A koronavírus bölcsője most így fest – Pár hónap múlva ez vár ránk is?
ElemzésekVuhan egy éve az egyik legveszélyesebb hely volt a Földön. Most az egyik legbiztonságosabb.
A munkások visszatértek a gyárakba, az iskolák osztálytermei pedig újra tele vannak diákokkal. „Vuhan többé kevésbé lábra állt” – mondja egy kerékpárbérléssel foglalkozó 40 éves férfi Ma Tengyun.
Hogy a koronavírus pontosan honnan indult az egyelőre nem tudjuk, de az biztos, hogy az első eseteket itt, Vuhanban regisztrálták. A 11 milliós kínai város lakói egy éve még roppant szigorú karanténban kellett éljenek. Múlt tavasszal még autót se vezethettek.
Aki kormány mögé ült, attól a jogosítványát is elvehették.
A háztartásokat három naponta csak egy ember hagyhatta el. Ő is csak azért, hogy élelmiszert vagy gyógyszert vásároljon.
Akik akkor helyt álltak azokat ma már valóságos hősként kezelik. Jó példa erre egy fodrász, Xia Qiyun esete. Amikor a pandémia elindult vállalta, hogy ingyen levágja az egészségügyi dolgozók haját. A felesége kidobta a házukból, mert félt, hogy a férfi munka közben el fogja kapni a koronavírust.
De Xia így is igyekezett a maga eszközeivel segíteni az orvosoknak és az ápolóknak. Cserébe ma már olyan jó híre van, hogy a fodrászatában a kuncsaftok egymásnak adják a kilincset. A forgalma majdnem harmadával nőtt a járvány előtti időszakhoz képest.
A bolt most annyira jól megy, hogy már egy új szalon nyitását is tervezi – számolt be róla a BBC.
Ám az üzleti élet nem mindenhol pezseg ennyire. Vuhan szegényebb részein ma is érzik a járvány hatásait. Az utcai élelmiszer-árusok csak nagy nehezen tudnak megélni. Nem sokkal jobb a helyzet az egyik bevásárlóközpontban a Wanda Plaza-ban se. Xie Tiantian, ruhaárus szerint az árbevétel a régi időkhöz képest 30 százalékot esett. A volt törzsvendégek közül is van olyan, aki már csak nézelődni jár be, mert nincs pénze új holmikra - írja a New York Times.
A járvány ugyan elvonult, de nem mindenki tud visszatérni a régi életviteléhez.
Volt, aki hónapokkal a karantén feloldása után se mert kimenni az utcára. Bár ma már sokan járnak mozikba, éttermekve vagy vidámparkokba, a lakosok jó része ott is hordja az arcmaszkot, ahol ezt az előírások nem követelik meg. A táskájukban pedig rendszerint ott lapul még egy kis flakonnyi fertőtlenítő. Bár a koncertek újra népszerűek sokan csak online merik követni a rendezvényeket.
Pedig a járvány-helyzet már annyira jó, hogy múlt októberben a nemzeti ünnepnek számító Aranyhéten 18 millió kínai kereste fel Vuhant, ám a sok turista ellenére se indult újra a járvány.
A közép- és a felsőosztály állt lábra a legkönnyebben. A luxusboltok kifejezetten jól mennek, mivel a tehetősebb vuhaniak most nem tudnak Európába vagy Thaiföldre utazni, ezért helyben költik el a pénzüket.
Szerintem az ahogy a járványt kezeltük abban megmutatkozott a kínai emberek természete. Mi hajlamosak vagyunk a parancsok betartására. A nyugati országokban élők viszont nem szívesen áldozzák fel a szabadságukat és a jogaikat
nyilatkozta egy 30 éves helyi lakos. A kínai kormányzat érthetően a koronavírus elleni harcot diadalmas győzelemként kezeli. Vuhanban tavaly ősszel még egy kiállítás is nyílt, ahol a hősies helytállásról emlékeztek meg.
De van pár ember, aki nem tud túllépni a tragédiákon. Mint a 44 éves munkás Zhu Tao, aki a New York Times-nak azt mondta: szerinte az emberek máris feledni próbálják a fájdalmat, pedig a sebek még be se hegedtek.