Magyar cég emelné új szintre a PET újrahasznosítását   

PET előforma gyártással foglalkoznak. Mit takar ez?

Mi gyártjuk fröccsöntéses eljárással azokat a formákat, amelyekből később más gyártók az ásványvizes és üdítős palackokat állítják elő. A PET hő hatására könnyen változtatja az alakját, partnereinknek így nincs más dolga, mint felhevíteni a termékeinket, és magas nyomású levegő segítségével palack formára fújni.

Honnan jött a külföldi terjeszkedés ötlete? Kinőtték a magyar piacot?

Eleve magas volt az exportunk aránya. 2001-ben kezdtük a működést Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Tuzséron, szándékosan közel az ukrán határhoz.

A gyártásunk 70 százaléka exportra megy, 50 százalék Romániába, 20-25 százalék Ukrajnába, de szállítunk Lengyelországba, Csehországba és Szlovákiába is.

Azért döntöttünk a külpiaci terjeszkedés mellett, hogy közelebb legyünk a legnagyobb megrendelőnkhöz, így a logisztikai költségeket lejjebb tudjuk faragni. A PET előforma egy könnyű termék, a szállítási költség jelentősen tudja befolyásolni a versenyképességet.

Minél kevesebbet kell utaztatni, annál jobb árat tudunk ajánlani, ezért nyitottuk meg három éve romániai gyárunkat, így most már két üzemünk is működik a régióban. Tuzséron éves szinten egymilliárd előformát készítünk el, a romániai Dascăluban pedig hétszázmillió darabot.

Milyennek találták a romániai infrastruktúrát a magyarhoz képest?

Messze el vannak maradva mögöttünk úthálózat tekintetében. Sokkal kevesebb autópálya van, a fő irány náluk is leginkább a kelet-nyugati lenne, viszont a Kárpátokon még nem tudták áthozni az autópályát.

A helyzet jelenleg az, hogy ha elindulunk Magyarországról, Nagyszebenig mehetünk autópályán, és a hegyeken túl is ki van már építve Bukarestig, de a két szakasz között van 150 kilométer, ahol szó szerint a szekerekkel kell harcolni az úton.

A gyár helyét sem volt egyszerű megtalálni, először egy másik településen vásároltunk építési területet, de az nem vált be, végül jobban figyelembe véve az infrastrukturális és logisztikai adottságokat eljutottunk Dascăluba, amely nagyjából húsz kilométerre van a bukaresti körgyűrűtől, és a tengertől sincs messze.

Benne volt a döntésben az is, hogy olcsóbb ott a munkaerő? Könnyebb toborozni Romániában?

Nem teljesen. Talán minimálisan még olcsóbb ott a munkaerő, de már nem annyira jellemző. A gyártásunk egyébként is amennyire csak lehet, automatizált, bekerül a gépbe a granulátum, a végén kijön a kész előforma.

Tuzséron tizenegy gyártósorunk van, egy műszakban ehhez elegendő négy ember munkája, közülük egy minőségbiztosító, egy műszakvezető, ketten pedig az elkészült termékeket hordják a raktárba.

Leginkább képzett munkaerőt volt nehéz toboroznunk a műszaki csapatba, akik a gépek karbantartását végzik. Hogy mennyire könnyű szabad munkaerőt találni, az régiónként változik. Bukarest környéke rohamosan fejlődik, a szakképzett munkaerőből hiány van, egyes pozícióinkat nagyon sokáig kellett hirdetni.

Miért volt olyan fontos a tenger közelsége? Elsősorban európai partnereknek gyártanak, őket közúton egyszerűbb elérni…

Mert sem Magyarországon, sem Romániában nincsen PET granulátumot gyártó cég, így az alapanyagot eddig külföldről, elsősorban Belgiumból, Lengyelországból és Litvániából importáltuk.

Most viszont a konstancai kikötővel megnyílt annak a lehetősége, hogy az olcsóbb logisztikai megoldásokat kínáló tengeri szállítással Törökországból, vagy Egyiptomból rendeljünk.

Dascălu és Konstanca között viszonylag jó a közlekedés közúton és vasúton egyaránt, köszönhetően a főváros közelségének.

Miben tudott segíteni a HEPA és a Külpiaci Növekedési Támogatás Program?

A gépek beszerzésében, ami nem olcsó mulatság. Egy darab is akár több millió euróba kerül, attól függően, hogy mekkora a tolóereje, mekkora szerszámot lehet rárakni, (ezek a szerszámok adják meg a PET előforma alakját, típusát és méretét - a szerk.) hány tonnát tud átnyomni.

Maguk a szerszámok is értékes darabok, 500 ezer euró körül mozog az áruk. Három évvel ezelőtt két géppel indult el a munka a romániai gyárban, a támogatást igénybe véve ezt a számot tudtuk hatra növelni, a tervek szerint 2023-ban már nyolc gyártósorunk lesz.

Szép fejlesztés, de nem kockázatos most, hogy Európa szerte egyre hangsúlyosabb a környezetvédelem és a műanyagokra vonatkozó szabályozás is szigorodik?

Valóban rendkívül aktuális probléma a tengerek szennyezése, vagy a műanyagok visszaszorítása. Nemrég született egy európai uniós direktíva, amely előírja, hogy 2025-től minden ásványvizes és üdítős palack gyártásához 25 százalékban újrahasznosított PET granulátumot kell használni, 2030-ra pedig ennek a szintnek el kell érnie a harminc százalékot.

Ugyanakkor mi már készülünk a környezettudatos átállásra, ezért az előforma gyártás mellett három-négy évvel ezelőtt belevágtunk az újrahasznosításba is. Megvásároltunk egy svájci céget, amely már húsz éve PET újrahasznosítással foglalkozik, és nagyon komoly technológiai háttérrel rendelkezik.

Ennek segítségével a hulladék PET palackokból olyan PET granulátumot tudunk majd előállítani, amelyből élelmiszeripari minőségben készülhetnek újra PET palackok. Ha ez a rendszer megvalósul, azzal megvalósul a körforgásos gzadaság, palackból ismét palack lesz.

Persze ehhez bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, például a PET palackok begyűjtése, de ebben is van már tapasztalatunk. Élelmiszeripari minőségben újrahasznosított alapanyagot csak nagyon kevesen tudnak Európában előállítani, így azon túl, hogy a saját üzemeinket képesek leszünk ellátni granulátummal, akár értékesíteni is tudjuk. Ez egy körülbelül húszmillió eurós beruházás lesz.