10 kihívás Magyarország előtt

Magyarország, de az egész V4 csoport előtt még számos kihívás áll még, ha fel akar zárkózni az Európai Unió fejlettebb országaihoz. A debreceni közgazdász-vándorgyűlésen Matolcsy György, az MNB elnöke 10 pontban foglalta össze a tennivalókat.   Felzárkózó, gyorsan fejlődő térségként igen fontos, hogy a technikai haladásban ne maradjunk le, az új technológiákat és technológiai eszközöket minél inkább átvegyük, felhasználjuk. Jelenleg a negyedik ipari forradalom zajlik, ez új kihívás elé állítja a termelést.    Az új technológiák felhasználásán belül az egyik leglényegesebb elem a robotizáció, mivel ez növeli leginkább a termelékenységet. A visegrádi régió kiaknázta a további munkaerő bevonásában rejlő tartalékokat, a további gyors növekedéshez a termelékenység növelésére van szükség. A robotizációban értelemszerűen a tőkeerősebb cégek, a nagyvállalatok járnak élen, nagy lehetőség rejlik azonban a kisebb és közepes vállalkozások esetében is, ha megfelelő tőkebevonással bekapcsolódnak a folyamatba, annál is inkább, mivel a gyors béremelkedést nehezebben tudják kigazdálkodni.   Miközben megvalósul a teljes foglalkoztatottság, sőt munkaerőhiány alakul ki, az alacsonyan képzettek körében még mindig van számottevő munkanélküliség, bár a régión belül Magyarországon már ez is elég alacsony. Az alacsonyan képzettek egy része ráadásul nagyon nehezen vonható be a teljes értékű foglalkoztatásba, ezért lényeges, hogy ez a réteg ne termelődjön újra, az oktatási rendszernek olyannak kell lennie, hogy minél többen és minél tovább tanulhassanak, és különösen fontos lenne, hogy minimálisra csökkenjen a lemorzsolódás mértéke, főleg az alapfokú oktatásban.    Ami a felsőfokú végzettségűek arányát illeti, nem áll túl jól a régió, Lengyelországot kivéve, ahol az EU-átlag fölötti a diplomások aránya a 30-34 éves korosztályban. Meglepő, hogy Litvánia és Ciprus vezeti a listát, viszont ez azt jelzi, hogy egyáltalán nem megoldhatatlan feladat a 2004-ben az Euróoai Unióhoz csatlakozott országokban a felsőoktatás felfuttatása.    A legmagasabbra értékelt egyetemek tekintetében nem csak a visegrádi régió, de az egész 2004-ben csatlakozott országcsoport elmaradásban van. Nagy-Britanniával persze nehéz felvenni a versenyt, hisz érthető, hogy az angolul, azaz első számú világnyelven oktató egyetemek lesznek a leginkább elismertek, Hollandia és Belgium példája viszont azt mutatja, hogy kisebb országokban is lehet sok kiváló egyetem.   Régiónk egyik súlyos problémája, hogy a cégek tőkeellátottsága meglehetősen alacsony, jóval az Európai Unió átlaga alatti, ráadásul ebben a tekintetben kiemelkednek az egyébként stagnáló ClubMed országok, azaz Olaszország, Spanyolország, Portugália és Görögország. Míg náluk még növekedés is volt a válságot követő időszakban, a visegrádi országoknál összességében a stagnálás jelei mutatkoznak.   A vállalati termelékenységet bemutató ábra sok információt tár fel: látható rajta a teljes vállalati termelékenység, valamint a mikro-, kis-, és középvállatok termelékenységének aránya egymáshoz és a nagyvállalatokhoz viszonyítva. Mint látható, a termelékenységet tekintve a görög szinten vagyunk, a spanyol és az olasz szint jóval magasabb, vagyis van még kihez felzárkóznunk, még mielőtt célba vennénk Ausztriát.  A kisebb vállalatok termelékenysége mindenhol elmarad a nagyokétól, míg azonban az EU egészében a mikrovállalatok termelékenysége meghaladja a nagyvállalatokénak a felét, addig nálunk csak a harmadát éri el, a régióban lényegesen csak a cseheknél jobb a helyzet. A kis-, és középvállalatoknál valamivel kisebb, de még mindig igen jelentős az elmaradás, mind az Unió egészéhez, mind az olasz és a spanyol szinthez képest.   A hazai export hozzáadott értéke kisebb az EU-átlagnál, bár hozzá kell tenni, hogy az utóbbi években-évtizedekben sokat javult a helyzet. Míg kezdetben összeszerelő országok voltunk kis hozzáadott értékkel, most már egyre nagyobb a hányad, a 60 százalékot közelítő arány már nem olyan rossz a kevéssel 70 fölöttihez képest, és vélhetően további növekedés várható (ha másért nem, a bérek erős emelkedése miatt), de a hazai beszállítók aránya is folyamatosan növekszik.    A régió országaiban jelen lévő helyi sikeres nagyvállalatok növekedése, terjeszkedése, régiós multivá alakulása jelentős forrása a gazdasági növekedésnek. Ezek többnyire olyan volt állami vállatok, melyek az előző rendszerben jöttek létre, esetleg még korábban, de államosították őket (pl. Richter), a privatizáció során azonban megmaradtak önálló cégeknek, nem vásárolta fel őket egy-egy nagyobb külföldi cég, és közben sikeresek, nyereségesek lettek, nagyra nőttek.   Végül egy pókháló-ábra, ami remekül mutatja, hogy a versenyképesség különböző területein hogy áll a visegrádi régió az uniós átlaghoz és a mediterrán csoporthoz viszonyítva.