Folyamatosan alakul át a televíziózás, nem tudni, hogy a klasszikus értelemben vett műsorvezetői munkára meddig lesz még szükség - mondta a növekedés.hu-nak Ördög Nóra. A műsorvezető a jövőt illetően nem tervez, számos ötlete van, az élet hozza, hogy melyik valósul meg.
Hogyan érintette Önt és műsorvezető társait a járvány?
Azt hiszem, ez olyan helyzet, amit a világon senki nem tapasztalt még soha, a mi generációnk is teljesen új helyzettel szembesült. A munkám televíziós része ugyanakkor nem különbözött a megszokottól: forgatások és a forgatás nélküli időszakok váltakozása eddig is jellemző volt. Volt néhány keményebb, és néhány könnyebb hónap. Most is ez történt: a vírus előtti időszakban gyakorlatilag az utolsó pillanatig forgattunk, és a vírus miatti leállás majdnem olyan volt, mint az általában, két produkció között lévő nyugodtabb időszak. Az előkészítő munkálatok folyamatosan zajlottak, amikor újra lehetett menni, a tévés produkciók is újraindultak.
Emellett korábban nagyon sok céges rendezvényen voltam műsorvezetőként jelen, a munkám ezen része teljesen leállt. A vírus hatását talán ősszel fogom jobban érezni, a nyári időszak rendezvény szempontjából nem volt sűrű, a karácsony előtti időszak viszont nagyon sok ilyen jellegű munkával járt, kíváncsian várom, hogy mennyire indul újra, különösen, hogy a legtöbb cégnél nem ezek az események a prioritás.
Mi változott a forgatásokon?
Sokkal körültekintőbbek vagyunk egymással, mindenhol van kézfertőtlenítő, a stáb valamennyi tagján végeztek koronavírus-tesztet, hogy minél biztonságosabban tudjunk dolgozni. Műsortípustól is függ, hogy mi az, amit lehet és mi az, ami nem. A járvány előtt az „Újratervezés” című műsort forgattam. Ebben hátrányos helyzetű családok otthonát újítjuk fel. S amíg el kell hagyniuk otthonaikat, a családokat élményprogramokkal kötjük le. Itt nehéz helyzetben vannak kollégáim, mert az igénybe vehető programok jelentős része nem működött. Más kreatív ötletekkel kellett ezt az időszakot áthidalni. Amit jelenleg forgatunk, a „Séfek séfe” teljesen más jellegű munka, egy stúdióban dolgozunk minden kollégával: itt jóval könnyebb lebonyolítani mindent.
A több lábon állás mennyire jellemző ebben a szakmában?
Aki nem szeretne kiszolgáltatva lenni annak, hogyan alakul a tévés szezon, mely műsorokban van szükség rá, annak fontos. Az én helyzetem más, állandó szerződésem van, így nem vagyok annyira kiszolgáltatott, s mivel fix fizetést kapok, főnökeimnek is érdeke, hogy minél több műsorban dolgozzak. A fizetésem ugyanakkor nem függ attól, hogy mennyit vagyok kamera előtt – sokat vagyok (nevet).
Éppen a koronavírus hozott az életünkbe egy új „lábat”, melyről nem is gondoltuk, hogy ilyen jól fog működni. Férjemmel, Nánási Pállal nyitottunk egy kisboltot Balatonakarattyán. Ezt egyébként is terveztük, de a vírus, és karantén adott lehetőséget arra, hogy több időt foglalkozzunk vele. Így egészen más irányt vett a kisbolt, s a szerepe az életünkben. Ez egy inspiráló, új korszak kezdete, egyben egy új pillér felépítése is.
Lassan húsz éve van a pályán, hogyan változott a szakma ez idő alatt ?
A médiafogyasztási szokások folyamatosan alakulnak át, szerencsére ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség tartalomra. A pályám kezdetén az volt a jellemző, hogy a tévé nevelt ki arcokat, akik az itt szerzett ismertséget tudták később kamatoztatni. Ma fontosabb, hogy a tévéműsorok arcokat jelenítsenek meg, akik vezetik a műsort, mert így lehet oda vonzani a nézői tekinteteket. A fiatalabb generáció sokféle platformon fogyaszt tartalmakat, a YouTube sok karaktert „termel” ki, amihez a tévétársaságoknak is adaptálódniuk kell. Az on-demand televíziózás szerepe felértékelődött, vagyis a néző dönti el, és nem a tévé diktál, hogy mikor akar egy programot megnézni.
Valamennyi tévécsatorna erősíti online jelenlétét, hogy ennek az üteme megfelelő-e, nem tudom. A magyarok jelentős része azért még mindig inkább bekapcsolja a tévét és azt nézi, ami megy. Lassabban követjük a globális trendeket.
Van YouTube csatornája és vlogot is készít. Látja, néhány év múlva mivel fog foglalkozni?
Durván négy éve indítottuk el a férjemmel a családi a vlogunkat, de ha öt évvel ezelőtt megkérdez, hogy képzelem az életem, nem gondoltam volna, hogy vloggerkedni fogok. Vagyis gyorsan változnak a dolgok. Ami a jövőt illetti, csakúgy mint eddig, próbálunk sodródni az árral, nagyon sok ötletünk van, de hogy végül melyik tud megvalósulni, azt az élet hozza. A tévére úgy gondolok, hogy minden egyes nap, amit képernyőn tölthetek, ajándék.
A piac átalakul, nem tudom, hogy a klasszikus értelemben vett műsorvezetői munkára meddig lesz még szükség. Sok a reality, a sorozatok, az egyéb tartalmak, ami miatt kevesebb az a program, ahol műsorvezetőre van szükség. Talán éppen ezért, mivel mi vagyunk az utolsó ilyen generáció, akiket még a tévé csúcskora nevelt ki, marad még teendő. Meglátjuk.
Van-e bármilyen üzleti terve a jövőre?
Nincs. Szakmánk van és munkánk, amit szeretettel és odaadással végzünk.
