Európa hanyatlik és ezt már a kétezres évek elején látták

Európa növekvő gazdasági nehézségeit, az USA-val és Ázsiával szembeni fokozódó lemaradását a közgazdászok egy része a 2007-2008-as válságra adott rossz válaszokban, a megszorításokban, és az azok következtében lelassuló gazdasági növekedésben keresi.

Mások az ázsiai országokra jellemző állami szerepvállalással magyarázzák Ázsia Európával szembeni előretörését. Sokan hangsúlyozzák azt is, hogy míg Európa keveset költ oktatásra, addig Ázsiában a tudás és képességek szintjének emelése, vagyis a humán vagyonba való növekvő állami beruházás a jellemző.

De vitatéma az is, hogy míg Ázsiában és az USA-ban is nő a munkaképes korú lakosság, addig Európában drámai gyorsasággal fogy. Ezzel magyarázzák a bevándoroltatás hívei, hogy az európai gazdaság életképességének fenntartásához Európán kívülről származó többlet munkaerőre van szükség.

A kérdés azonban az, hogy Európa problémáit tényleg az említett okokkal lehet-e magyarázni, vagy létrejöttüket a történelmi tendenciák vizsgálatával korábban is látni lehetett volna.

A válasz a kérdésre az, hogy nemcsak látni lehetett volna, hanem voltak is olyanok, akik előre vetítették ezeket a problémákat, elsősorban az európai gazdaság hanyatlását és a tömeges bevándorlást, mint a munkaerőhiány lehetséges megoldását.

Ráadásul a történelmi tapasztalatokon nyugvó elemzést maga az EU rendelte meg 2002-ben a francia IFRI (Institut Francais des Relations Internationales) nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézettől azzal a szándékkal, hogy az mutassa be hosszútávon – 2050-ig – a nemzetközi környezet és a világkereskedelem várható alakulását, valamint az előre látható demográfiai változásokat, a lakosság számának alakulását, és ezekhez kapcsolódva a migrációs igényeket.

A „Világkereskedelem a 21. században” címmel 2002 decemberében elkészült tanulmány szerint az EU bővítése nem erősíti meg Európa gazdasági pozícióját az USA-val és Ázsiával szemben. Éppen ellenkezőleg! Európa menthetetlenül lefelé csúszik.

A 2002 évi előrejelzés szerint 2050-re gazdasága várhatóan a világgazdaság csupán 12 százalékát teszi majd ki, amely a 2002 évi 22 százalékos arányhoz képest 10 százalékos visszaesést jelent.

Ennek fő oka, hogy a világ más régióihoz, országaihoz képest alacsonyabb gazdasági növekedés jellemzi majd Európát. A kutatóintézet történelmi adatokra támaszkodva készítette figyelmeztető előrejelzését. Az Intézet szerint Európának két alapvető problémája van.

Az egyik a népességfogyás. 

Számításaik szerint az EU-ban az aktív, munkaképes korú lakosság száma a 2002 évi 331 millióról 2050-re 243 millióra csökken.

A másik a technológiai haladás lassúsága és a fejlesztésre fordított összegek alacsony szintje.

Az utóbbi akadályozza az innovációt, ami miatt Európa le fog maradni Ázsia és USA mögött. Ha tehát minden az eddigi tendenciák szerint halad előre, akkor az EU – ne feledjük, ez 2002 évi előrejelzés! – legjobb esetben is másodrendű szereplővé válik a világgazdaságban.

A problémát a kutatók szerint például úgy lehetne megoldani, ha Európa erős gazdasági szövetségre lépne Oroszországgal és a Mediterrán régió arab országaival. Ennek keretében jelentős helyi tudományos és technikai fejlesztéseket lehetne indítani biztosítva, hogy a helyi tudás helyben hasznosuljon és ne vándoroljon el. De ez sem elég, mivel Európában annyira kevés lesz a munkaerő, hogy bevándorlásra is szükség lesz – állította a tanulmány.

Az előre jelzett folyamatok szerint Európa süllyedő kontinensnek tűnik, mégis Európa politikai vezetői csökönyösen visszautasítják, hogy a veszélyes tendenciák ellen érdemi megoldásokat keressenek. Helyette a retorika virtuális világába menekülve kerülik el a jövő realitásaival való szembenézést.

A tanulmány megjelenésének évében, 2002-ben Európa gazdasága a világgazdaság 22 százalékát tette ki. Az érték 2020-ban, az elemzések szerint, 14,93 és 2021-ben 14,85 százalék.

2027-re pedig 13,86 százalékot becsülnek előre.(www.statista.com).

A francia tanulmány szerzői 2050-ig tekintenek előre, akkorra 12 százalékra becsülik Európa gazdasági részesedésének visszaesését.

Európa térvesztése tehát folyamatos, és annak jeleit már korábban, jóval a 2007-2008-as válság előtt látni lehetett.

Ugyanakkor Ázsia gazdaságai sokkal gyorsabban nőttek, ami szintén hozzájárult Európa térvesztéséhez.

A kérdés ezek után az, hogy ha a tendenciákat ilyen jól lehetett látni már 2002-ben, akkor az EU vezetői miért nem próbáltak tenni valamit a hanyatlás ellen?

A másik előrejelzés a vártnál korábban bekövetkezett.

Az aktív, munkaképes korú lakosság csökkenését a 2002 évi 331 millióról 2050-re 243 millióra vetítette előre a francia intézet. Az Eurostat adatok szerint az aktív, munkaképes korú lakosság száma már 2014-ben 242 millióra csökkent. A 2021 első negyedévi adat pedig 195,5 millió.

Mit javasolt a francia kutatócsoport 2002-ben az EU felkérése készített tanulmányban?

Tömeges bevándoroltatást és egyre központosítottabb európai döntéshozatalt intézményi és politikai szinten egyaránt.

Az egyik nagy kérdés ezek után az, hogy vajon mi zajlott le 2002 óta az EU-s vezetői körökben? Voltak-e előre tervezett lépések, amelyek a mai helyzethez vezettek? Lehet-e a 2002 évi tanulmány ismeretében csodálkoznunk a hirtelen felgyorsult bevándorlás és az EU egyre agresszívebb központosító törekvései láttán?

A jövő szempontjából döntő kérdés pedig így hangzik: megállíthatja-e az EU gazdasági hanyatlását a bevándorlás és a centralizáció?

Történelmi tapasztalataink azt bizonyitják, hogy valószínüleg nem.

De akkor miért nem választ nyilvánvalóan jobb megoldásokat az EU? Miért nem akarja innovációval, a fiatal európaiak – például görögök, portugálok – munkához segítésével, az oktatásba történő jelentős befektetésekkel, a családok megerősítésével, a gyermekvállalás bátorításával, a később csatlakozott országok gazdaság-társadalmi felzárkóztatásának gyorsításával megerősíteni gazdaságát?

A választ sajnos nem tudjuk.

Eközben azonban az EU lakossága – a bevándorlás ellenére is - folyamatosan csökken.

A legfrissebb, 2022 július 11-ki Eurostat adatok szerint a EU lakossága a 2021 januári adatok szerint - bevándorlás nélkül – 1 231 403 fővel, a 1 059 658 fő bevándorlási többlet figyelembe vételével 171 745 fővel csökkent.

Érdemes a részletekre is figyelni.

Természetes – bevándorlás nélküli - népesség növekedés 9 országban volt.

A legnagyobb természetes csökkenés Olaszországban (310 ezer), Németországban (228 ezer), Lengyelországban (188 ezer) és Romániában (156 ezer) következett be. Ha pedig a bevándorlást is figyelembe vesszük, akkor a német adat pozitívba fordul: a 310 ezer bevándorló miatt a német lakosság 82 ezer fővel nőtt. A többi országban marad a csökkenés.

A V4-ek és Ausztria népességi adatai:

Ország	Természetes fogyás (fő)	Bevándorlás (fő)	Tényleges népesség változás (fő)
Magyarország	-62 128	20 366	-41 762
Csehország	-28 098	49 969	+21 871
Lengyelország	-188 006	2 252	-185 754
Szlovákia	-16 896	-8 173	-25 069
Ausztria	-5 884	52 149	+46 265

Forrás: Eurostat 2022 július 11.

Azt látjuk, hogy a legnagyobb bevándorlási többlet Ausztriában és Csehországban volt, ami a népességfogyást bővülésre változtatta.

Magyarországon a bevándorlás nem tudta ellensúlyozni a természetes fogyást, így maradt a kiemelkedően magas 41 762 fős népességfogyás.

Szlovákiában pedig a kivándorlás túllépte a bevándorlást ezért a „bevándorlási többlet” negatív értéket mutat.

Összességén azt mondhatjuk, hogy Európa a háború nélkül is már egy ideje lemaradóban van. A háború és a szankciók együttes hatására, nagy valószínüséggel, versenyképességét sem tudja javítani.

Gazdasági helyzetét az orosz gazdasági kapcsolatokkal – ahogyan azt a francia tanulmány javasolta – valószínüleg hosszú ideig nem fogja tudni erősíteni.

A lemaradás ezért megállíthatatlanná válhat.

Ennek hatásait a sikeresebb nemzetállamok okos gazdaság-és társadalompolitikával, fejlesztési beruházásokkal mérsékelni tudják, de azok alól teljesen a jövőben sem tudják kivonni magukat.