Nemzeti Örökség Intézet vezetője: A fiatalok a filmeken keresztül ismerik meg élvezetesen a történelmet

Melyek a legfontosabb munkáik?

Hét létesítmény-együttes illetve projekt képezi munkánk központi gerincét, ezek közül öt régebbi, kettőt pedig nemrégiben indítottunk el.

A három a történelmi sírkertünk – a Fiumei úti sírkert, a Salgótarjáni utcai zsidó temető és a 301-es parcellát is magában foglaló Nemzeti Gyászpark - közül a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhely a legnagyobb: mind területileg, hiszen 56 hektáros parkról van szó, mind pedig a fejlesztéseket tekintve, hiszen a kormányzati elképzelés szerint a feladatunk jelentősen emelni a szolgáltatási színvonalat.

A cél, hogy a lehető legjobban szolgáljuk ki az idelátogatókat, különös figyelemmel a fiatalokra.

A történelmi sírkertek fenntartásában, programjaik szervezésében és bemutatásában két másik feladatunk is van. Az egyik a Salgótarjáni utcai zsidó temető, az 1870 és 1945 között magyarországi zsidóság nagy része nyughelyének méltó bemutatása, ahol még messze a teljes feltárás, a fejlesztési és felújítása program még a tervezés időszakában tart.

A másik pedig a Nemzeti Gyászpark és Látogatóközpontja, vagy ahogyan sokan ismerik, a 301-es parcella, amely hiába az Új Köztemető része, arról leválasztották, és a mi felügyeletünk alá került.

Milyen más programokon dolgoznak még?

Idén tavasszal indítottuk el szakmai partnereinkkel a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program kidolgozását, amellyel kifejezetten azt a korosztályt céloztuk meg, amely még középiskolás, de már megfelelő történelmi tudás birtokában van - azaz a 12-17 éves korcsoportot.

A jövő év közepéig kell véglegesítenünk azt a nagyszabású fejlesztési koncepciót, amelynek célja egy átfogó infrastrukturális fejlesztés keretében olyan látogatóközpont létrehozása, amelyben egyrészt a fiatalok számára tudunk minőségi és maradó élményt adó emlékezetpedagógiai programokat szervezni, másrészt pedagógusok, szakemberek képzésére is alkalmas lesz.

Szeretnénk a nemzeti emlékezet ápolásának széles körű munkájába civil és szakmai szervezeteket is bevonni, akik a nemzeti és történelmi emlékhelyeket folytatott emlékezetpedagógiai tevékenységet és a Nemzeti Sírkertbe sorolt, államilag védett történelmi sírok ápolását tudják majd segíteni.

A Történelmi és Nemzeti Emlékhelyek országos hálózatának szakmai koordinációja is hozzánk tartozik, amelynek fontos szerepe van feladatunk ellátásában. November végén szerveztük meg az első Nemzeti Emlékezetpedagógiai Konferenciát, amelynek célja összegyűjteni mindazokat a jó gyakorlatokat, amelyek hasznos munícióként szolgálhatnak a koncepció kidolgozásában résztvevő partnerek számára.

A cél az, hogy a történelmi helyszíneken egész életre szóló élménnyel gazdagodjanak a fiatalok. Olyan érzelmi motiváció kialakítását szeretnénk elérni, amely végigkíséri a fiatalt egész életén, és támpontot ad számára a magyar történelem eseményei jelentőségének értékelésében.

Ebben a programban részt vesznek a 21 nemzeti emlékhely, valamint az 55 történelmi emlékhely közül mindazok, amelyek megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek nagyszámú diákcsoport, középiskolai osztály számára, és a jövőben le tudják majd bonyolítani a központilag kidolgozandó, de az egyes helyszínekre illesztett emlékezetpedagógiai programokat.

Milyen eredménnyel zárult a Nézőpont Intézet kutatása, amelynek középpontjában a fiatalok nemzettudatának vizsgálata állt?

A kutatás összefoglalója szerint a magyar fiataloknak többségének erős magyar identitástudata van. Tudnak nemzeti hőseinkről, és büszkék arra, hogy egy ilyen gazdag történelemmel rendelkező nemzet tagjai lehetnek.

Ugyanakkor a magyar történelem egészével és a huszadik századdal kapcsolatosan számos negatív gondolat is terheli őket. Ezért nekünk az a feladatunk, hogy ebből az időszakból – természetesen valósághűen - a pozitív eseményeket is hangsúlyosan emeljük ki.

A kutatás első részében a fiatalok nemzeti ünnepekhez való viszonyulását vizsgálták a szakemberek. Kiderült, hogy tisztában vannak azok mibenlétével és jelentőségével, jellemzően családjukkal, illetve iskolájukkal vettek részt azok megünneplésén. Az, hogy alapvetően szeretnek az ünnepségek helyszínére látogatni, megerősített bennünket abban, hogy ne a virtuális térben, hanem személyes részvétellel szervezzük programjainkat.

Ahogy a múlt század vége felé a mi korosztályunk, úgy most is elsősorban játékfilmeken keresztül élvezik, illetve, szeretnék élvezni leginkább a történelmi események megismerését a fiatalok. Igényük van a hús-vér hősökre, és a kutatás azt is megmutatta, hogy nagyon sokuknak vannak történelmi, de akár ma élő hőseik is, akikre felnéznek.

A lényeg, hogy ne tankönyv ízű, hanem látványos, akár személyesen is megélhető módon tálaljuk nekik a történelmi eseményeket, a magyar hősöket, akiknek Magyarország mai létét is köszönhetjük.

Hogyan, milyen módszerrel lehet eljutni ezekhez a fiatalokhoz?

Van, ahol a család is erőteljes motivációt, hátteret és alapot jelent, de ahol nem, ott mindenképpen az iskola, azon belül is a történelem- és magyartanárok a legjobb partnereink ebben, hiszen ők inspirálhatják leginkább a fiatalokat.

Természetesen a jellemzően leterhelt pedagógusoknak is szükségük van motivációra. E tekintetben példamutató munkát végez a Rákóczi Szövetség, amely nyaranta az idén felújított sátoraljaújhelyi ’Rákóczi Táborban’ évek óta négyszáz, főleg magyart és történelmet tanító hazai és határon túli pedagógusnak szervez többnapos továbbképzést, ahol többek között arról is igyekeznek meggyőzni őket, hogy tudatosan és rendszeresen szervezzék a fiatalok látogatását a fontos magyar emlékhelyekre.

Mivel lehet itthon maradásra ösztönözni azokat a fiatalokat, akik közül számosan külföldön képzelik jövőjüket?

Egyrészt nagyon fontos a családi háttér, hiszen beszélnünk kell ezekről a kérdésekről otthon is. Másrészt fontos feladata az oktatásnak, hogy megismertesse velük a magyar történelmet, kialakuljon bennük az erős nemzettudat.

Tehát tisztában kell lenni a múlttal, de legalább ennyire fontos, hogy bízzanak a jövőben. Ez utóbbi területen hatalmas előrelépés történt az elmúlt tíz évben: a kormány visszaadta a hitet az embereknek a jövőben, prosperáló ország képét rajzolta eléjük.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik végleg elhagyják az országot, azok éppen a pozitív jövő hiánya miatt döntenek a távozás mellett.

Ezzel kapcsolatosan a mi feladatunk, hogy a múlt megismertetésével rámutassunk, a magyar történelem során már számtalanszor volt aggodalomra okot adó a helyzet, de mindig volt előremutató megoldás, volt jövője az országnak. Egyrészt valóban ott volt a huszadik század sok nyomorúsága, az első és a második világháború, Trianon és a kommunizmus nyomasztó évtizedei, a másik oldalon pedig ott vannak a világraszóló magyar tudományos eredmények, a világhírű zeneoktatás és a nagy számú sportsiker. Ebben a nehéz időszakban a magyarság nagy részében ezek tartották a lelket.

A Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökével, Szöllősi Györggyel éppen az elmúlt hetekben kezdtünk el gondolkozni arról, hogy tevékenységünk részévé a sportsikerek tudatosabb bemutatását a fiatalok számára, azáltal, hogy a nemzeti emlékezet fontos részeként elvisszük őket a nagy sportolók, edzők, szakvezetők sírjaihoz.

De közreműködünk a mohácsi csata ötszáz éves évfordulójával kapcsolatos programok előkészítésében és szervezésében is. Jelenleg is zajlik az ottani tömegsírok feltárása, a magyar és közép-európai szövetséges seregek hősi halottainak genetikai vizsgálata. A nemzeti katasztrófaként számon tartott csata története közismert, de sokan nem tudják, hogy másfél évszázaddal később, 1687-ben volt egy másik, egy sikeres mohácsi csata is, és ugyanazon nemzetek, magyarok, horvátok, szerbek, csehek, lengyelek és nyugat-európai zsoldosok segítségével végleg sikerült kiűznünk az országból a törököket.

Arról nem is beszélve, hogy a magyar nyelv nemzetalkotó jelentőségének hangsúlyozásával, hőseink bemutatása által be kell tudnunk mutatni, hogyan is tudott a germán és szláv többségű Európában, közép-európai régióban túlélni és stabilan létezni a magyar nemzet.

Tulajdonképpen kinek is a feladata ennek a nemzettudat és a pozitív jövőkép erősítése a fiatalok generációjában?

Szerencsés esetben ez a családban már megtörténik és ilyenkor az iskola ’csak’ ráerősít – ebben a tiszta helyzetben valójában nem is lenne semmi gond.

Azonban sok olyan család is él az országban, ahol különböző okokból erre nem kerül sor, így az esetükben az iskolára vár ez a fontos feladat. Nos, ebben a küldetésben próbáljuk meg a nemzeti emlékezet feladatkörének zászlóshajójaként mimagunk és szakmai partnereink segíteni a közoktatási rendszer szereplőit.

Úgy látom ugyanis, hogy akiknél a középiskola végére a családnak vagy az iskolának sikerült a szilárd alapokat lerakni, azokat már nem vagy legfeljebb időlegesen lehet letéríteni a magyar nemzet felé érzett felelősséget helyén kezelő, helyes útról, és csak idő kérdése, hogy visszataláljanak a haza szolgálatához.