Jelentős a magyar cégek lemaradása a digitalizáció terén

Milyen a hazai kkv-k digitális fejlettsége s mindez mire elég uniós szinten?

Nemrégiben jelent meg az uniós tagállamok cégeinek, vállalatainak digitális integráltságát, érettségét négy dimenzióban mérő DESI-index legújabb jelentése (Digital Economy and Society Index/Digitális Gazdaság és Társadalom Index).

Eszerint Magyarország digitális érettség terén a 23. helyre csúszott vissza, a vállalkozások fejlettségét mutató digitális technológiák integráltsága terén pedig a 26., utolsó előtti helyen állunk. Az viszont igaz, hogy a koronavírus okozta kényszer digitalizáció hatásai még nem látszanak ebben a jelentésben és az általános megállapításokkal is óvatosan kell bánni, hiszen másfajta digitális kihívásokkal néz szembe egy e-kereskedelmi cég és egy kávézó vagy fodrász szalon.

Azt viszont pontosan látjuk a Digiméter kutatásai alapján is, hogy a gazdasági szereplők e téren is élesen elválnak egymástól, hiszen jelen van egy erősen digitalizált elit, amit a top 20 százalékba tartozó fejlett kör követ, de a többség átlagos vagy jóval átlag alatti teljesítményt nyújt a digitális fejlettség terén.

S a top 20 százalék is csak hazai viszonylatban tekinthető fejlettnek, a többi KKV pedig „elvan” a maga szintjén.

Ők nem érzékelik, hogy változtatni kellene ezen a téren?

Sok esetben még, ha tisztában is vannak a lemaradással, a cégvezetők olyan hatalmas feladattömeget látnak a digitalizációs fejlesztésben, hogy inkább bele sem kezdenek. Ennek részben az az oka, hogy az elitet állítják be szinte mindenhol követendő példának.

Pedig nem kell azonnal megugrani a legmagasabb szintet; először is fel kell mérni az aktuális állapot, majd kisebb célokat felállítva elindítani a fejlesztéseket a referenciapont pedig az a vállalkozás kell legyen, amelyik közvetlenül az adott cég felett áll a digitális fejlettségben.

Egyébként azt látni, hogy a koronavírus okozta kényszerdigitalizáció első féléve komoly fejlődést hozott, ám ez a folyamat a Digiméter mérése alapján következő évben javarészt leállt.

Mi lehet az oka annak, hogy megrekedt ez a fejlesztési folyamat?

Őszintén, ez minket is meglepett, akik a kutatássorozatot készítjük, mivel arra számítottunk, hogy ha kis mértékben is, de évről-évre érzékelhető lesz a hazai cégek fejlődése a vizsgált területeken. Az okokat keresve a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy a mögöttünk álló másfél év különleges volt a kkv-k életében is. 2020 márciusa után a legtöbb cég kényszerdigitalizáción ment keresztül, amikor több újítást is bevezettek (például új, online értékesítési megoldásokat próbáltak ki, távmunkára tértek át), ezek egy része azonban vagy nem vált be, vagy a lezárások után egyszerűbb volt visszatérni a jól megszokott régi folyamatokhoz, amik nélkülözik a legmodernebb digitális megoldásokat.

Így a tavalyi, 2020. őszi felmérés egy részben „felturbózott” állapotot mutatott a cégekről, valószínűleg nagyobb ugrást láttunk volna 2019. és 2020. között, ha egy évvel korábban kezdődött volna a kutatás. Ezt kompenzálhatja a 2021-ben tapasztalt változatlanság.

Az utóbbi években jelentős mértékben alakultak át a fogyasztói szokások is, mindez nem hat eléggé ösztönzően ahhoz, hogy az átlag szintet akarjon ugrani? Hiszen a nap végén mégis csak fontos szempont, hogy mennyi volt a bevétel.

Egy érdekes kettősség figyelhető meg a kkv-k esetében: miközben a lakosságnál látjuk, hogy intenzíven használják a modern digitális eszközöket, például Google-ben keresnek rá szolgáltatásokra, online hirdetések hatására vásárolnak vagy chatelnek az ismerőseikkel, rokonaikkal, addig a vállalkozások sokkal kevésbé használják ki ugyanezeket a lehetőségeket.

Ez azért is meglepő, mert feltehetően ezeknek a cégeknek az alkalmazottai és vezetői a mindennapokban ugyanúgy használják ezeket a digitális szolgáltatásokat, mint bárki más, de amikor bemennek dolgozni, egyszerűen elfelejtik ezeket és beérik a régi, sokszor analóg megoldásokkal.

A vevők azonban idővel mégis ki tudják kényszeríteni, hogy változás legyen, mert a pénztárcájukkal szavaznak, ott fognak vásárolni, ahol jobb ügyfélélményt kapnak és ezt a digitálisan fejlett vállalkozások hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban tudják nyújtani. Ezt lassan kezdik megtanulni a hazai kkv-k is.

Az is gyakori eset, hogy a céghez érkező új kollégák a működést jobbító szándéka is akadályokba ütközik…

Valóban megtörténik, hogy egy új munkatárs friss szemmel és szemlélettel belecsöppen az adott cég mindennapjaiba és szinte azonnal kiszúrja az elavult folyamatokat, eszközöket, majd javaslatokat tesz a működést optimalizálására, amelyek azonban nem találnak nyitott fülekre. Ennek számos oka lehet a szokás hatalmától kezdve egészen addig, hogy a magyar társadalom egy része rosszul reagál a visszajelzésekre, a kritikákat pedig magukra véve személyes kérdéssé teszik, nem pedig az építkezés lehetőségét látják bennük. S persze az is lényeges, hogy összességében egy cég vagy vállalat mennyire nyitott az innovációra.

Egy cégvezetőnek mely területekre kellene figyelnie, ha változtatni szeretne?

Az általunk fejlesztett és a kutatásainkhoz használt Digiméter-kérdőíven hat olyan területet nevezünk meg, amelyekkel mindenképpen foglalkozni kell.

Ezek a digitális jelenlét, a digitális mindennapok, a vállalat/vállalkozás vezetése, a sales és marketing, az informatikai biztonság és a digitális pénzügyek. A hat területet 50 kérdéssel fedjük le, így biztosan mindenki talál olyan feladatot, amiben fejlődhetne.

Egy szervezet innovációs hajlandóságát mennyire határozzák meg a külső környezeti tényezők és ha igen, mely pontokon?

A külső környezeti tényezők idehaza szerintem sokkal inkább meghatározók, mint a belső adottságok vagy a nyitottság. Jól látni, hogy a digitalizáció fő motorját a külső kényszer adja, például a Digiméter mérése alapján a 6 mért terület közül a digitális pénzügyek a legfejlettebb, amiben kiemelt szerepe van az állam szabályozó szerepének, hogy kötelezően előírja digitális megoldások használatát. De legalább ugyanennyire erős kényszerítő erővel hatott a koronavírus az elmúlt közel két évben sok területen, például a távmunka adaptációjában. Végül külső környezeti tényezőnek tekinthetők a vevők elvárásai vagy az erősödő verseny, például amit a cseh, lengyel vagy román szereplők jelentenek mondjuk az e-kereskedelemben.