A foglalkoztatottság népességarányosan már elérte a rendszerváltás szintjét

Sokáig alacsony volt a foglalkoztatottság

A rendszerváltást követően az egyik legsúlyosabb gazdasági probléma a munkanélküliség volt, sőt, bizonyos értelemben már a rendszerváltás előtt is, csak akkor kapun belüli munkanélküliségnek hívták, aminek lényege, hogy

egy-egy cég több embert foglalkoztatott, mint amennyire ténylegesen szükség lett volna.

A rendszerváltás idején a KSH adatai alapján 4,9 millió foglalkoztatott volt, akkor azonban a népességszám még 10,4 millió volt. 1990 után meredeken zuhanni kezdett a foglalkoztatottság, és a folyamat egész 1996-ig eltartott, amikor mindössze 3,6 millióra csökkent a foglalkoztatottak száma.

Ezt követően emelkedés kezdődött, miután megindult a gazdaság mai szerkezetének kialakulása, a versenyképes szektorok megjelenése, és a működőtőke-beáramlás. A foglalkoztatás növekedése azonban nem volt dinamikus, időről időre megakadt, majd a 2008-as válságban újra visszaesett.

A válság után, 2010-ben 3,8 millió volt ez a szám, nem sokkal magasabb, mint az 1996-os mélyponton.

Globális fellendülés

Ebben az időben még a válságot követően Európa nagy részén jelentős volt a munkanélküliség, a déli országokban különösen magas, esetenként 20 százalék fölötti érték is előfordult. Jelentős változás 2014 körül kezdődött, amikor világméretű gazdasági fellendülés indult, ami a foglalkoztatottság rendkívül gyors növekedését hozta úgy a legfejlettebb országokban, mint szűkebben vett régiónkban.

A folyamat a következő években olyan erős volt, hogy a legfejlettebb nagy gazdaságokban, az USA-ban és Németországban egészen kivételes módon

megjelent a közgazdasági értelemben vett teljes foglalkoztatás, míg térségünkben még ezt is sikerült túllépni: egyenesen munkaerőhiány alakult ki egyes ágazatokban, ami jótékonyan meglendítette a reálbér-emelkedést.

Eltűnő munkanélküliség

A munkaerőhiány összességében nem azt jelentette, hogy nincs annyi munkaképes és egyúttal dolgozni szándékozó ember, mint állás, hanem azt, hogy a munkanélküliek egyrészt földrajzilag eltérő helyen voltak, mint az álláslehetőségek (fejletlenebb régiók, kistelepülések), másrészt nem volt olyan szakmai képzettségük, amilyenre szükség lett volna.

Mindazonáltal a foglalkoztatottak száma folyamatosan emelkedett, mivel a magasabb fizetések, egyéb juttatások, például a lakhatás támogatása megnövelte a mobilitást, azaz sokan hajlandók lettek lakóhelyüktől távolabb munkát vállalni. Így fokozatosan

a munkanélküliség is a rendszerváltás óta nem látott mélypontra süllyedt.

Az elvándorlás ellenére 30 éves csúcson a foglalkoztatottak száma

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az Európai Unióban érvényes szabad munkavállalás már 2004-ben lehetőség lett a magyar munkaerő számára néhány tagállamban, melyek közül nagy-Britannia volt a legvonzóbb. 2011-től korlátozás nélkül lehet bármely tagállamban, munkát vállalni, kiegészítve az Európai Gazdasági Térség tagállamaival és Svájccal, így akkortól sokan éltek ezzel a lehetőséggel, bár pontos számokat nem ismerünk.

Ugyanakkor azt nem lehet mondani, hogy a jó foglalkoztatottsági adat a külföldi munkavállalásnak lenne köszönhető,

hisz a foglalkoztatottak száma idén augusztusban már 4,7 millió fölött volt, vagyis mindössze 200 ezerrel kevesebb, mint a rendszerváltáskor,

miközben a népesség azóta több mint 600 ezer fővel csökkent. A foglalkoztatottság így bármilyen meglepő, de népességarányosan magasabb is, mint a rendszerváltáskor (igaz, hogy ebben a nyugdíjhatár emelkedésének is szerepe van).

A további növekedés korlátai

Összességében így 2010 óta 900 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ami

majdnem eléri az akkori, egymilliós célkitűzést.

A további növekedésnek már gátat szabhat a szűkülő munkaerő-kínálat, ugyanakkor a feltehetően tovább növekedő bérek növelhetik az átképzést és a mobilitást, a bérfelzárkózás pedig idővel a most még jóval magasabb bérű tagállamokban dolgozók egy részének visszatérését eredményezheti.