Itthon kirúgták, New Yorkban főszerepet kapott - Interjú Ubrankovics Júliával

Interjú2019. márc 24.Fodor Sándor

Ubrankovics Júlia egy évvel a Színház és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, a filmszakmában még szinte teljesen szűzen, főszerepet kapott az igazi „nagy bölénynek” számító Bacsó Péter, Majdnem szűz című filmjében. Amiért a következő esztendőben megkapta a Filmszemlén a legjobb női alakításáért járó díjat.

Ilyen fergeteges indulás után előbb Hamburgba, majd New Yorkba ment tanulni színjátszást, aztán Los Angeles és Hawaii következett, miközben olykor-olykor itthon is felbukkant egy-egy filmben, vagy színházi előadásban. Az igazi hazatérést a közönség a Tanár című televíziós sorozat női főszerepének eljátszásában vélte fölfedezni, ám az első évad után, méltatlan szakmai „párnacsata” kíséretében Júliát kitették a sorozatból. S, hogy sokadszor is képes erőre kapni a Sopronból indult színésznő, azzal bizonyította, hogy folytatta a munkát a tengerentúlon, és a napokban színházi bemutatója volt New Yorkban.

Érdekel, hogy miként élted meg, hogy megszakítva a kinti dolgaidat, hazajöttél dolgozni a Tanár című sorozat kedvéért, amit aztán ott kellett hagynod. Mennyire és miben csalódtál?

Öröm volt olyan témán dolgozni, ami a szívemhez közel állt, és bele tudtam tenni a lelkemet. Csalódások mindig vannak, de pozitívumokról is szólva, egészen meglepő és váratlan volt megérezni a közönség, a nézők szeretetét. Nem is tudtam, hogy van ilyen. Sokat segítettetek átvészelni a vàdaskodásokkal és hazugságokkal teli időszakot, és hitet adtak ahhoz, hogy ne adjam fel.

Volt benned egy olyan érzés, hogy ezzel lehet, hogy vége is az itthoni karrierednek?

Volt, persze. De közben remélem, hogy aki figyelemmel követi a munkámat, átlátja a helyzetet és ha szeretne velem dolgozni, akkor megkeres majd. Olyan kevés kontroll van a kezemben. Inkább bízom a sorsban és remélem, hogy amit nekem szán, az megtalál majd. Vagy, van jobb ötleted?

Mi várt rád odakint, könnyű volt-e visszailleszkedni, vagy megsínylették a kinti dolgaid, feladataid a hosszú távollétet?

Március 15-én volt a premierem a New York-i Irondale Színházban. Yuri Kordonsky rendezésében, Marius Von Mayenburg “A kutya, az éj és a kés” c. darabjának amerikai ősbemutatója. Főszerepet osztottak rám két kitűnő kollégám, Skovrán Tünde és Dieterich Gray mellett. Április elejéig játszom minden nap, és igazi boldogság újra színpadon állni.

Ubrankovics Júlia legújabb szerepében New-Yorban. Fotó: Marina Levitskaya

A Los Angeles-i produkciós irodátok bemutatkozó anyagában szenvedélyes és provokatív színházat ígérsz azokkal a művészekkel együtt, akikkel egy csapatba tömörültök, és a támogatóitok számára is együttgondolkodást, együttműködést ígértek színházi, művészeti produkciók kapcsán.

Négy éve van egy Los Angeles-i produkciós irodánk, amivel nemzetközi színházi projekteket hozunk létre. A színházban is és filmen is szenvedélyes vagyok.

Olyan témák izgatnak, amik megérintik és elgondolkodtatják az embereket. A mostani darab a fogyasztói társadalomról, az érdekkapcsolatokról, az emberi játszmákról szól. Mi az az éhség, ami hajtja a szereplőket? Lehet-e még őszintén szeretni? Érdek nélkül? Remélem el tudjuk hozni a darabot Magyaroszágra is, és akkor a hazai közönség is látni fogja.

Újabban meditációra hívod az embereket egy közösségi portálon. Honnét jött ez és mi a célja?

Több, mint tíz éve meditálok. Sokféle technikát kipróbáltam. Budapesten fantasztikus Osho meditàciókra lehet menni. Ezek aktív, dinamikus meditációk.

Amiről a közösségi portálon beszéltem az a Vipassana. Csendes, tíz napos elvonulás. Ami nagyon mély traumákat tud kioldani. Igazi elme-porszívó.

Kikergeti a zsivajt. Fantasztikus módszer. Háromezer éves, és a világ minden pontján vannak központok. Otthon is Salgótarjánban, ha jól tudom. Nincs célom az internetes megosztással, csupán szeretném megmutatni, hátha másoknak is annyi örömet és békét hoz, mint nekem.

Elmondható, hogy sikerült ismét visszailleszkedned a kinti színházi, művészeti életbe?

Remélem igen, hiszen ezeket a sorokat a New York-i bemutató után írom neked egy kis Brooklyn-i étteremben. Még három hétig minden este itt játszom, aztán irány Los Angeles.

Jössz még haza játszani nekünk?

Ha hívnak, mindig örömmel jövök!