Egy ágazati IT piaci szegmens nekrológja

Egy rövid gazdasági hír jelent meg 2021 decemberében arról, hogy az állam megvásárolta a Pan-Inform Kft-t, amely a Magyar Telekom érdekeltségébe tartozó T-Systems Magyarország digitális egészségügyi szolgáltatásokat végző leányvállalata volt.

A szakma nem lepődött meg, hiszen dominánsan ez a cég vett részt az ún. Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) megalkotásában, a központi szoftver komponensek fejlesztésében és üzemeltetésében.

Logikus lépés volt az egészségügyi ágazat stratégiai szempontból fontos egységes információs rendszerének az állami kézbe vétele, a függőség megszüntetése.

2022. január végén megjelentek az ezzel kapcsolatos Kormányrendeletek is, ami azonban az állami tulajdonba vétel és az ezzel kapcsolatos szabályozások mellet egy váratlan kiegészítést is tartalmazott.

Gyakorlatilag az új intézmény - ami a Egészséginformatikai Szolgáltató és Fejlesztési Központ Nonprofit Kft. nevet kapta, - nem csak az EESZT-vel kapcsolatos informatikai fejlesztési és üzemeltetési feladatokat kapta meg, hanem kötelező érvénnyel és kizárólagossággal valamennyi állami egészségügyi közhivatal, kórház, szakrendelő és ezek valamennyi egészséginformatikai tárgyú termékére és szolgáltatására is kiterjedt.

Az érintett közel száz egészségügyi intézményben hosszú évek óta jelen van termékeivel és szolgáltatásival több informatikai cég is, amelyek erre a célra fejlesztett erősen integrált medikai szoftverekkel több mint 25 éve támogatják az egészségügyi ellátás folyamatainak adminisztrációs és dokumentációs feladatait, kiszolgálják a közfinanszírozás rendszeres adatigényét, megvalósítják az EESZT által biztosított szolgáltatások gyakorlati használatát az orvosok és szakdolgozók részére.

Az integrált alkalmazások biztosítják a gyakran változó és erősen szerteágazó egészségpolitikai, közfinanszírozási szabályok leképzését, a helyi folyamatokhoz történő illesztését, az adminisztrációhoz kevésbé szokott orvosok és szakdolgozók ilyen irányú terhelésének csökkentését figyelembe véve. Teszik ezt álladó innovációs kényszerben és több erőtér által befolyásolt versenyhelyzetben, jól vagy kevésbé jól, de alázattal és magas szintű kompetenciával.

Kérdezhetjük, hogy miért probléma, ha az állam belép erre a stratégiai fontosságú területre és mint tulajdonos és működtető központilag kiválasztott egyforma alkalmazást biztosít a kórházainak?

A laikus számára könnyen eladható, hogy ez így biztosan olcsóbb, az orvos vagy dolgozó bárhova is megy nem kell alkalmazkodni a rendszer használatára, jobban védhetőek így a betegadatok, az infrastruktúra egyszerűbben menedzselhető központilag.

Szóba kerülhet az is, hogy hiszen az EESZT már megteremtette az alapokat, további fejlesztések megvalósulásához szükséges az egységes központi szolgáltatások megvalósítása a végpontokon is.

Ráadásul akár az is lehet egy érv, hogy a sok informatikai szállító gátolja a további fejlesztési források hatékony felhasználását.

Ezzel szemben informatikai szakmai és közigazgatási szervezési oldalról alaposabban megvizsgálva a kérdést, már sokkal több ellenérv és cáfolat kerül elő: 

• az egységes informatikai megoldást maga az EESZT, azaz egy jól kialakított middleware megoldás biztosítja, nem egy egyforma alkalmazás (lásd NAV Online számla megoldása);
• az egészségügyi intézményrendszerekben a betegellátás folyamatai nem egységesek, ezért a progresszivitási szintekhez, a szakmai struktúrához és a helyi körülményekhez igazított integrált rendszerek jobban kiszolgálják a felhasználókat, kiforrott megoldásokkal támogatják a zavartalan működést;
• az orvosok és szakdolgozók dominánsan egy intézményben dolgoznak, nem cserélgetik folyamatosan a munkahelyüket, ezért nincs igazán haszna az egyforma kezelő felületnek;
• a központilag az intézményekre „ráerőltetett” rendszerek önmagában nem adnak nagyobb biztonságot, nem illeszkednek az intézményi kultúrában kialakult követelményekhez, ezért inkább összességében csökken a biztonsági szint;
• az egy alkalmazás fejlődését és korszerűsítését biztosító központi követelmények támasztása esetleges, jóval kevesebb, mint az intézményekben helyileg igényelt fejlesztések mértéke;
• az egyforma rendszer bevezetése és ezzel együtt az egyes intézményekben a korábbi megoldások megszüntetése negálja az eddig tett erőfeszítéseket, gépekkel és rendszerekkel történő illesztéseket, visszafogja az élenjárókat a lemaradók érdemi felemelése nélkül;

Az általánosságban is használható informatikai érvek mellett a konkrét eset kapcsán megjegyezhető, hogy a kiválasztott rendszer még csak nem is a leginkább elterjedt szoftver, ráadásul a legkevésbé moduláris és rugalmas HIS alkalmazás.

Közép és hosszú távon pedig szinte biztosra vehető, hogy egy ilyen kötelezően előírt állami rendszer megléte és a piaci verseny hiánya megöli az innovációt, drágává teszi a fejlesztést és érdekeltség híján rontja a minőséget és a felhasználói élmény biztosítását.

Mi akkor a cél? Nehezebbé tenni az egészségügyi dolgozók adminisztrációs munkáját? Információs monopóliumot kiépíteni? A következő 7 éves ciklus összes EÜ IT fejlesztésének egy kézbe helyezése, minden lehetséges versenytárs törvényi kizárása mellett?

Nem hinném, de sajnos más magyarázatot nem nagyon tudok találni, mert ilyen jellegű törekvéseknek a megvalósítása sehol és semmilyen ágazatban nem hozott pozitív eredményt, csak súlyos negatívumokat.

Végezetül megállapítható, hogy a piac ellehetetlenítése és a 25-30 éves termékfejlesztések megsemmisítése közvetlenül minimum féltucat vállalkozást, 500-600 család megélhetését, a magántulajdon (know-how, szellemi termék) szentségébe vetett hitét, vállalkozó kedvét és innovációs törekvéseit szünteti meg.

Következményként az önkormányzati, egyházi, alapítványi és magánegészségügyi szolgáltatók a piac mesterséges szűkítése és a méretgazdaságosság okán kevesebb termékből és jóval drágábban választhatnak medikai rendszert a működésükhöz.

A szerző egészségügyi informatikus, rendszerszervező, az OEP volt informatikai főigazgató-helyettese