Kossuth Zsuzsanna, az első magyarországi főápoló – Egy kivételes nő egy kivételes korban

Az 1817-ben született Zsuzsanna Kossuth Lajos negyedik, legfiatalabb húga volt. Apja már majdnem 60, édesanyja pedig 47 éves volt, amikor világra jött. Zsuska (ahogyan bátyja szólította) éles eszű kislány volt, aki történelmet, irodalmat, nyelveket, jogot tanult, de a háztartási feladatokba is besegített.

Az 1831-es koleralázadásban Kossuth Lajos kolerabiztosként mint „egészségőr” tevékenykedett, és a 14 éves húgát is magával vitte a megbeszélésekre.
Később magához vette Pestre, és vele másoltatta, szerkesztette a „Törvényhatósági tudósításokat”, amelynek révén a fiatal nő korán megismerte a kor közéleti alakjait: Wesselényit, Kölcseyt, Lovassyt.

1838-ban Kossuth Lajost börtönbe zárják, Zsuzsannánál házkutatást tartanak, de ez nem töri meg, sőt: amellett, hogy bátyja bebörtönzése alatt segíti idős szüleiket, egyre aktívabban politizál. 1841-ben férjez megy Kossuth Lajos feleségének fivéréhez, Meszlényi Rudolf ügyvédhez, akivel megalapítja az Országos Védegylet első vidéki szervezetét Fejér megyében. Harmadik gyermekével várandós, amikor férje 1848 januárjában váratlan meghal. Két lányával és hamarosan megszületendő fiával egyedül marad, ezért 1849 elején a bátyja után megy Debrecenbe.

Az események ettől fogva még inkább felgyorsulnak a fiatalasszony életében. 

Aktív szerepet vállalt a debreceni Nőegyletben, amely a tábori kórházak betegeinek és sebesültjeinek a segélyezése céljából alakult meg a városba érkezésével egy időben. A Nőegylet tagjai gyűjtötték össze a pénzt a tábori kórházak ellátmányának beszerzéséhez, de maguk varrtak ágyneműt, lepedőt is, ha arra volt szükség. Az egyesület elnöke Kossuth felesége, Meszlényi Terézia lett, a választmányban pedig helyet kapott a legkisebb húga is.

A harctéri sérülteket ebben az időben először a tábori kötözőhelyen részesítették elsősegélyben, majd a csatatér közelében lévő ideiglenes tábori kórházakba kerültek. Kevésbé súlyos esetben a katonák a mozgó tábori kórház szekerein követték a seregeket, és amint visszanyerték harcképességüket, ismét szolgálatra jelentkeztek. Hosszabb ápolást igénylő esetekben a harcoktól távolabb fekvő állandó tábori kórházakba kerültek.

Ezek behálózták az országot, de az elhelyezkedésük mindig tükrözte az aktuális hadi helyzetet. A nagyobbak létesítését, berendezését a központi hatalom, konkrétan a Hadügyminisztérium Egészségügyi Osztálya rendelte el, az ideigleneseket pedig az adott katonai parancsnok az illetékes orvossal vagy kormánybiztossal karöltve, amint az a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára kutatási blogjának vonatkozó cikkéből kiderül. 

A katonai egységek mindegyikéhez osztottak be orvosokat, akik ekkor még kizárólag férfiak voltak. Nők még ápolókként sem vettek részt a betegellátásban,az ápolók általában a csapatszolgálatra alkalmatlan férfiak közül kerültek ki, jellemzően gyenge fizikumúakat, időseket, lábadozó betegeket, esetenként még hadifoglyokat is bevontak az ilyen feladatokba.

Kossuth Lajos azonban egy korszakalkotó ötlettel állt elő, amikor 1849. április 16-án húgát, Kossuth Zsuzsannát a tábori kórházak főápolónőjévé nevezte ki: „Téged kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”„Erősen meg vagyok győződve, hogy általánosan elismert szelíd keblednek ösztönét követve, sérült vitézeinknek a kórodákbani ápolása körül akként intézkedel, mint egy anyától, testvértől s honunk hű leányától méltán megvárhatni.” 

Kossuth Zsuzsanna a felhatalmazás alapján a közvetlen orvosi kérdéseken kívül minden, a betegek ellátásával kapcsolatos kérdésben eljárhatott, és ilyen irányú tevékenységében mind a polgári, mind pedig a katonai hatóságok kötelesek voltak támogatni. A tisztség mellé hivatal is járt: az irányítása alá rendelték az Országos Kóródai Főápolónői Intézetet.

Kinevezése után nem sokkal már felhívással fordult a tábori kórházak vezetőihez, közöljék, milyen hiányok mutatkoznak náluk a betegek élelmezése, ápolása és a tisztaság fenntartása terén. Ezzel egy időben

az ország asszonyait és leányait is felszólította: „Ne várjatok hivatalos kiküldetéseket, ne várjátok a rendszabályok kihirdetését. Minden nő, aki erőt érez magában, keresse fel a helyben vagy vidéken lévő kórházakat!”1849 tavaszán, nyarán több mint száz tábori kórház működött országszerte, és a főápoló ezek közül több mint hetvenet saját maga is meglátogatott.

Ahol kellett, ott a hatékonyabb működés érdekében intézkedett, pontos működési rendet állítva fel, szabványosítva a műszerezettséget, biztosítva a gyógyszer- és kötszerellátást. Közben Barna Ignác főorvos vezetésével, orvosok és az Irgalmas Nővérek szerzetesrend bevonásával az önkéntes ápolónők számára tanfolyamot indítanak. Ezzel Kossuth Zsuzsanna nem csak egy egészen új elveken nyugvó tábori kórházi rendszert hoz létre, de a magyarországi betegápolás alapjait is megteremti.

Amikor a kormány visszaköltözött Pestre, Kossuth Zsuzsanna is ide tette át a székhelyét, hogy a központi tábori kórház felállításában és felszerelésében segédkezzen. A világosi fegyverletétel után azonban ő, a nővérei és idős édesanyjuk, valamint a kilenc unoka is menekülni kényszerült. Csak Nagyváradig jutnak el, útközben pedig meghal Zsuzsanna mindössze másfél éves kisfia. Amikor az oroszokat az osztrákok kikergetik Nagyváradról, a Kossuth-családot Pestre viszik, és bebörtönzik.

A bírósági eljárás során az egykori fogoly császári tisztek vallomásának köszönhetően fél év után felmentetik, amikor mellette vallanak, mondván: ugyanolyan gondos ápolásban volt részük, mint a magyar sebesülteknek. Szabadulás után a család megélhetését kell biztosítani és nevelőintézetet nyit, de 1851-ben ismét börtönbe kerül. Itt kiújul korábbi tüdőbetegsége, ennek ellenére küzd és harcol az életéért, igazságáért. Öt hónap fogság után kiengedik a börtönből, de súlyos árat kell ezért fizetnie: az egész családjának el kell hagynia az országot, de még Európát is. Brüsszelig jutnak idős édesanyja betegsége miatt, ahol a belga királynőtől kérnek és kapnak segítséget.

Csipkeverő műhelyt nyit, majd miután 1853-ban meghal édesanyjuk, két lányával Amerikába költözik. Itt is ér véget még nagyon fiatalon földi pályafutása: New Yorkban hal meg 1854. június 26-án, 37 évesen, ma is ott nyugszik.  

A Magyar Országgyűlés 2014-ben Kossuth Zsuzsanna születésének napját, február 19-ét, a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.