Miért kell nekünk euró? - A bevezetése nemzeti érdekünk

A Növekedés.hu kérdésére a magam válasza is csak az lehet, hogy bevezetése nemzeti érdekünk, ezért kell! Hozzáteszem:

nemcsak a gazdasági előnyök és hátrányok hosszabb távon kedvező egyenlege miatt, hanem sokkal inkább hovatartozásunk, történelmünk formálta meghatározottságában.

A „miért” kérdésére adott válaszom nem kerülheti meg, hogy az euró lehetséges gazdasági előnyeiről és esetleg hátrányokká válható kockázatairól, valamint a magyar csatlakozás néhány összefüggéséről említsek meg néhány, sokszor elhangzott, ma már talán közhelyszerűnek is vélhető gondolatot.

A közgazdasági összefüggések matematikája szerint többek között előny, hogy nincs árfolyamkockázat az euró-övezet országai közti kereskedelemben, ami technikailag egyszerűbbé és többnyire hatékonyabbá teszi a vállalkozások együttműködését. A közös pénz gazdaságot élénkítő, szinergiákat erősítő szerepe abban is érvényre jut, hogy alacsonyabbak a tranzakciós költségek.

Nincs pénzváltás az euró használatakor, kiszámíthatóbb környezet a befektetők számára, ami ösztönözheti a beruházásokat, egyszerűbb az utazás és a vásárlás az euró-övezetben, és még sorolhatók az érvek, amelyek mind a közös pénz gazdaság- és társadalomformáló, generáló szerepét húzzák alá.

Nyilvánvaló, az euró előnyei teljességükben akkor érvényesülnek, ha a világ a gazdasági érdekek logikája mentén, a vállalkozások számára is követhető dinamikával változik. Ha az euróövezet országai önmagukban és egymás kapcsolataiban mentesek maradnak a társadalmi-gazdasági-politikai válságoktól, s konfliktus kezelésük belül és kívül alapvetően sikeres és kiegyensúlyozott. Ha pedig mindez így érvényesül, az övezet képes marad a globális világ egyik domináns erejének lenni azáltal, hogy a tagországok gazdaságainak versenyképességét és a külső sokkokkal szembeni ellenállóképességét erősíti.

Mindez pedig akkor válik kiemelten fontos tényezővé, amikor a szuperhatalmi birkózásban egyre kevésbé jellemző a kiszámíthatóság, az érdek- és értékharmonizáció.

Különös kockázatot jelent ebben, hogy a legfelső vezetők cselekvéseit ma szinte korlátok nélkül olyan személyes attitűdök is befolyásolják, amelyekben kitapinthatóan jelen vannak a nagyhatalmi lét zsigeri reflexei, a végtelennek vélt katonai-gazdasági erő tudata és a „bármit megtehetek” személyes átélése.

Így jelenik meg a konfliktuskezelésben, az érdekérvényesítésben az irracionalitás, ami napjaink és a belátható néhány év realitásának tűnik. Mindez az euro-övezetre és vele az Unió egészére nézve új kihívásokat jelent, ami megfelelő válaszokat és megoldandó feladatokat irányoz elő. Úgy gondolom azonban, hogy ez a helyzet nem csökkenti, ellenkezőleg növeli az európai politika és gazdaság számára az együttműködés melletti elkötelezettség fontosságát, a működés hatékonyságának javítását.

Ugyanis a csatlakozás lehetséges hátrányai inkább a rendszer jelen működése gyakorlatával, a változó gazdasági-társadalmi-geopolitikai adottságokhoz való alkalmazkodási és a konfliktuskezelési hiátusokkal kapcsolatosak.

Ezért kerülnek előtérbe azok a kérdések, amelyek a döntési mechanizmus hatásköri kérdéseinek esetleges kockázatait, a gazdasági-szuverenitás, az „erősek és a gyengék” pozíciója érdekkonfliktusait vetik fel. E mögött a kételyek mögött azonban elkerülhetetlenül megjelennek azok az útválasztási, nemzeti „hovatartozási”, politikai orientációs kérdések, amelyekhez az elkerülhetetlen döntés felelőssége tartozik.

Így jelenik meg a „miért kell” kérdésre adott válaszban az Unió szerepének, küldetésének a tagállamok saját történelmük tapasztalatai nyomán rögzült társadalmi-politikai felfogása, nemkülönben az Európában és a világban zajló geopolitikai változások irányának földrészünk szempontjából optimista vagy pesszimista megközelítése.

A magyar társadalom túlnyomó többsége már messze a rendszerváltozás előtt is az ország nyugati orientációjának híve volt. Lehet, hogy ebben akkor inkább a „létező szocializmus” napi tapasztalatának megélése és a nyugat-európai jóléti modell vonzása volt a döntő, de alighanem akkor is többről volt szó.Mindez a rendszerváltozás után az Európai Közösséghez, majd az Európai Unióhoz való csatlakozás politikai törekvésének igen határozott támogatást adott. Nézetkülönbség mindössze abban volt és van, hogy az euróhoz történő csatlakozás mikor történjen meg.

Az ehhez szükséges feltételek teljesítése azonban nem csupán az akaraton, a formális kritériumok adta „léc” átugrása bemutatásán, hanem valójában a hatékonyabb gazdaságon és államműködésen múlik.

A magyar politika irányítói az euró-övezet létrejötte után hol nagyobb, hol kisebb hőfokon vállalták, hogy megfelelő feltételek teljesülése esetén hosszú távon majd csatlakozunk, bevezetjük az eurót. De erre nem adtak és igazán nem is adhattak határidőt.

Egyrészt, mert a csatlakozási kritériumok egyikének-másikának is csak időszakonként felelt meg gazdasági-államháztartási teljesítményünk. Másrészt pedig azért, mert csatlakozási törekvésünk az elmúlt másfél évtizedben mondjuk így: „hullámzó” volt.

Utóbbi pedig a magyar Európa-politika orientációja és együttműködési gyakorlata alakulásával, majd ennek nyomán a válaszul megért valós és vélt megkülönböztetésekkel, valamint az Unió működési egyenetlenségei megtapasztalásával függött össze. Mindez kizárta a valóban érdemi határidő kitűzését.

A 2026 nyarán a helyzet megváltozott. A politikában újra határozott a törekvés az Unióval a kapcsolatok erősítésére, a vállalható szolidaritási követelmények teljesítésére, s így az euró-övezeti csatlakozás honigazdasági-államháztartási feltételeinek a megteremtésére is.

Az útválasztások döntéshozói évezredek óta szívesen hivatkoznak Hérodotosz mondására: „A nagy tettek általában nagy kockázatok mellett születnek!” Utóbbiak mértéke azonban, mint most is attól függ, hogy elfogadjuk honnan jöttünk és tudjuk hova megyünk.

Az euró-övezeti tagság mélyebben beágyazná Magyarországot az Európai Unióba. Az a történelmi út, ami a magyarságot a Kárpát-medencébe hozta, visszafelé pedig nem tehető meg.

Természetesen lehet és kell kapcsolatokat építeni, külső, akár távoli hatalmakkal komparatív előnyöket nyerve. Az, hogy az Unióval sorsközösségben élünk, s változásaival együtt ez marad a közvetlen gazdasági-társadalmi-politikai környezetünk, érdekelté tesz minket a sikerében. Ezt pecsételi meg az euró bevezetése.