2020 őszén Azerbajdzsán háborút indított a kvázi független Karabahban, hogy visszaszerezze azokat a területeket, amelyeket még 1992-1994 között veszített el a polgárháborúban. Az évtizedek óta befagyott konfliktusban örmények felkészülten várták a támadást, ám a modern azeri haderőnek, a drón technolóigának és Törökország támogatásának köszönhetően olyan meglepetés érte őket, amely Baku győzelméhez és az egykor elveszett területek visszaszerzéséhez vezetett. Az egyik ilyen területet látogattuk meg.
A Szovjetunió felbomlása számos konfliktussal járt az egykori birodalom területén, amelyeket a szakirodalom összefoglalóan „befagyott konfliktusoknak” nevez, hiszen harminc év óta megoldatlanok. Az egyik ilyen Azerbajdzsán és Örményország között alakult ki, amikor 1992 és 1994 között háború tört ki Hegyi-Karabah sorsáért.
A hegyvidéki terület Azerbajdzsánhoz tartozott tartozott, ám az ott élő örmény kisebbség – félve egy etnikai tisztogatástól – fegyvert fogott és erővel vívta ki az kvázi önállóságát.
Bár Örményország sosem ismerte el formálisan ez a területet, minden létező erőforrással támogatta. Mivel Hegyi Karabah egy enklávét alkotott Azerbajdzsánon belül, ezért az örmények nem csak az általuk többségben lakott hegyvidéki terület foglalták el, hanem a környező hét, többségében azeriek lakta járást is. Ez egyfelől jobban védhetővé tette magát a hegyvidéket, másrészt szárazföldi összeköttetést hozott létre Karabah és Örményország között.
Az 1992-1994-es háború folyamán, de már 1988-tól (azaz még a Szovjetunió létezése alatt) mindkét oldalon etnikai tisztogatást hajtottak végre.
A Hegyi-Karabah környéki hét azeri járás több százezres lakosságát az örmények űzték el, egyfajta pufferzónát alakítva ki.
Azerbajdzsán az elmúlt évtizedben több kísérletet is tett ezeknek a területeknek a részbeni visszafoglalására, de csak 2020 őszén járt valódi sikerrel.
Szeptember és november között az azeri hadsereg török támogatással több helyen áttörte az örmények védelmi rendszerét,
elfoglalva több jelentős települést valamint elfoglalással fenyegetve azt a szárazföldi korridort (egy főutat), amely összeköti Örményországot és Hegyi-Karabahot. Ezek a fejlemények végül tűzszünetre kényszerítették az örményeket, amelynek eredményeként
Azerbajdzsán visszakapta a hét – korábban azeri többségű – járását,
míg az örmények lakta karabahi részre orosz békefenntartók érkeztek.
2021 júliusában az azeri külügyi intézet, az AIR Center meghívására lehetőségünk volt megtekinteni az egyik visszakapott várost, Agdamot, s Bakuban járva meglátogattuk a harcok során az örményektől szerzett „trófeákat” is, amelyeket most egy szabadtéri múzeumban állítottak ki.
Agdam város, és a nevét viselő járás a térség egyik mezőgazdasági központja volt, korábban unikális kenyérmúzeummal és saját focicsapattal.
Miután 1994 után a frontvonal örmény oldalára került, a több tízezres város az enyészeté lett,
gyakorlatilag egyetlen épület maradt intakt: a helyi mecset, amelynek két minaretje stratégiai célokat szolgált: kiválóan belátható a síkvidék belőlük.
Az egyik minaret tetejéről jól látható a pusztítás, amelyben a város a részesült. A bakui kormány jelenleg a település újjáépítését tervezi, amelyhez már el is készültek az első tervek. Ottjártunkkor épp egy delegációnak mutatták be.
A élet normalitásához azonban elengedhetetlen az infrastruktúra kiépítése és az aknák felszedése.
Az örmény védelem a frontvonalon mélyen tagolt volt aknazárral, szögesdróttal, harckocsi árokkal és bunkerekkel.
Az aknák felszedése még csak az utak közvetlen közelében történt meg, ahol már intenzíven folyik egy új építése is.
A drónok döntötték el a háborút
Örmény BMP-2-es gyalogsági harcjármű
A bakui győzelmi múzeumban Azerbajdzsán a fronton összegyűjtött hadizsákmány egy részét állította ki.
Kompletten helyreállítottak egy örmény bunkerrendszert is, de a fő „látványosságot”, a megsemmisített hadieszközök jelentették.
Találunk itt T-72-es harckocsikat, D-30-as vontatott és „Gvozgyika” önjáró tűzérségi eszközöket, UAZ terepjárókat, GAZ teherautókat, vagy BMP-2-es gyalogsági harcjárművet. Ezekből az eszközökből meg nem erősített információk szerint több százat vesztettek az örmények a harcok során.
Örmény BMP-2-es gyalogsági harcjármű
A jelentős pusztításért elsődlegesen a török gyártmányú TB-2 Bayraktár drónok voltak felelősek,
amelyek először bukkantak fel az örmény-azeri konfliktusban és máris sorsfordítónak bizonyultak.
Ezek a pilóta nélküli eszközök a hozzájuk fejlesztett rakéták és az ún. ejtőlőszerekkel együtt a török hadiipar sikertermékei lettek az elmúlt években, Ankara sikerrel alkalmazta őket Szíriában, Irakban vagy Líbiában.
Az egyébként alaposan felépített karabahi örmény légvédelmi rendszer tehetetlennek bizonyult a Bayraktar drónokkal szemben,
elsőként a szintén kiállított Osza közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer elemeit és a ZSZU–23–4 szovjet önjáró légvédelmi gépágyút semlegesítették az azeriek (vagy az őket segítő törökök), amelynek eredményeként a védők nehézfegyverzete de maguk a katonák is védtelenek maradtak a felülről érkező támadásoktól.
Osza közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer
Mivel a drónok nem csak támadásra képesek, hanem elsősorban felderítésre, képrögzítésre is, ezért a harcok során
Azerbajdzsán mindvégig intenzíven használta ezeket propaganda célokra is.
És valóban, az interneten, twitteren és a közösségi média más csatornáin is naponta megosztott felvételek egyfelől önbizalmat adtak a szárazföldi műveletekben kezdetben kudarcot szenvedő támadóknak és lassan demoralizálni kezdték az örmény védőket is. Bár a tűzszünethez számos más tényező is hozzájárult (utánpótlás hiánya, belpolitikai válság, területi veszteségek, a koronavírus járvány), a Karabah feletti drónháború napi gyakoriságú felvételei ismét rámutattak arra a régi törvényszerűségre, hogy a siker elengedhetetlen része az ellenség akaratának megtörése is.
És amikor az örmény védők már éjszaka sem érezhették magukat biztonságban, mert a drónok akár egy kisebb rajnyi katonát is megtámadtak, akkor joggal érezhették úgy, hogy ennek a háborúnak nincs értelme,
nem lesznek képesek megállítani a támadókat. Ez utólag fontos szerepet játszott abban, hogy Örményország végül elfogadta a tűzszünetet, és Hegyi Karabah átadott olyan területeket is Bakunak, ahol még harcok sem folytak tavaly.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa.
