A pénzünk itt egyre jobb helyen lesz
BefektetésVálságállóbbá válnak az ingatlanalapok. Formálódnak azok az új szabályok, amelyek az Európai Unióban egységes módon teszik majd lehetővé a likviditási sokkok esetén bevethető eszközöket a befektetési alapok, köztük a hazánkban is népszerű ingatlanalapok esetében. Az eszközök közül néhány a magyar alapkezelőknek és egyéb szereplőknek még kevéssé ismert, és gyakorlatba ültetésük felkészülést igényel - írja az MNB.
A nyilvánosságra hozott anyagokból már a széles közönség is megismerheti a konkrét elképzeléseket azzal kapcsolatban, hogy miként tervezi az Európai Unió egységesíteni a likviditási sokkok esetén bevethető eszközöket, és ezzel hogyan próbálja mérsékelni a lehetséges pénzügyi stabilitási kockázatokat.
Az új szabályok alapján likviditási sokkok esetén az Unióban legalább 9 egységes likviditáskezelési eszközt (LMT) vethetnek be az alapkezelők - írja az MNB elemzése.A nyílt végű alternatív alapoknak és az ÁÉKBV (angolul UCITS) alapoknak a minden alapkezelő számára rendelkezésre álló végső eszköz, a forgalmazás felfüggesztése mellett legalább kettőt (a pénzpiaci alapként engedélyezett alapoknak egyet) ki kell választaniuk a felsorolt LMT-k közül.A bevethető eszközök felsorolásakor a magyar leírás mellett a tervezetekben angol nevet is feltüntetjük, mivel sokszor a szakma ezekre hivatkozik. A felfüggesztés (suspension) mellett választható lesz az ún. visszaváltási korlátozás (gates), azaz egy olyan időszak, amikor csak jegyezni lehet a befektetési jegyeket, de visszaváltani nem, vagy csak kisebb arányban.
Továbbá lehetséges lesz az előzetes értesítési idő meghosszabbítása (extension of notice periods), amelynek bevezetésekor az alapkezelő az alap minden befektetőjétől elvárja, hogy a megszokottnál hosszabb idővel előbb jelezzék visszaváltási igényüket. Például alapesetben 5 nappal a visszaváltás előtt jelezni kell a visszaváltási igényt, de ezt extrém körülmények között 60 napra emelheti az alapkezelő.
Ezzel nagyobb mozgásteret kap a likviditás biztosítására. Hazánkban is ismert eszköz a visszaváltási díj (redemption fees) alkalmazása, amely figyelembe veszi a likviditás biztosításának költségét: a magasabb díj a befektetési alapban maradó befektetők védelmét szolgálja, és a visszaváltó befektetőket „bünteti”. Ezzel szemben az ingaárazás (swing pricing) sok országban, így hazánkban is új eszköznek számíthat.
Ez lényegében a visszaváltások függvényében módosított eszközértéket és forgalmazási árat jelenti. Ebben az esetben megállapítanak egy ingadozási küszöbértéket, és ha ezt a nettó kiáramlások átlépik, a befektetési alap nettó eszközértékét lefelé korrigálják.
Például alapesetben az egy jegyre jutó nettó eszközérték 100%-án lehet visszaváltani a befektetési jegyeket. De ha az 5 nap alatt visszaváltott befektetési jegyek aránya eléri az összes befektetési jegy 20%-át, onnantól már csökkentik a nettó eszközértéket, és csak az egy jegyre jutó korábbi nettó eszközérték 95%-án 3/4 lehet visszaváltani.
Az ingaárazáshoz hasonló eszköz a kettős árazás (dual pricing), amikor az eladási és vételi árfolyam szétválik, és így alacsonyabb áron válthatnak vissza a befektetési alapból kilépő befektetők. A felhígulás elleni védelem díja (anti-dilution levy) nagyobb tranzakció esetén alkalmazott eszköz, amelyet az alapkezelő akkor használ, amikor a visszaváltások meghaladják a jegyzéseket vagy fordítva. Tehát ez a díj mindkét irányba működhet, és figyelembe veszi az alap likviditásának fenntartásával járó költségeket.
A javasolt eszközök között szerepel a magyar alapok által már ismert, de ritkán alkalmazott eszköz a természetbeni visszaváltás (redemption in kind). Ilyen esetben a befektetési jegy visszaváltásakor nem készpénzt, hanem a portfólióban lévő valamilyen eszközt kap az ügyfél.
Tehát nem az alapot terheli a likviditás biztosításának költsége. Végül pedig választható eszköz lesz az elkülönített eszközszámlák (side pockets, illikvid sorozatok) kialakítása is. Erre is láthattunk már magyar gyakorlatot, amikor az orosz-ukrán válság kitörésekor ellehetetlenült az orosz értékpapírok kereskedése, és két befektetési alap esetében szükségessé vált az illikvid eszközök elkülönítése és egy külön befektetési jegy sorozatba csoportosítása.
Összességében a magyar piaci szereplőknek az Unióban szabályozott eszközök jó része már ismert lehet, inkább abból adódhat gond, hogy kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek velük. Egyes eszközöket hazánkban egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán vetettek be.
Az elemzés teljes szövege EZEN a linken érhető el.
