtatással igyekeztek előteremteni a beruházásokhoz szükséges pénzt, de ez kútba esett a gerjesztett magas infláció miatt. A következő próbálkozásnál jelentős vagyonadót vetettek ki Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter javaslatára, és takarékossági intézkedéseket is bevezettek. Ez is sikertelen volt, mert nem jött be akkora összeg a vagyonadóból, amely a beruházások finanszírozásához kellett volna.

Végül a két kudarc után hitelfelvétel mellett döntött a kormány, ami duplán is siker volt.

Egyrészt, mert először be kellett kerülni a Népszövetségbe, ami vesztes államként nem volt egyszerű, másrészt el kellett érni, hogy érdemesnek tartsák az országot a kölcsönre.

A britek hathatós támogatásának köszönhetően végül megkapott hitelt okosan használták fel, nem osztogatták fölöslegesen a pénzt, és így gyorsan talpra állt, majd fejlődött az ország. Emellett jelentős takarékossági programok is indultak, például a bérek nominálisan is csökkentek.

Ekkor építették ki a társadalombiztosítási rendszert is?

Az Országos Társadalombiztosítási Intézetet valóban a húszas években hozták létre, de ekkor még nem volt mindenkire kiterjedt nyugdíjbiztosítási rendszer. Az alkalmazottak már kaptak nyugdíjat, a vidékiek, a földműveléssel foglalkozók viszont nem.

A beruházások közül pedig az infrastrukturális fejlesztéseket támogatták leginkább. Jó példája ennek a Hegyeshalomig tartó vasútvonal villamosítása: a vasút ugyanis klasszikus húzóágazat, hiszen a szállításnak kiemelt szerepe van a gazdaságban. De ide tartozik a Csepeli Szabadkikötő megépítése is. Vagy például a Lillafüredi Palotaszálló, amely a trianoni békediktátummal elcsatolt régi magyar üdülőhelyek – Ótátrafüred, Tusnádfürdő – utánérzéseként is felfogható. De említhetem a gépipart, az elektronikát is, gondoljunk csak a Tungsramra vagy az Orionra.

A magyar jegybankot is ebben az időszakban hozták létre, korábban ugyanis a duális osztrák -magyar jegybank végezte a monetáris feladatokat, amely innentől átkerült a Magyar Nemzeti Bankhoz.

A szétválás kapcsán az is gondot okozott, hogy a korábban két oldalon nyomott osztrák, illetve magyar felirattal ellátott koronának itthon csak a magyar felét tudták megnyomni, így a túloldala üres maradt.

Ezért kétfajta pénz volt forgalomban a kék pénz, amely kétoldalt volt nyomva, és az új, fehér pénz, amelynek a hátoldala fehér maradt. Az emberek fehér pénzben kapták a fizetést, az árusok viszont jobban bíztak a kék pénzben, ezért eltérő árfolyama alakult ki a kétféle koronának.

Ezért aztán a probléma megoldását az arany alapú pengő jelentette, amely egészen a második világháborúig stabil és erős pénz maradt. 

A húszas évekről feltétlenül meg kell említeni, hogy a kontinens nyugati fele a német jóvátételből állította helyre a gazdaságot, majd később Németország fizetésképtelenségét követően az Egyesült Államok hitelezte a németeket, akik így tudták tovább fizetni a jóvátételt, amelyből aztán a nyugati országok törleszthették a háború idején felvett amerikai hiteleket. Ez a megoldás végülis az egész kontinens, így Magyarország stabil fejlődését is lehetővé tette ebben az időszakban. 

A magyar államnak is jóvátételt kellett fizetni. Miből tudtuk ezt kifizetni?

Külön forrás erre nem volt, ahogy most is ki kell termelni az államadósságot a gazdaságnak, úgy akkor is ez volt a feladat. 

Merre tudott exportálni a magyar gazdaság?

Alapvetően nyugatra. Bár Bethlen tapogatózott a szovjetek felé, de ezt Horthy ideológiai okokból ellenezte, így abból nem lett semmi. Az első időszakban Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnerei Olaszország és Ausztria volt, majd később Németország. 

Mi a tanulsága ennek az időszaknak?

A stabil időszakhoz mindenképpen egy átgondolt, koncepciózus kormányzati gazdaságpolitikára van szükség, ahol a különböző gazdasági szereplők egységesen tevékenykednek, így a jegybank, a pénzügyminisztérium munkája összhangban van a kormányzati elképzelésekkel.

Illetve az ország komparatív előnyeit kihasználó gazdasági szerkezetre van szükség.

Ehhez persze meg kellett teremteni a politikai alapot, amit Bethlen létre is hozott, még ha az nem is mindenben felelt meg a mai értelemben vett nyugati demokratikus elveknek.

A teljesítményt jól mutatja, hogy 1928-ra az utolsó békeév, 1913 GDP-jének a 118 százalékát érte el a magyar gazdaság teljesítménye úgy, hogy abban benne volt a háború, a román megszállás okozta hatalmas kár, illetve az elcsatolt területekről érkező négyszázezer menekült eltartásának terhe is.

Címlapkép: Fortepan-Pesti Brúnó