A kutya és a póráz esete a kamatvárakozásokkal
ElemzésekAndré Kostolany óta tudjuk, hogy a reálgazdaság és a tőzsdei árfolyamok egymáshoz való viszonya egy pórázon sétáltatott kutyához és a gazdájához hasonlítható. Nincs ez másként a makrogazdasági adatok és a piaci kamatvárakozások között sem, erre az idei év a legjobb bizonyíték.
Az Egyesült Államokban az év elejére sikerült 3 százalék közelébe szorítani az inflációt, emiatt a piaci szereplők túlzott optimizmusa tükröződött a kamatvárakozásokon: az idei évre nem kevesebb, mint 140 bázispontos kamatvágást vártak a Fed-től.
A jegybank hiába kommunikálta, hogy óvatosan kell megkezdeni a kamatvágási ciklust, mivel fennáll az infláció ismételt felpattanásának veszélye.
Kisebb felpattanást láthattunk is, mely részben a bázishatásoknak volt köszönhető, így márciusra a kamatcsökkentési várakozás 90 bázispontra, majd áprilisra 70 bázispont alá olvadt. A befektetők átlendültek a ló túlsó oldalára, és már pesszimizmus uralkodott. Az átárazódás természetesen az euró-dollár árfolyamában is tükröződött, az év eleji 1,11-es szintről áprilisra 1,06-ig esett a jegyzés. Májusban már annyira pesszimisták voltak a befektetők, hogy mindössze 35 bázispontos vágás volt beárazva, sőt néhány nagybank részéről is megjelentek olyan nyilatkozatok, miszerint nem egyértelmű, hogy idén meg lehet indítani a kamatvágásokat.
Az év második felében a kedvezőbb inflációs adatoknak köszönhetően ismét erősödtek a kamatvágási várakozások, ebben viszont nagy szerepe volt az augusztus elején megjelenő, nagyobb csalódást keltő munkaerőpiaci adatsornak is, mely ráadásul a japán jegybank váratlan mértékű kamatemelésével esett egy időbe, és komoly tőzsdei korrekciót okozott.
A szeptember 18-i tényleges, 50 bázispontos kamatvágás előtt már ismét 110-120 bázispontos csökkentést vártak idén, az euró-dollár jegyzése pedig ismét az 1,11-es szint közelében volt. A szeptemberi munkaerőpiaci adat rendkívül erős lett, ennek hatására visszarendeződtek az árazások is, összesen további 50 bázispontos vágás van jelenleg beárazva, mely reálisnak tűnik: a november 7-i, majd a december 18-i ülésen is 25-25 bázispontos vágásról dönthet a Fed.Jól látható, hogy akárcsak a tőzsdei árfolyamok esetén, a kamatvárakozások tekintetében is hajlamosak szélsőséges viselkedésre a befektetők, melyet egy hosszú távú stratégiával ki is lehet használni. Akár az euró-dollár árfolyamában felvett pozíciókkal (természetesen itt az EKB kamatpolitikája és az eurózóna makrogazdasági pályája is kockázatot jelent), akár közvetlenül egy összetettebb termékkel, határidős kamatláb megállapodások (FRA-k) kötésével, amennyiben úgy gondoljuk, hogy a piaci árazások elszakadtak a realitásoktól, mint ahogy ez az idei évben több alkalommal is megtörtént.
Természetesen ezek az ügyletek magas kockázatúak, ezért már a megkötésük előtt célszerű meghatározni stop-loss szintet, mellyel korlátozhatjuk a potenciális veszteséget.
A következő negyedévekben az inflációs folyamatok, a munkaerőpiaci helyzet, illetve az esetleges recessziós kockázatok határozhatják meg az amerikai jegybank kamatpolitikáját – jelenleg 100 bázispontos kamatvágás van árazva a jövő évre. A harmadik negyedévben a magasfrekvenciás adatok alapján még dinamikus lehetett az amerikai gazdaság növekedése, és a negyedik negyedévben sem várható éles visszaesés, azonban a jövő év első felében érdemes szorosan követni a munkaerőpiaci adatokat, melyek adott esetben növelhetik a recessziós aggodalmakat, mely alacsonyabb várt kamatpályán és a dollár gyengülésén csapódhat ki.
A cikk szerzője az Equilor Befektetési Zrt. senior elemzője.
