Miért van szükség nagyszabású hadi gyakorlatokra, amikor béke van? 

Az Észak-Atlanti Szövetség egyik lényege, hogy a ma már 30 tagország hadseregei közösen is fel tudjanak lépni bármilyen kihívás vagy katonai fenyegetés esetén. Az együttműködés hatékonyságát, amely konfliktusok esetén emberáldozatban és katonai sikerekben vagy kudarcokban mérhető, csak egymás működésének alapos megismerésével és közös gyakorlatok révén lehet növelni.

Bár azt gondolhatnánk, hogy a NATO-ban minden egységes, a valóságban ahány ország, annyi szokás, eljárásrend, nemzeti szabály és megkötés nehezíti a katonai együttműködést, a haditechnikai eszközök különbözőségéről nem is beszélve.

Jó példa erre a kaotikusságra, hogy amikor néhány éve egy hasonló gyakorlat zajlott Közép-Europában, az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a Németországból induló amerikai harcjárművekre milyen vámszabályok vonatkoznak majd, amikor átlépik a nemzeti határokat útban Bulgária vagy Románia felé, és hogy az amerikai katonáknak szükséges lesz-e átesni minden határon útlevélvizsgálaton. Belegondolva, elég abszurdnak tűnik, hogy egy háborús helyzetben, amikor minden perc számít, a gyors felvonulást az akadályozza, hogy valaki otthon hagyta az útlevelét, vagy lejárt annak érvenyessége.

A 2014-es Krím félsziget elleni orosz agresszió ráébresztette a tagországokat, hogy mennyire felkészületlenek lennének egy hasonló helyzetben.

Bár az Oroszország és a NATO közötti konfrontáció esélye minimális, a hiteles elrettentéshez az is hozzátartozik, hogy minden eshetőségre fel kell készülnünk.

A Szövetség biztonságának egyik legfőbb garanciája az Egyesült Államok katonai ereje, amely szükség esetén nyugat-európai és az amerikai kontinentális bázisokról csoportosítana át erőket Közép- és Kelet-Európába.

Az amerikai erők a kelet-európai országokban gyakorolnak különféle helyezeteket

A Defender Europe-gyakorlatok keretében épp ezt gyakorolják az amerikai katonák és a velük együttműködő európai nemzetek hadseregei. Az évente megrendezett események hasonló forgatókönyvet követnek (kivéve tavaly, a COVID járvány idején): az amerikai erők útnak indulnak különböző kelet-európai országokba és ott a helyi szövetségesekkel heteken keresztül közösen gyakorolnak különféle helyezeteket.

Ha csak az idei év termését nézzük Magyarországon, láttunk légideszant-műveletet Pápáról (Swift Response – Gyors reagálás), különleges műveleti gyakorlatot a Dunán (Black Swan – Fekete hattyú), légi egészségügyi kiürítési gyakorlatot a Marina parton Budapesten, amikor ejtőernyősök szálltak fel, mentőhelikopterek döngettek, vagy motorcsónakos kommandósok rohamozták a fövenyt.

Jelenleg két nagyobb amerikai erő van jelen Magyarországon. Az egyik az egyébként Németországban állomásozó 2. Páncélos Felderítő Dandár (2. Cavalry Regiment) egyik zászlóalja a Bakonyban, a másik 12. Helikopter Dandár (12. Combat Aviation Brigade) több tucat szállító és harcihelikoptere, amelyek Kecskeméten és Szolnokon állomásoznak, és hajtanak végre közös kiképzéséket és gyakorlatokat az MH 86 Szolnok Helikopter Bázis forgószárnyasaival.

A katonák a közérthetőség kedvéért szeretik elnevezni a gyakorlataikat, fentebb már láttunk néhány érdekes példát. A júniusi közepéig zajló gyakorlatsorozat a Saber Guardian (Szablyás Őrző) elnevezést kapta és nem csak hazánkban, hanem Romániában és Bulgáriában is zajlik.

A szinergiák kihasználása érdekében a térség NATO tagországai erre az időszakra időzítik saját nemzeti katonai gyakorlataikat, ami hazánk esetében a Brave Warrior (Bátor harcos) nevet viseli évek óta. És miért nem magyarul? Azért, mert már a Magyar Honvédség sem egyedül csinálja ezeket, hanem rendszeresen meghívja a visegrádi együttműködés országait, sőt Horvátországot, így a magyar tisztek és egységek valóban többnemzeti környezetben, idegen nyelven (angolul) tervezik és vezetik a saját gyakorlataikat, minél jobban szimulálva egy "éles", többnemzeti műveletet.

Amerikai, szlovák, lengyel, cseh, horvát, német katonák a magyar lőtéren

Így fordulhatott elő, hogy amikor múlt hét csütörtökén a Defender Europe 21 kommunikációs stábja lehetőséget biztosított az éppen zajló kiképzések megtekintésére a Központi Gyakorló- és Lőtér területén, ahol egyszerre találkozhattunk amerikai, magyar, szlovák, lengyel, cseh, horvát, de még német katonákkal is (őt egy további közös gyakorlat miatt voltak jelen). Újmajor és környékén a földutakon csapatva nem egyszer botlottunk bele különféle harcjárművekbe, amelyek katonái változatos harchelyzeteket gyakoroltak.

A harcok élethű szimulálása érdekében a területen, amerikai és magyar ún. ellenerők tevékenykedtek, akik a legkülönbözőbb helyeken próbálták meglepni az egységeket, rajtaütéseket hajtva végre. Minden harcjármű és katona a MILES elnevezésű lézeres szimulációs rendszer részét képezi, így a találatokat hang és fény jelzi helyben és központilag is, de természetesen döntnökök is jelen vannak a gyakorlaton.

A gyakorlótéren járva először egy BVP-1-es gyalogsági harcjárművekkel és Kornet páncéltörő rakétákkal felszerelt szlovák katonákba botlottunk a szó szoros értelmében. Szemben a nyílt napok vagy felvonulások környezetében feltűnő esetekkel, az olajzöld harcjárművek kiválóan el tudtak rejtőzni a Bakony ligetes, bokros területein.

Amikor a szlovák alegység váratlanul indulási parancsot kapott mi is követni kezdtük őket, és a Brave Warrior 21 főszereplőjébe, egy többnemzeti zászlóalj harccsoport járműveibe botlottunk. A magyar, szlovák, lengyel erők elvonulása (vagy inkább porolása) több percig tartott.

Továbbmenve egy kisebb amerikai egységgel találkoztunk a 2. Felderítő Ezredtől. Oszlopuk békésen pihent az egyik mellékúton, mint kiderült nemrég „legyőzték” őket, így most újabb feladatszabásra vártak.

Innen továbbmenve összetalálkoztunk az ellenerőt játszó egyik amerikai egységgel. Meglepetésünkre az parancsnok kiválóan törte a magyart, de mielőtt megtudhattuk volna ennek okát, arra kért minket, hogy álljunk arrébb, mert hamarosan egységeivel rajta fognak ütni az erre felvonuló, és mit sem sejtő többnemzeti oszlopon.

Percekkel később szemtanúi lehettünk, ahogy a szlovén-magyar-lengyel alakulat belesétál a csapdába az alattunk fekvő völgyben, csipogások, villanások, villogó lámpák jelezték, hogy intenzív tűzharc bontakozott ki a szembenálló felek között.

A kaotikus helyzet látható volt abból is, ahogy a szlovák BVP-1es harcjárművek és a magyar BTR-80A páncélozott szállítójárművek különböző pozíciókat foglaltak el lefogva azokat a lehetséges irányokat, ahonnan további "támadás" volt várható. Eközben az oszlop végén haladó, 120 mm-es aknavetővel szerelt M120K Rak lengyel harcjárművek lassan előre merészkedtek, hogy fedezzék társaikat.

A Saber Guardian és a Brave Warrior hadgyakorlatokban alájátszó magyar MI-24-es helikopter éppen leszáll az újmajori bázisnál

A rajtaütést magunk mögött hagyva visszatértünk az újmajori bázisra, ahol a "légitámogatást" nyújtó magyar Mi-24-es helikoptereket  és egy új H145M, egészségügyi kiürítésre felszerelt helikoptert néztünk meg.

Az nap utolsó programjaként John, a 2. Páncélos Felderítő Ezred sajtótisztje elvitt minket a Tótvázsony mellett települt UAV szakaszhoz. Ez a 30 fős egység négy darab RQ-7 Shadow pilótanélküli eszközzel rendelkezik, amelyeket először mutattak meg a sajtónak és a szakértőknek itthon. Bár a drónokat könnyű meghallani, észrevenni őket még úgy is nehéz volt, hogy tudtuk, honnan várható leszállásuk. Az egység tagjai készségesen mutatták meg, hogyan működik a rendszer, honnan és hogyan irányítják a drónokat, majd megtekinthettük az egyik drón leszállását is.

A nap végén már csak a köszönetnyilvánítás és az elbúcsúzás maradt hátra. Szerencsések voltunk, mert az ilyen gyakorlatoknak általában csak az utolsó napja nyilvános, amikor a tribünről némi dinamikus bemutató és ünnepi beszédek kíséretében ünnepélyesen lezárják eseményeket. Itt viszont belepillanhattunk abba a dinamikusan változó káoszba, ami a háborúkat is jellemzi, és amelyek segítenek megérteni, hogy miért van szükség az ilyen nagyszabású gyakorlatokra, amikor béke van.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa.