Varga Péter Pál: A hálapénz büntethetősége sok orvos egzisztenciájára mér csapást

Mi motiválta, amikor húsz éve megnyitotta a Budai Egészségközpontot, illetve az Országos Gerincgyógyászati Központot? 

Nemigen volt illúzióm azzal kapcsolatban, hogy az állami ellátórendszer a közeljövőben pozitív irányba változik, ezért vágtam bele. Egy olyan minőségi szolgáltatási struktúrát akartam kialakítani, amihez gerincsebészként hozzá tudom illeszteni a magam szakmai platformját. A döntést persze megkönnyítette a sok külföldi beteg, akik akkor azért jöttek ide, hogy megoperáljam a gerincdaganatukat, hiszen ők stabil fizetőképes keresletet jelentettek. 

Az elmúlt két évtized alatt az ország számtalan változást megélt, de - ha az egészségügyet nézzük -, nagyon sok minden nem mozdult, aminek mozdulnia kellett volna. Melyek azok a lépések, amelyeket ön szerint már régen meg kellett volna tennünk, hogy – mint fogalmazott – pozitív irányba változzon az állami ellátórendszer?   

Túl sok ilyen van, bele sem fogok… 

Akkor úgy kérdezem: mi a döntő oka, hogy soha egyetlen kormány sem mert, vagy tudott érdemi változást hozni az elavult állami egészségügyi rendszerbe? 

Alapvetően minden politikai oldalnál, politikusnál más volt az ok, de amiért mindig mindenki félt érdemben hozzányúlni az egészségügyhöz, az az, hogy politikai értelemben hatalmas rizikót rejt magában. 

Hagyni mindent úgy, ahogy van, és remélni, hogy úgy is elműködget, nem még nagyobb kockázat? 

Hogyne! Bizonyos, hogy minden kormány mérlegeli, mivel veszíthet több szavazatot a következő választáson. 

Ön szerint mennyire fogja megváltoztatni az egészségügy eddigi működését a tavaly nagy hirtelen elfogadott jogállási törvény? 

A nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint a kormány kevés előkészítéssel fogott hozzá ehhez a folyamathoz, ami azért is sajátos, mert alapvetően fogja megváltoztatni a hazai egészségügyi ellátást. Ugyanakkor sok korrekcióra számítok, amiket maga az élet fog kikényszeríteni, miután az előzetes hatásvizsgálatok egészen nyilvánvalóan elmaradtak. 

Mit gondol, a jelentős béremelés, a másodállás tilalma vagy a hálapénz vesztegetéssé nyilvánítása az, ami a legmarkánsabb és legnagyobb hatással bíró elem az új törvényben? 

A paraszolvencia büntethetőségével egy nagyon tiszta helyzet áll elő, ez hatalmas előrelépés. Abban az értelemben is, hogy ez a változtatás sok orvos egzisztenciájára mér súlyos csapást, emiatt ők nagy döntésekre kényszerülnek. Komolyan át kell gondolniuk, hogy vajon a megemelt fizetésükkel biztosítható-e az az életvitel, amelyhez hozzászoktak. Szerintem sokan lesznek, akik inkább a magánellátást választják majd, ahol ezután is egészen biztosan többet tudnak keresni, legálisan, mint az állami intézményekben. 

Főként, ha nem lehet majd több állása is egy orvosnak, ápolónak.   

El sem tudom képzelni, hogyan is fognak tudni a gyakorlatban ilyen súlyú döntésre kényszeríteni bárkit. Az olyan hiányszakmában, mint a patológia, a radiológia vagy az aneszteziológia évek óta vállalkozóként dolgozik az orvosok döntő többsége, így tudtak korrekt díjazást kialkudni. Egyszerre tucatnyi kórházzal állnak szerződésben, kizártnak tartom, hogy az ő státuszuk megváltozzon. Úgy gondolom, sokaknak fogják engedélyezni a másodállásokat is, fel fog puhulni ez a törvény. 

A Budai Egészségközpontban az orvosok, illetve a szakdolgozók mekkora hányada dolgozik fő-, illetve részállásban? Mire számítanak, többen választják majd önöket, ha mégis döntésre kényszerülnek? 

Nagy átalakuláson megyünk át. Múlt év elején kezdtem a közreműködői szerződéssel nálunk dolgozó kollégák egzisztenciáját  alkalmazotti pozícióra cserélni, s ez a folyamat novemberben felgyorsult. Jelenleg már csaknem ötszázan dolgoznak nálunk főállásban és kevesebb, mint 180-an közreműködőként. Az utóbbiak száma májusra várhatóan tovább csökken. 

A magán-egészségügyi szolgáltatók helyzete sosem lehet olyan biztos Magyarországon, mint a közintézményeké. Mik azok a tényezők, amelyek miatt mégis önöket választja egy orvos vagy ápoló? 

Három dolog: a stabilitás, a kiszámíthatóság és a transzparencia. A cég 20 éve stabilan működik, kiszámítható és átlátható minden lépésünk, óriási a belső nyilvánosság, mindenkit bevonunk a területét érintő döntésekbe, és az illető pontosan, előre látja, hogy a munkájának milyen szakmai előmeneteli, illetve anyagi vonzatai vannak.  De azt gondolom, az sem utolsó, hogy itt egészen másmilyen a munkakörnyezet, a felszereltség, mint a legtöbb állami vagy magán intézményben. 

Többen fordultak ellátásért a magánszolgáltatókhoz a mostani járványhelyzetben, amikor az állami egészségügy csak nagyon szűk kapacitással működik? 

A tavalyi második félévben a járvány valamennyire visszavetette a magánszolgáltatók járóbeteg-forgalmát, de ez várakozásaim szerint most lassan visszaerősödik a járvány előtti szintre. 

Nálunk a forgalomnövekedés az új szolgáltatások bevezetéséből származott. Nem várt bevételre tettünk szert a távkonzultációkkal, amelyeket eddig zömében külföldi betegek vettek igénybe, vagy a Covid-teszteléssel, illetve a Covid-betegek rehabilitációjával. Mert bár részben magánszolgáltatók vagyunk, az elsők voltunk, akik kialakítottunk egy 50 ágyas osztályt a koronavírusos betegek ellátására. 

Az eltelt egy esztendő, amikor hónapokig zárva voltak, mennyire vetette vissza a jövedelmezőségüket? Ettől eltekintve elmondható, hogy az önök cége, illetve általában a magán-egészségügy prosperál hazánkban? 

 Mi mintegy 1,4 milliárd forintnyi tervezett bevételtől estünk el, a várt majdnem 11,5 milliárd forint helyett 10 milliárdos árbevételünk volt (ez 1 milliárddal haladta meg a 2019-est). Cégünk bizonyosan prosperál, s erősebb, mint valaha, de a szektor egészéről legfeljebb az első féléves adatok ismeretében lehet véleményt mondani. 

A magán-egészségügyi szolgáltatókat nem tudom homogén egységként kezelni. Meggyőződésem, hogy csak a valós népegészségügyi szükségleteket kielégítő vállalkozások maradnak versenyben, vagy növelik a piaci részesedésüket. 

 A Budai Egészségközpontot a kezdetektől a folyamatos fejlődés jellemzi. A pandémia ellenére várható-e az idén újabb előrelépés? 

Nem is akármilyen: idén nyitottuk meg a 70 ágyas fekvőbeteg-részlegünket a legnagyobb forgalmú szakmákban. Az Urológiai Osztályon elsősorban a prosztatarákra koncentrálunk, a szolgáltatási spektrum a szűréstől a komplex diagnosztikai eljárásokon és ambuláns beavatkozásokon át a műtétekig és a páciensek utókezeléséig terjed. Olyan, itthon újdonságnak számító MRI-vezérelt biopsziát alkalmazunk, ami sokkal precízebb és lényegesen kevésbé fertőzésveszélyes, mint a hagyományos eljárás. A belgyógyászatban a gasztroenterológiai, endokrinológiai, szív-érrendszeri és tüdőbetegségek kivizsgálását és ellátását végezzük. A baleseti sebészeti osztályon pedig az összes zárt végtagsérülést ellátjuk, a betegeket rehabilitáljuk. 

Ön szerint jogos-e az az állítás, amely szerint a magyar egészségügy már régen kettészakadt: aki teheti, a magánellátást választja, aki viszont nem tudja megfizetni a magánt, annak marad a változó minőségű állami ellátás? 

Igen. 

Hogyan lehetne ezen változtatni, egyáltalán, kellene? Sokan azzal érvelnek, hogy az életszínvonalaink sem azonosak, miért várjuk el, hogy ugyanolyan egészségügyi ellátást kapjunk. Ön mit gondol erről? 

Nincs olyan, hogy egyenlő. Amiből nem lenne szabad engedni, az a szakmai színvonal és tartalom: a hipokrateszi eskü nem tesz különbséget pénztárcák között, ugyanolyan ellátást kellene kapnia a páciensnek egy kis vidéki kórházban, mint egy fővárosi magánintézményben. De a feltételes mód is jelzi, hogy ez illúzió, mert nem azonosak a feltételek.