Az orvosok már nem akarják halálra dolgozni magukat
ÉletmódA bérek rendezésével véget ért a magyar orvosoknál az önkizsákmányolás kora, a doktorok már nem akarnak egyszerre több helyen is dolgozni, így azonban a betegeknek az eddiginél is nehezebb lesz időponthoz jutniuk. Aki teheti, már most a magánegészségügyet választja, az állami béremelés azonban ott is felsrófolja a fizetéseket – és ezzel az árakat. Hangzott el a 44. Medicina konferencián.
Milyen hatással lesz a magánegészségügyre az orvosi béremelésnek? Be lehet-e csatornázni a magánellátások finanszírozásába az immár tiltott hálapénzt? Ezek az izgalmas kérdések is napirendre kerültek a Medicina 44. konferenciájának kerekasztal-beszélgetésén, ahol a köz- és a magánellátás helyzete volt a fókuszban.
A sok pénznél jobb a több
Velkey György, a Magyar Kórházszövetség alelnöke szerint bár még nem lehet pontosan megítélni az orvosi bérrendezés hosszú távú hatásait, de
míg eddig az orvosok agyondolgozták magukat, most "takarékosabban" fejtik ki az energiájukat. Nehezebb is motiválni őket, hogy például többet operáljanak, vagy több ügyeletet vállaljanak, mert már megélnek abból a pénzből, amit alapfizetésként megkapnak. Egy kemény ponton hozzányúltunk a rendszerhez, ez további változtatásokért kiált, mert például az intézmények finanszírozása nem változott – mondta.
Az állami egészségügyben végrehajtott béremelés természetesen a magánellátásra is kihat, hiszen nagyrészt ugyanazok dolgoznak/dolgoztak mellékállásban a magánrendelőkben, mint akik főállásban a közkórházakban. Ők most a magánban is többet szeretnének keresni, miközben már nem is annyira motiváltak abban, hogy a magánban is dolgozzanak. Mint Leitner György, a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke fogalmazott:
a felfokozott bér- és munkaerőpiaci helyzet már megjelenik például abban, hogy akik eddig a konzultációs díj 40 százalékát kapták meg eddig, most már az 50, 60 százalékát kérik. Ennek az igénynek a kielégítését viszont csak a szolgáltatások árának emelésével lehet kompenzálni.
Mi a beteg érdeke?
Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az orvostársadalom nagyon heterogén. Való igaz, hogy korábban sokan többletmunkával jutottak hozzá a megélhetésükhöz szükséges jövedelemhez.
Egy részük most valóban kevesebb másodállást vagy többletügyeletet vállal, de a kamara már korábban felhívta a figyelmet, hogy a bérrendezés csak a szerkezetátalakítással együtt működőképes, különben ellátási gondok lesznek. Vannak azonban, akik úgy gondolkoznak, sok pénznél jobb a több, ezért továbbra is kizsákmányolják önmagukat. Megint mások nagyon komoly hálapénzeket kerestek, ők az ahhoz hasonló életminőséget biztosító jövedelmet ma már csak a magánegészségügyben tudják megkeresni.
Az egyik oldalon tehát tisztul az egészségügy, a betegnek azonban ez nem feltétlenül lesz jobb, mert míg eddig egy műtétért 200 ezret fizetett zsebbe az orvosnak, az most a magánban ugyanannál számlára 2 millióba kerül.Saub Erika, a Generali Biztosító személybiztosítási ügyfélkapcsolati vezetője egy másik aspektust is behozott a beszélgetésbe: a hálapénz megszűntetése egyrészt lehetőséget teremt az egészségbiztosításoknál kiegészítő csomagokra, ugyanakkor,
ha drágul az emberi erőforrás, a biztosítási díjak is emelkedni fognak.
Kincses Gyula hozzátette: önmagában a bérrendezéstől azért nem lett jobb a magyar egészségügy, mert a fizetések mellett ott volt egy informális ösztönző, a hálapénz. Ezt muszáj lesz legális ösztönzőkkel pótolni. A hálapénz ráadásul kialakított egy torz, de mégiscsak létező betegút-menedzsmentet, ehelyett most egy átlátható ellátásszervezésre van szükség.
A 4 ezer milliárdos piac
A kerekasztal-beszélgetésben az is kiderült, hogy míg
a magán-egészségügy szereplői még erőteljesebben bedolgoznának az állami rendszerbe, az államiak örömmel kivennék a részüket a fizetős betegek ellátásában, csakhogy mindkettőnek komoly szabályozási akadályai vannak.Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke úgy vélte: nem az a kérdés, hogy állami vagy magán-egészségügy, azt kell nézni, mi az optimális a beteg számára. Mint mondta, az egészségügy összességében egy 4 ezer milliárd forintos piac, amiből 3 ezer milliárdot tesz ki a közellátás, és ennek a dominanciáját a jövőbenis fenn kell tartani.
Velkey György hangsúlyozta: amellett, hogy tiszta viszonyokat kell teremteni, és szét kell választani a magán- és a közellátást, az állami kórházak számára a bevétel növelése és a munkaerő megtartása érdekében fontos, hogy részt vehessenek a magánbetegekért folytatott versenyben.
Schaub Erika biztosítói oldalról is fontosnak nevezte ezt a lehetőséget, mert tudnának finanszírozási többletet adni a köz- és a magánszférának is.
Kincses Gyula szerint sem szétválasztani kell a két ellátási formát, hanem tisztázni a viszonyukat:
ne lehessen lefölözni a jól fizető szolgáltatásokat, ne maszekoljon senki munkaidőben, legyen egy erős közellátás, de a speciális betegigényeket ki lehessen elégíteni legálisan magánfinanszírozásban.Leitner György úgy fogalmazott: nem lehet és nem is kell mindenben versenyeznie a két oldalnak, a saját kompetenciájánál kell maradnia mindkét szektornak.
A járóbeteg-ellátásban és az egynapos sebészetben van leginkább közös halmaz, de éppúgy nem lenne helyes, ha a közellátás erőteljesen ráfordulna a magánbetegekre, mint ha generális magánkórházak jöjjenek létre, mert az Magyarországon biztosan nem életképes modell.
