Rengeteg vállalatnál gond a generációváltás, a gyerekek nem akarják átvenni a cégeket

A NAVIGATOR Investments Nyrt.-vel szeptember 27-én léptek ki a BÉT Xtend-re. Ez egy hosszú felkészülési folyamat eredménye. Mi áll ennek a hátterében?

Kettős szerepe van a tőzsdén a társaságnak. Egyrészt, a cég maga is tőzsdére lépett a BÉT Xtend kategóriában, mint az iparba befektető vállalatcsoport, másrészt tanácsokkal segítjük a kkv szektor vállalkozásainak munkáját abban, hogy tőzsdére menjenek. A Budapesti Értéktőzsde 2017-ben hozta létre ezt kategóriát, kifejezetten azzal a célzattal, hogy kis- és középvállalkozások is megjelenhessenek a tőzsdén.

Azt hiszem, az Xtend még mindig kuriózumnak számít a régióban.

Ennek a kategóriának az életre hívása kifejezetten azért történt, hogy a klasszikus finanszírozási formák mellett, - mint a hitelezés, a lízing vagy a kockázati tőkealapok befektetései, -további forrásbevonáshoz segítse ezt a szektort.

Ez olyannyira sikeres volt, hogy év végére már több mint 20 cég fordult meg az Xtenden, ketten pedig már a Standard kategóriába is átléptek.

Tervezik, hogy a Standard kategóriába bekerüljenek?

Igen, természetesen ez is szerepel a terveinkben, de fontos kiemelni, hogy nincs igazán jelentős különbség a Xtend és a Standard kategória között. Amit talán mégis fontos kiemelni a néhány kisebb eltérés közül, hogy a Standard kategóriában lévő cégeknek a nemzetközi számvitel szerint kell vezetniük a könyveiket. Ezen túlmenően a napi működésben és a közzétételekben vannak még olyan adminisztratív eltérések, amelyek picit könnyebbek az Xtend-en. Épp ezért mi úgy is szoktunk rá hivatkozni, hogy ez a Standard kategória előszobája. Ezt leszámítva a cégek megítélése és a lehetőségeik nagyon hasonlóak a két területen.

Milyen alapon választanak ki vállalatokat, amelyeket akár tőzsdére visznek, akár átstrukturálnak, feljavítanak?

Igazán nem mi választjuk ki ezeket a cégeket, hanem ők keresnek fel minket és megbízást adnak nekünk. Mindemellett természetesen mi is előszűrjük ezeket a társaságokat. Komoly feltételrendszernek kell megfelelniük ezeknek a vállalkozásoknak, hogy ’’ tőzsdeérettek’’ legyenek. Mi abban segítjük őket, hogy felkészüljenek arra a megmérettetésre, amit a nyilvános cégként kell teljesíteniük. Gyakran előfordul, hogy azoknak, akik megkeresnek minket, azt a tanácsot adjuk, hogy várjanak és dolgozzanak még azon, hogy valóban megfeleljenek annak az elvárásnak, amit az Xtend kategória támaszt a társaságokkal szemben.

A másik kiemelet területe a generációváltás. A rendszerváltás után alapított cégeknél azt látjuk, hogy számos esetben itt az ideje, hogy sor kerüljön az alapító tulajdonosok stafétaváltására. A vállalat portfóliója alapján önök abban is segítséget tudnak nyújtani a vállalkozásoknak, ha elakad a generációváltás. Hogyan kell ezt elképzelni?

Valóban úgy van, hogy azok a tulajdonosok, akik a 90-es években alapították a vállalkozásaikat, mára gyakran már a 70-es éveiket tapossák és nincs aki átvegye a cégeiket. Ez tömeges jelenség. A vállalkozásoknak több, mint 80 százaléka egyszer csak gazdátlanná válik, mert az alapító megöregszik és nem találták meg az utódokat.

Ilyenkor általában elkezdenek vevőt keresni a cégükre, viszont gyakran abba a hibába esnek, hogy túlértékelik a társaságukat és időbe telik, mire eljutnak addig a felismerésig, hogy a piac sokkal kevesebbre értékeli a vállalkozásukat, mint amit korábban gondoltak. Sokan ezt úgy élik meg, hogy a cégeiket alulértékelik, holott valószínűleg az a valós értékük, amit a piac kínál értük. Sajnos ilyen esetekben a vállalkozások gyakran utód hiányában megszűnnek, pedig nagyrészük jól felépített, jól működő vállalat. Ami a mi szerepünket illeti ebben a szegmensben az az, hogy

ha egy eladó sorban lévő cég megfelel az általunk felállított kritériumoknak, akkor megegyezés esetén felvásároljuk. Mostanra túl vagyunk néhány olyan tranzakción, ahol generációváltással küzdő vállalkozások helyzetét oldottuk meg és további tranzakciók előkészítése is zajlik.

Mi lehet az oka annak, hogy ekkora problémát okoz a generációváltás?

Ez több tényezőn múlhat. Egyrészt a tárgyalásaink során azt látom, hogy

az alapító tulajdonosoknak mentalitása néhány esetben olyan, hogy nem tűrnek meg maguk mellett más igazi menedzser típusú egyéniséget.

Emiatt nem alakul ki az a menedzsment csapat sem, aki valóban alkalmas lenne átvenni tőlük a céget és az alapító nélkül tovább működteti a vállalkozást. Másrészt gyakori, hogy komoly családi konfliktus keletkezik abból, hogy a gyermekeiket kis koruktól arra presszionálják a szülők, hogy vigyék tovább a családi céget, holott a gyerekek ezt nem akarják. Az utódok jól látják, hogy mennyi időt és áldozatot követel a cég ügyeinek intézése és ezt egyszerűen nem hajlandóak felvállalni.

A gyerekek a saját életüket és nem a szülőkét akarják élni. A fentieken túl sajnos gyakori, hogy még ahol meg is próbálják tovább vinni a céget a családon belül, az alapítók ott sem engednek elég teret a következő generációnak.

Megfelelő áron vevő egyébként lenne ezekre a társaságokra?

A helyzetet nehezíti, hogy ezekben a cégekben jellemzően nincs menedzsment és olyan méretkategóriába tartoznak, hogy csak egy szűk vállalkozói réteg akarja és képes felvásárolni őket, ha úgy adódik. A hazai és nemzetközi nagyvállalatok sok esetben nem hajolnak le az ilyen kis cégekért, mert fajlagosan a tranzakciós költségek nagyon magasak. Az integráció is sokkal nehezebb egy kis cég esetében, így nem alakul ki egy olyan másodlagos piac, ahol értékesíthetőek lennének ezek az eladó szervezetek.

Mit lehet ezekkel a vállalatokkal csinálni? Felfejlesztik őket, esetleg összevonják más vállalatokkal?

Mi erre kialakítottunk egy stratégiát. Egy központilag kiépített menedzsmenttel több ilyen céget működtetünk egymás mellett. A tagvállalataink tevékenységének egy részét központosítjuk, így olyan megtakarítást érünk el, amitől már rentábilis lehet az ügylet. Emellett nekünk azért éri meg felvásárolni őket, mert fajlagosan az egy-egy tranzakcióra jutó költség alacsonyabb. Ugyanaz a szakmai csapat képes átvilágítani egy tőzsdére készülő céget tanácsadóként és azokat a cégeket is, amiket felvásárolunk. Ezért éri meg ezen a piacon működnünk.

A hazai kkv-k termelékenysége mindig is vita tárgyát képezte. Ezen a téren nem állunk túl jól európai összevetésben, csupán Bulgáriát és Romániát előzzük meg. Ön szerint mi lehet ennek a lemaradásnak az oka?

Ez egy összetett kérdés és nehéz meghatározni egy-egy konkrét okot, inkább több tényező együttes hatása eredményezheti ezt a helyzetet. Úgy vélem semmiképp sem arról van szó, hogy a magyar szakemberek ne lennének elég jók nemzetközi viszonylatban is. Napjainkban már az sem igaz, hogy a gépesítettség elmaradottabb lenne, mint a környező országokban. Mégis rosszabbul teljesít ezen a téren az ország.

Személy szerint azt gondolom, hogy rosszul használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. Ha összehasonlítjuk az egyes országokba áramló tőke és támogatás egy főre vetített nagyságát, akkor nem állunk rosszul.

Ha ezeket a forrásokat megfelelően használnák fel az egyes cégek, minden bizonnyal előrébb járhatnánk. Ezen túl bármilyen furcsán is hathat, szerintem problémát jelenthet egy-egy ágazat túlzott dominanciája is. Az köztudott, hogy az autóipar igen fajsúlyos a magyar gazdaságban. Mivel rengeteg hazai kkv dolgozik be alvállalkozóként az autóiparnak hosszú évtizedek óta, nem voltak arra rákényszerülve, hogy tovább lépjenek, más szegmensben is megméressék magukat. Kicsit elkényelmesítette a magyar vállalkozásokat ez a pozíció, mert volt egy stabil piacuk és azon túl nem nagyon mentek. Most ez visszaüt, mert az autóipar problémái rájuk is hatványozottan hatnak.

Ebben a vonatkozásban mi a helyzet a generációváltó cégekkel?

Nagyon sok olyan cég van, amely jobb teljesítményre lenne képes, de elérnek egy adott szintet és nem lépnek onnan tovább. A vállalat vezetőjének nincs erre már lehetősége és sok esetben igénye sem. Megelégszik azzal a piaci pozícióval amit az elmúlt évtizedekben elértek, mert érthetően hetven év felett már nem azzal foglalkozik az ember, hogy hová lehetne még fejlődni, terjeszkedni.

A tavalyi év tele volt nehézségekkel. Milyen várakozásokkal tekint 2023-ra? Mit tekintenek a legnagyobb kihívásnak?

Éppúgy, mint a koronavírus járvány esetén, az idei évre vonatkozó prognózisokban is sok az általánosítás. Nagyon sok olyan cég van, amelyik jobb eredményeket fog elérni 2023-ban, mint tavaly. Ennek egy része persze csak inflációs hatás, de nagyon szektor specifikus, hogy mire számíthat egy-egy cég az előttünk álló év folyamán. Egyik oldalon vannak olyan vállalkozások, amelyek komoly profitra tettek szert a feltorlódott kereslet okozta áremelkedésnek és az inflációnak köszönhetően. Másik oldalról viszont azok a vállalatok, amelyeket erősen érint az energiaárak emelkedése, valóban nehéz helyzetbe kerültek. Ezek közt a cégek között is fontos azonban differenciálni, mivel egy jelentős részük ezt a megemelkedett költséghatást képes volt és 2023-ban is képes lesz tovább hárítani a vevőire. Vannak azonban olyan vállalatok is, amelyeknek olyan szinten megnőtt az energiaköltsége, hogy az már nem hárítható tovább. Ők vannak most igazán nagy bajban. Számosságában nézve azonban én nem gondolom, hogy ezeknek a cégeknek az aránya akkora lenne, hogy ez nemzetgazdasági szinten problémát jelentene.

A jelenlegi helyzetet valójában az inflációs helyzet teszi nagyon nehézzé a hazai kkv szektor számára. Az infláció hatására az emelkedő árak és a hitelezés drágulása miatt jelentős kereslet-csökkenés lehet. Ez már hosszú távon komoly fejfájást okoz.

Amennyire a 2022-es év üzleti teljesítényét nem látom olyan borúsan, annyira a 2023-as és 2024-es éveket a bizonytalanság miatt nagyon nehéz időszaknak várom. A növekvő recessziós kockázatok hatásait ezzel együtt jelenleg nagyon nehéz megjósolni. Abban mindenki egyetért, hogy lesz recessziós hatás, abban viszont vannak különbségek, hogy ez kire milyen mértékben és mikor fog hatni.

A munkaerőhiányból tapasztalnak valamit, vagy ez is szektorfüggő?

Erősen szektorfüggő, de mi egyelőre nem tapasztaljuk, hogy enyhülne a munkaerőhiány. Úgy fogalmaznék, hogy amit munkaadói oldalról jó lenne látni, az még nem érzékelhető. Jót tenne a gazdaságnak, ha kicsivel normálisabb viszonyok között lehetne foglalkoztatni a munkaerőt és a helyén lehetne kezelni a munkaadói – munkavállalói viszonyokat.

Még nem jött vissza az a helyzet, hogy egy-egy pozícióra több jó vagy akár kiváló jelentkezőből lehetne válogatni és ez a munkaadói oldalról nézve egészségesebb viszonyokat teremtene.

Hol látná öt éves távlatban a válllalat helyét a hazai palettán? 

Nekünk erre nézve konkrét terveink vannak. Úgy mentünk tőzsdére, hogy azt a felvásárlási folyamatot, amit néhány éve elkezdtünk, folytatjuk. Most ott tartunk, hogy az elmúlt években megvásároltunk két ipari, termelő társaságot és a következő években még 3-6 ilyen cég megvételét tervezzük. Ezek nagyon konkrét célok, rengeteg hazai és néhány külföldi kkv-t vizsgáltunk meg. 50 és 100 között van azoknak a cégeknek a száma, akiket megnéztünk, hogy potenciálisan felvásárlásra alkalmasak-e. Ezek mindegyike ipari cég, hiszen mi ipari befektető cég vagyunk. Ebből az 50-100 cégből szeretnénk ezt a 3-6 vállalkozást felvásárolni. Mindez azt jelenti, hogy a következő kettő-négy évben dinamikus növekedésre törekszünk a hazai piacon. Ezt követően tervben van, hogy egy olyan részvénykibocsátást vigyünk végig, ahol hazai, vagy akár külföldi kisbefektetők is beléphessenek a társaságba. Ezután pedig szeretnénk a környező országokban is terjeszkedni. Piaci korlátok az eladó cégek tekintetében a mi szintünkön még nincsenek, mert annyi generációváltó cég van Európában, hogy a mi korlátunk a saját teljesítőképességünk. Azon dolgozunk, hogy ezt minél inkább kihasználjuk.