Új életre kelhet a debreceni Aranybika - Bejáráson voltunk, Fotókkal

Számos magyar vidéki városban a főutcán vagy a főtéren áll egy-egy gyönyörű épület, többnyire a Monarchia korából, ami üresen, vagy alig kihasználva árválkodik, pedig a város dísze, ékessége is lehetne. Patinás szállodák ezek, amikben valaha költők, írók, politikusok, mágnások, gazdag polgárok fordultak meg, táncmulatságokat, fényes bálokat tartottak bennük.

Azonban az elmúlt rendszer évtizedei, a rendszerváltás utáni tulajdonosváltások, a pénz, vagy éppen az akarat hiánya megviselték őket és mára csupán árnyékaik önmaguknak.

Az egyik ilyen a méltán híres debreceni Aranybika Szálló, ami egyszerre töltötte be a cívisváros ékessége és szégyenfoltja szerepet is, ez azonban most úgy néz ki változni fog. Új tulajdonosa, a Mathias Corvinus Collegium alapítvány ugyanis jelentős felújításokat tervez az épületen.

A debreceni Aranybika Szálló, sajnos régóta kihasználatlan, de most új gazdára lelt

500 éves története van

A telek, amelyen a szálloda állt, 1536-ban került Bika János családjának a birtokába. A szálló később róla kapta a nevét is.

Bő másfél évszázaddal később, 1690-ben Debrecen városa megvásárolta a telket Bika János leszármazottjaitól, majd 1699-ben fogadót alakított ki rajta. Elég régóta foglalkoznak tehát vendéglátással ezen a területen.

Később az 1800-as évek elején a fogadóból szálloda lett, és 1810-ben megszületett az ikonikus rézzel bevont öklelő bikás cégér is. Innentől nevezik az egységet Aranybikának. Az épületet nem sokra rá Steindl Imre, az Országházat jegyző igen neves építész tervezte át, ám mivel méreteiből kifolyólag nem tudta kielégíteni a folyamatosan növekvő igényeket, így bármilyen fájó, de 30 évvel az átépítés után elbontották.

1915-ben adták át a ma látható épületet

Szerencsére azonban a helyét egy igazán nagyszerű és monumentális építészeti műremeknek, a ma is látható eklektikus stílusban épített, Hajós Alfréd, építész mester és olimpikon, illetve Villányi Lajos által tervezett hotelnek adta át, 1915-ben.

Az Aranybika, a híres öklelő bikás cégérrel, és a későbbi hozzáépítéssel

Ez az új Aranybika már megfelelt a dinamikusan növekvő Debrecen igényeinek. Mondhatni igazi Grand Hotel volt. Falai közt járva még ma is könnyen magával ragadja az embert a bája, és kicsit olyan, mintha egy Rejtő regény díszletébe csöppentünk volna. Szinte látni, amint az egyik termében fekete zongorán játszanak, miközben „az úri közönség táncol”, fényes bálokon pezsgőznek, komoly üzletek köttetnek a nehéz függönyök árnyékában, és szivarfüst száll a szalonban, a lobbyban pedig a boy csak arra vár, hogy a kedves vendégnek segíthessen.

Ez a fény azonban idővel megkopott. Rendszerek és háborúk jöttek, mentek, a történelem viharai átgázoltak Debrecenen, és velük az Aranybikán is. Így jutottunk el oda, hogy a Rákosi-korszakban a szállót államosították. A hotel ezután is központi szerepet töltött be Debrecenben, sőt fontos társasági események színhelye lett, például a Pirítós nevű, délutáni táncmulatságoknak is otthont adott, a Bartók-teremben koncerteket szerveztek, termeiben esküvőket tartottak, Szilveszterenként gálavacsorákat rendeztek benne, az aljában működött a Dollárbolt és persze ott szálltak meg a városba érkező prominens személyek.

Egy szó, mint száz, a kihasználtságára nem lehetett panasz, azonban a Bika kálváriája mégis valamikor ekkor kezdődött. Mert hiába volt továbbra is ilyen jelentős funkciója, a szocializmus alatti szokásos építészeti beavatkozásokat nem kerülhette el, ezek pedig később kárára váltak. A mellette lévő korcsolya pályának is otthont adó, kis XIX. századi épületet lebontották, és hatalmas betonmonstrumot húztak mellé, a szálloda új szárnyaként.

Jól látható a későbbi hozzáépítés

A fejlesztések során, sajnos mai szemmel sokszor érthetetlen belsőépítészeti megoldásokat alkalmaztak, a szobák elvesztették az eredeti jellegüket. Az igazi nehézségek azonban a rendszerváltás után jöttek. A szállodát privatizálták, majd ezután számos tulajdonos váltás követte egymást, azonban annyi tőkéje sajnos egyiknek sem volt, hogy a műemlék épületet rendbe tegye és funkcióját visszaadja.

A szálló avulni kezdett, nem ugrotta meg a modern kor követelményeit. Nem volt parkolója, vagy mélygarázsa, mint más hoteleknek. Kialakítottak ugyan benne egyfajta wellness részleget, azonban az sem felelt meg, még megközelítőleg sem, a XXI. század elvárásainak. Így a fizetőképes vendégek szépen lassan elkoptak, az egykori fényből már csak az emlék maradt.

Még egy darabig működgetett, éttermében ebédmenüt szolgáltak fel a helyi lakosoknak, aztán már azt se. Végleg bezárt. Ekkor sok debreceninek, - köztük nekem is - összeszorult a szíve. Senki nem tudta mi lesz a szállóval. Felröppent a pletyka az önkormányzatról, az államról, külföldi befektetőkről, de komoly alapja egyik szóbeszédnek sem volt.

Végül az új tulajdonos a Mathias Corvinus Collegium lett, melynek céljai között szerepel, hogy rendbe tegye az elhasználódott épületet, és benne egy regionális tudásközpontot alakítson ki.

A debreceniek előtt is megnyitják

A Növekedés.hu bejárhatta az épületet, s egyértelműen kiderült, hogy a teljeskörű felújításra elkerülhetetlen. 

Sajnos sok a beázás, több helyen mállik a vakolat, a belső burkolatok, megviseltek, elavultak, vannak gondok, lesz vele munka, de összességében a helyzet közel sem menthetetlen.

Ahogy belépünk a főbejáraton a gyönyörű és hatalmas lobbyban találjuk magunkat. Itt tulajdonképpen komoly problémák nincsenek. A recepció kissé elavult, inkább a kétezres évek hangulatát idézi, és az egykor az előcsarnokban működő árusok pultjai is ezt az érzetet erősítik, azonban a vakolat, a padló, a belső díszítések összességében rendben vannak.

A lobbyban komoly problémák nincsennek

Szomorúbbá válik a helyzet, amikor átsétálunk a nagyszerű üvegterembe. Ott sajnos komoly beázás tapasztalható. Később fentről is megnéztük az üvegtetőt, látható, hogy hol jut be a víz. Itt már jelentősebb beavatkozásokra lesz szükség.

Az üvegteremben sajnos komoly beázás tapasztalható

A szálloda többi terme jobb állapotban van. Ami viszont fájó, hogy az egykor a falakon lévő képek – műtárgyak hiányoznak, helyükön csak annyi látszik, hogy világosabb a festék.

Az egyik hiányzó műtárgy helye

Mindeközben a folyosókon sétálva folyamatosan szembejön a hosszú évek elhanyagoltsága. Régen nem festettek ki, nem kapott törődést a padló, kopottak a kárpitok, itt ott van egy-egy indokolatlan, oda nem illő álmennyezet, vagy térelválasztó.Az MCC egyébként már most használja az épületet, be is rendeztek egy ideiglenes főhadiszállást, és már felvételiztettek is ott diákokat.

Az MCC frissen berendezett debreceni főhadiszállása

A komolyabb bajok a szobákban vannak. Ezeknek csak egy része van berendezve, és úgy amúgy inkább a ’90-es évek jut az embernek az eszébe amikor belép egy ilyen helyiségbe. Némelyik sajnos rossz állapotban is van. Vannak beázások, leszakadt tapéta, sérült burkolatok. Külön bosszantó, hogy mivel nem volt az épület klimatizálva, így a hiányosságot áthidalandó mobil klímákat alkalmaztak. Ezeket néha egészen elképesztő módon kötötték be, farostlemezt raktak az ablaktábla helyére és azon keresztül, vagy éppen magát az ablaküveget fúrták meg.

A mobil klímákat elég extrém módon kötötték be

A külső nyílászárók amúgy is gyengéi az épületnek. Ha legalább néhányszor lefestették volna őket az elmúlt évtizedekben, talán menthetőek lennének az ablakok, így viszont valószínűleg nem.

Maguk a szobák egyébként hatalmas potenciált rejtenek. Az egyik kiszögellés ablakában állva el is képzeltem, hogy milyen lehet, ha valaki majd egy ilyen helyen lesz kollégista, ha elkészül a felújítás.

Könnyű ide képzelni hogy ebben a kiszögellésben egyszer majd egy leendő diák fog tanulni/dolgozni 

Innen tovább állva, a régi szárnyban való kalandozás után átsétáltunk a szocializmus éveiben hozzá ragasztott hatalmas beton épületbe is.

Az Aranybika új szárnyának folyosója

Itt megcsapta az embert az előző rendszer atmoszférája. A berendezések rosszabb állapotú gimnáziumi fiúkollégium enteriőrjét idézik. A szobák elosztása rossz, a helyiségek szűkösek, és úgy általában az egész valahogy funkciótlan. Ez az épületrész statikailag is rossz állapotban van, ha ez teljes bizonyossággal beigazolódik, feltételezhető, hogy lebontják.

A berendezések rosszabb állapotú gimnáziumi fiúkollégium enteriőrjét idézik.

Lehet lebontják a régi szárnyat

A bontás nem is lenne igazán baj, sőt… A debreceniek egyértelműen azt gondolják, hogy a Bika ’’új ’’szárnya egyszerűen csúnya.

Nem túl bíztató látvány a Bika új szárnya

A szomszédos betontömbbel, a régi Centrum áruház épületével együtt egy nagy seb Debrecen történelmi belvárosán. Bár lehet, hogy a sebet kivágják, a döntés előtt többféle tervet is megvizsgálnak majd. Felmerült az is, hogy felépítik a Hajós Alfréd által oda álmodott második szárnyat, ami soha nem készült el, viszont a tervei megvannak, és így szimmetrikussá válna az épület. Ezzel egyébként kétségkívül valami olyan lenyűgöző alkotás jönne létre a város szívében, ami a következő száz évre, vagy remélhetőleg még sokkal tovább is meghatározná a főtér hangulatát.

Kilátás az Aranybika erkélyéről a debreceni főtérre

Az Aranybika jövője

Az MCC tervei szerint egy teljes körű felújításon fog átesni az ingatlan, a költségeiről egy alapos, szerkezeti és műemlékvédelmi felmérést követően nyilatkoznak majd.

Az épület átvizsgálása során elsődleges szempont, hogy megállapítsák, mennyiben alkalmas az Aranybika, hogy oktatási helyszínként szolgáljon. Az alapítvány emellett a debreceniek számára is szeretné megnyitni az épületet, ehhez elképzelhetőnek tartják például egy kávézóval egybekötött közösségi tér kialakítását is, illetve a szálláshely funkció visszaállításában is gondolkodnak.