Ezért veszítik el a legtöbben a pénzüket a tőzsdén, és köze sincs a részvényekhez

A tőzsdei piacon való megmaradás nem technikai, hanem stressztűrési készség. A piac időzítése helyett a türelem a kulcs: a befektetés sikere azon múlik, hogyan reagálunk, amikor elhatalmasodnak az érzelmeink.Kiindulópont, hogy a piaci pánik vagy egy új befektetés újdonságának varázsa miatti eladási/vásárlási kényszer érzelem, nem pedig valódi adat.A túlzott késztetés lefedheti a tényt, hogy a piacok hosszú távon történelmileg mindig korrigáltak. A nehézség nem a tranzakció végrehajtása, hanem a kényszerítő érzéssel való együttélés.A piaci ingadozás nem büntetés egy hibáért, hanem a befektetés természetes illetéke, mint a terápiás folyamatban a kellemetlen ülések. A diszkomfort jelenléte nem azt jelenti, hogy rossz úton járunk.

Egyedi részvények elemzésével próbáljuk csökkenteni a szorongásunkat, de a kiszámíthatatlan piacot nem tudjuk irányítani. Mire egy hír eljut hozzánk, a piac már beárazta. Ezzel szemben az indexalapok passzív tartása kevesebb érzelmi megterheléssel jár.

• A hitelre történő befektetés nemcsak a nyereséget/veszteséget többszörözi meg, hanem a pszichológiai nyomást is. A túlzott kockázatvállalás gyakran a türelmetlenségből és a bizonytalanság elviselésének hiányából ered.
• Az automatikus befektetési stratégiák (pl. rendszeres havi megtakarítás) kiveszik az érzelmeket a döntési láncból. A döntés még azelőtt megszületik, hogy a piaci pánik vagy befektetési láz megérkezne.
• Fontos a távlati kilátásokat nézni: érzelmi túlfűtöttsége esetén hajlamosak vagyunk csak a jelen pillanatra fókuszálni. A horizont kiszélesítése és a hosszú távú szemlélet nem szünteti meg a kellemetlen érzéseket, de átkeretezi azokat. A profi befektetők sokszor hosszú távra vesznek, és nem figyelik a napi mozgásokat, kiiktatva az érzelmi kilengéseket

A pénzügyi hibák döntő többsége a stressztűrés hiányára vezethető vissza.

A cél nem az érzelmek kivonása a befektetési folyamatokból, hanem a sürgetettség, a félelem és a kontrollvágy felismerése, mielőtt azok rossz döntésre sarkallnának.

Segítséggel és megfelelő önreflexióval először önmagunkat kell szabályoznunk, és csak ezután dönteni a pénzünkről.

Hogyan lehet könnyebben kontroll alatt tartani az érzelmeket?

A folyamat az érzelmek erősségének és irányának megfelelő kezeléséről szól.

Az érzelmek intenzitásának mérséklésével például a szorongó ember eltereli a figyelmét a szorongást keltő gondolatról, de ez csak rövid távú gyógyír a döntéssel járó felelősségből fakadó feszültségre.

Az érzelmek felerősítése is egyfajta kontroll. Például egy fenyegető veszély vagy teljesítményhelyzet előtt a fókusz és az energiaszint növelésére törekszünk.

Az előzmény-fókuszú szabályozásnál még az érzelem teljes kibontakozása előtt avatkozunk be például a helyzet megválasztásával, megváltoztatásával vagy a figyelem átirányításával. (Például egy félelmet kiváltó helyzet elkerülésével.)

A válasz-fókuszú szabályozásnál azután avatkozunk be, hogy az érzelmi reakció már elindult a szervezetünkben például az érzelem elfojtásával vagy testi megnyilvánulásainak kezelésével).

A kognitív átértékeléssel, a helyzet vagy események átkeretezésével az érzelmet kiváltó helyzet értelmezésének megváltoztatásával reagálhatunk. Például ha egy hibára tanulási lehetőségként tekintünk. Mindez csökkenti a stresszt és javítja a teljesítményez.

Az érzelmek tudatos elfogadása, a mindfulness az érzelmek tudatos megélése ítélkezés nélkül, tudatos jelenléttel. Így megelőzhető az érzelmi kitörés és csökkenthető egy-egy döntéssel járó szorongás.

A kultúránk generációk óta azt tanítja, hogy maguk az érzelmek jelentik a hibát („Csendesedj el!”, „Ne légy olyan érzékeny!”, „Szedd össze magad!”). Emiatt az érzelmeket elnyomandó problémaként, és nem fontos információforrásként kezeljük.

A figyelmen kívül hagyott érzelem nem tűnik el, hanem idővel átveszi az uralmat a gondolatokon, és rossz időben, helyen vagy kapcsolatokban tör felszínre.

Nem tudunk szabályozni valamit, amit meg sem tanultunk azonosítani. Az érzelmek elnevezése (pl. a harag kimondása) önmagában is csökkenti azok intenzitását – írja a Psychology Today elemzése.