Két hasonló adottságú város közül mitől függ, melyik működik jól?
InterjúA manapság jellemző, alapvetően felülről irányított önkormányzatiság hibás elgondolás a helyi közösségek szervezésére, vezetésére. Sokkal hatékonyabb, ha alulról szerveződő közösségek irányítanak egy-egy települést, mert helyben sokkal jobban látni a lehetőségeket, igényeket és korlátokat. Azt pedig, hogy az erre alkalmas réteg kialakul-e egy településen, a politikai kultúra, a polgári hozzáállás dönti el: Vajon egy adott közösség ki tud-e termelni magából olyan vezetést, amely egy kisebb vagy nagyobb települést képes jól elvezetni? Hörcher Ferenccel beszélgettünk az európai városok fejlődéséről szóló új könyve kapcsán.
Mi az emberléptékű város, mi a célja a nemrég megjelent Political Philosophy of the European City című könyvének?
Én egy politikaelméleti műhelyt vezetek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Így a könyv is egy politikai, elméleti dolgozat. Arra kérdez rá, hogy milyen szinten kell megszervezni a politikai közösséget. Erre a korábban megszokott válasz, hogy az állam képes és jogosult erre. Az Európai Unió fejlődésével azonban előtérbe került egy, az állam feletti szerveződési forma, amelynek nagy kérdése, hogy miként lehet kontinentális szinten szervezni a nemzetek feletti közösséget. Ennek általános kritikája, hogy nincs mögötte démosz, hiszen Európa a nemzetek sokasága. Ezzel szemben én úgy vélem, a másik irányba kellene elindulni ennek a kérdésnek a megválaszolásában, azaz alulról kiindulva kellene megoldást keresni. Ennek az alapja a város.
A gondolat arra alapozott, hogy az embereknek szemtől szembe kell megismerni egymást, mert abban van bizalmam, akit személyesen is ismerek.
Nagyjából tíztől százezres népesség esetén van esély arra, hogy személyes ismeretségbe kerüljünk a többi emberrel. Ezért az a fölvetésem a könyvben, hogy
akkor lesz emberarcú a politika, ha azt az emberi léptékhez igazítjuk, ami a városi léptéket jelenti.
Amennyire például Németországban és Olaszországban valóban létezik az ehhez szükséges önszerveződés, annyira nem látni ezt hazánkban.
Én inkább azt mondanám, hogy a magyar önkormányzati rendszer differenciált ebben a tekintetben – hiszen most az önkormányzatokról beszélünk.
Alapvetően azt figyelhetjük meg, hogy az egyik települést jól vezetik, a másikat nem, ami jól látszik a település működésén.
Azt hiszem a politikai elitnek a felelősségét kell látni. A rendszerváltás megpróbálta a helyi, azaz önkormányzati szint jelentőségét emelni, ezért nagyon sok mindent telepített a helyhatóságokhoz. Nem volt meg azonban az a helyi elit, amely tudta volna az ügyeket intézni. Ezért részben a korábbi elit tovább élése, másutt pedig az új elit korrupciós működése miatt az állam központosított bizonyos jogosítványokat. Ez részben érthető, mert a keletkezett hiányok miatt az államnak kellett jótállnia. Ezzel együtt azt gondolom, ez nem jó út, mert
inkább a helyi közösségeket kellene ránevelni, megtanítani arra, hogyan képviseljék saját ügyeiket hatékonyan.
Az érthető, hogy az államnak kell felelősséget vállalni saját ügyeiért, az alapfeladataiért, de az adott település ügyeit az adott települést képviselőknek kell tudni szakszerűen intézni. Így azok döntenek a helyi ügyekben, akik a döntés hatását élvezik, vagy elszenvedik.
Mi magyarázza, hogy egyes, jó adottságokkal rendelkező önkormányzatok rosszul működnek, mások, kedvezőtlenebb adottságokkal pedig jól?
Első konferenciánkat Balatonfüreden tartottuk a témakörben. Ott a természeti adottságok nagyon kedvezőek, a bevételeket visszaforgatják, és így fejlődik a város.
De a Balaton körül számos olyan település van, amely szintén jó adottságokkal rendelkezik, mégsem működik jól.
Alapvetően politikai kultúra kérdése, hogy képes-e valaki jól vezetni egy települést, vagy sem. Ha egy településen megvan az ott élőkben ez a kultúra, a helyi ügyek iránti érdeklődés, akkor a település vezetői nem tudnak hosszabb ideig káros, esetleg korrupt döntéseket hozni a település ügyeiben. Ez az attitűd a nagyobb városokban megvan, a közepes és kisebb településeken azonban sok esetben hiányzik, ezen a területen kellene előrelépni, elő kellene hívni a polgári felelősségvállalás eszményét.
Min múlik az, hogy a helyi lakosok mennyire szeretnek belebonyolódni a közösségi ügyekbe? Kulturális szint, iskolázottság?
Alapvetően a politikai kultúrán. Azon, hogy például a körülmények radikális megváltozására tud-e választ találni a település vezetése. Ez egyben azt a kérdést is felveti, hogy a helyi közösség képes-e olyan vezetést kitermelni magából, amely felismeri, miként kell reagálni a megváltozott körülményekre, vagy milyen lehetőségek mutatkoznak a kitörésre. Ebben a tekintetben kiemelt szerepe van a politikusok mellett a gazdasági elitnek.
Vagyis azon múlik a dolog, hogy a helyi közösségnek van-e életereje vagy sem. Ebbe sajnos kívülről nem nagyon lehet belenyúlni.
Legfeljebb annyit lehet tenni, ha véglegesen lecsúszóban van egy település, akkor az államnak valamiképpen be kell avatkoznia, hogy megfordítsa a folyamatot.
Az állam több, mint 1100 milliárd forintos adósságot vállalt át az önkormányzatoktól. A polgármesterek szeretik a népszerű beruházásokat, de sok esetben nem gondolnak a jövőre, hogy miként lehet az adott beruházást fenntartani. Hogyan látja ennek a kultúráját?
Rövid távon nincs megoldás, ki kell próbálni a helyi politikusokat, csalódni kell bennük, és aztán csak kinő az a gárda, amelyik alkalmas a vezetésre.
Jó példát mutatnak azok a német városok, amelyek nem rendelkeztek különösebben kedvező adottságokkal, mégis évszázadokon keresztül talpon tudtak maradni. Ehhez szükség volt arra, hogy a fő adófizetők által irányított polgárság gazdasági vagy kulturális vezetőként odafigyelt a politikai döntéshozatal mechanizmusaira.
Így a város irányítását is átjárta a „gondos gazda szeme” hozzáállás.
Sokan azt gondolják, az ország nyugati felében jellemzőek az ilyen szemléletben vezetett városok, de ennyire nem egyoldalú a kép. Gyulán sétálva például szintén azt látjuk, ha megfelelő kezekbe kerül egy város vezetése, akkor annak nagyon szép lesz az eredménye.
