Nagy Anna: Erejük végén járnak az egyszülős családok

Hány egyszülős háztartás van ma Magyarországon?

Hozzávetőlegesen háromszázezer egyszülős családdal számolunk. A KSH statisztikája ugyan ennél több csonka családot tart nyilván, de ebben benne vannak azok is, ahol egy felnőtt él együtt valamelyik szülőjével. Ez utóbbi esetben nekünk nincs dolgunk, mi azoknak a családoknak igyekszünk segíteni, ahol valóban egy szülő neveli gyermekét, gyermekeit.

De azért is bizonytalan kicsit ez a háromszázezres szám, mert például a sérült felnőtt gyermeket egyedül nevelő szülő esetén is egyszülős családról beszélünk, vagy akkor is, ha a nagy- vagy dédszülő neveli a gyermeket.

Ezzel hol állunk európai viszonylatban?

Európában sajnos benne vagyunk az első negyedben, vagyis az átlagnál nagyobb az egyszülős családok aránya. És ami szomorú, hogy ez a szám az elmúlt negyven-ötven évben emelkedő tendenciát mutat. Mostanában ugyan csökkent a válások száma, ami reményre ad okot, de egyelőre nem tudni, hogy tartós tendenciáról van szó, vagy csak valamiféle hullámzásról.

Hogyan érintette az egyszülős családokat a koronavírus-válság? Nehezebb a helyzetük mint a teljes családoknak?

Határozottan rosszabb helyzetben vannak az egyszülős családok, mint azok, ahol férj, feleség együtt igyekszik megoldani a halmozódó problémákat. Már csak azért is igen nehéz a helyzetük, mert a Covid-19 betegség, illetve a lezárások miatti gazdasági visszaesés okozta problémákat még a teljes családokban is nehéz megoldani.

Gondoljunk csak bele, nemcsak a szokásos háztartás, bevásárlás, iskola háromszöget kell egyedül ellátni, hanem oda kell figyelni az online oktatás miatti problémák megoldására. Vagy hogy hosszabb ideig, amíg a nagyszülők nem voltak, nincsenek beoltva, az ő segítségüket sem lehet(ett) igénybe venni, esetleg az ő számukra is az egyedülálló szülőnek kell bevásárolni, hogy megóvja őket a fertőzéstől.

Mostanra ezek a családok az átlagnál is sokkal jobban elfáradtak, az egyedülálló szülők energiájuk utolsó morzsáikat élik fel. 

Igazából ezek a halmozott feladatok három szülőt is elbírnának, és ők sem unatkoznának, de képzeljük el azt az egyedüli szülőt, akinek az otthoni munkavégzését lassítja, akadályozzák az online oktatás nehézségei. És ők még a szerencsések, ha home office-ban dolgozhatnak, sokan vannak, akik ezt szakmájuknál fogva nem tehetik meg. Vagy képzeljük el, hogy a lezárások miatt a szülő elveszíti munkáját, ahogy ez sok esetben meg is történt. Vajon miből fognak megélni?

Milyen változást jelent az Önök munkájában a munkahelyek tömeges megszűnése?

Az elmúlt közel három évben több mint hetvenféle szolgáltatást nyújtottunk a családoknak. A járvány kezdete óta amit lehetett, áttettünk az online térbe, legyen szó jogi segítségről, korrepetálásról vagy éppen pszichológiai támogatásról.

De ugyanígy folytatódik a munkahelykeresésre való felkészítés és a konkrét álláskeresésben nyújtott segítség is. Erre a szolgáltatásra nagyon megnőtt az igény. 

Az egyszülős családok tudnak élni a családtámogatási rendszer nyújtotta kedvezményekkel?

Friss adatot nem tudok, de néhány hónappal ezelőtt valamivel több, mint tizenötezer egyszülős család élt csak a CSOK lehetőségével. Nagy az érdeklődés az otthonfelújítási támogatásokkal kapcsolatban is, sokan fordultak hozzánk kérdésekkel, így a workshopjainkon szakértők adnak tanácsot, hogy kinek, melyik fajta támogatás jár, mi az, amit igénybe tudnak venni. Egyszóval nagy az érdeklődés ezen támogatási formák iránt az egyszülős családokban is. 

Mostanában egyre több édesapa kapja meg a felügyeleti jogot gyermekei fölött. Hányan vannak ők?

Azt mondhatom, hogy az egyszülős háztartások 10-12 százalékát vezetik férfiak – körülbelül 40 ezer apuka.

Jelezték-e a döntéshozók felé, hogy milyen intézkedésekre lenne szükség az egyszülős családok megsegítésében a jelenlegi helyzetben?

Igen, folyamatosan küldjük javaslatainkat az illetékeseknek.

Néhány héttel ezelőtt hozzánk, az Egyszülős Központba látogatott el a kormányfő, hogy egyeztessen a családtámogató szervezetekkel,

ahol a megbeszélésen résztvevő szervezetek közösen gondolkodtak azon, milyen segítségre lenne szükségük a családoknak, teljeseknek, nagycsaládosoknak és egyszülősöknek ahhoz, hogy visszatérhessen életük a normál kerékvágásba. A megbeszélésen vázoltam, az egyszülős családoknak mire lenne szükségük, hogy legalább valamelyest kipihenhessék az elmúlt egy esztendő rendkívüli nagy terhelését. De szóba került az is, hogy miként lehetne segíteni őket a munkavállalásban.

Például hogy megoldás szülessen a gyermekek nyári szünet idejére való elhelyezésére.

Ezekben a családokban ugyanis nincs heti 30-40 ezer forint a napközis tábor díjának kifizetésére. Annál is inkább nagy gond ez, mert tavaly már tavasszal kivették a szülők a szabadságukat, amikor bezártak az iskolák,

így nyárra már sok esetben semmi nem maradt, és várhatóan idén is ugyanez lesz a helyzet. Persze a gyerekek is komoly problémákkal küszködnek a bezártság miatt, legfeljebb nem mondogatják folyamatosan. 

De azt is meg kell említenem, hogy

komoly nehézséget jelent, hogy sok családban nem kapja meg a gyerek a megítélt tartásdíjat, ami tovább nehezíti az amúgy is súlyos helyzetet.

A konkrét számok azt mutatják, hogy ma a gyerekek negyede után járó tartásdíjat nem kapja meg az érintett család. E probléma megoldásának fontosságára is felhívtam a figyelmet a megbeszélésen.