A leendő adósok tudják mit akarnak – csak azt nem, hogy miért

Elemzések2019. jún 24.Dancsik Bálint

Bár egyre többen fix kamatozású hitelt vesznek fel, ám a hazai háztartásoknak még mindig viszonylag ködös elképzelései vannak a kamatozásról, és nem tudják, nagyságrendileg mekkora törlesztőrészlet-emelkedést okozhat a kamatláb emelkedése.

Az újonnan kötött lakáshitelek zömét már hosszabb távra rögzített kamatozással veszik fel a hazai ügyfelek.
A „fix” kamatok terjedése részben a szabályozói ráhatásnak, részben vélhetően a devizahitelek okozta megrázkódtatás emlékének köszönhető.
A tudatos és racionális kalkulációnak kisebb szerepe lehet a folyamatban: kérdőíves vizsgálatok alapján ugyanis a hazai háztartásoknak viszonylag ködös elképzelései vannak a kamatozás és egyáltalán a pénzügyek kérdéseiről.

Egy lakáshitel felvétele általában az egyik legjelentősebb pénzügyi döntés egy háztartás életében. Nagy hitelösszeg, hosszú futamidő, a jövedelem arányában is jelentős törlesztőrészlet: e szempontok mind abba az irányba mutatnak, hogy a hitelfelvevőnek sok mindent kell (kellene) mérlegelnie mielőtt elkötelezi magát.

A hitel egyik nagyon fontos tulajdonsága a kamatozás módja, amely meghatározza, hogy az adós törlesztőrészlete leghamarabb a futamidő mely pontján változhat. A változó kamatozású hitelek esetében a hitelkamat leköveti a referenciakamat (jellemzően rövid lejáratú bankközi kamatláb) változását, így a törlesztőrészlet akár háromhavonta is módosulhat. Ezzel szemben egy hosszabb távra rögzített kamatláb esetén az adós akár tíz évig – vagy épp a futamidő végéig – élvezheti a törlesztőrészlet változatlanságát. Természetesen ezért a biztonságért cserébe valamelyest magasabb törlesztőt kell fizetnie, legalábbis a futamidő első éveiben.

Magyarországon az utóbbi években egyértelműen a hosszan fixált kamatozású termékek nyertek teret. MNB-s szerzők korábbi tanulmányai (lásd például itt és itt) rámutattak arra, hogy a devizahitelezés ex post is jelentősen formálta a háztartások hitelfelvételhez való hozzáállását. Akik megégették magukat az árfolyamkockázattal, azok kisebb valószínűséggel akartak ismét hitelt felvenni, és ha mégis hitelt vettek fel, nagyobb eséllyel választották a biztonságosabb, rögzített kamatozást.

Az utóbbi két évben pedig szabályozói törekvések is hozzájárultak a rögzített kamatozás dominanciájához: a Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitelek elterjedése, valamint 2018 októberétől a változó kamatozás esetén elvárt magasabb jövedelem is segítette a rögzített kamatok térnyerését.

Mára már egyértelműen visszaköszön kérdőíves vizsgálatainkban is, hogy a háztartások számára a törlesztőrészletek viszonylagos változatlansága az egyik legfontosabb szempont a hitelfelvétel során. A témában 2019 elején végzett kutatás során a válaszadók háromnegyede jelölte meg a fix kamatozást, mint a három legfontosabb szempont egyikét egy lakáshitel felvételekor, ami így a leggyakrabban megjelölt tulajdonság lett.

Ez különösen akkor válik érdekessé, ha összehasonlítjuk egy 2017. évi lakossági felmérés eredményével, ahol ugyanezen kérdés esetében még a havi törlesztőrészlet nagysága, a futamidő hossza, valamint a THM mértéke számított a legnagyobb mértékben – a kamatfixálást mindössze a válaszadók 20 százaléka jelölte. Így amellett, hogy a kamatfixálás fontossága nőtt a legnagyobb mértékben az elmúlt két évben, ez vált a többség egyik fő szempontjává.

Azaz úgy tűnik, hogy a rögzített kamatozás választása egyfajta követendő normává vált.

Milyen szempontokat venne figyelembe egy lakáshitel felvételekor?

fix

Megjegyzés: A megkérdezettek a három legfontosabb szempontot választhatták ki.

*A 2017. évi felmérés alkalmával nem került külön megkérdezésre, hogy a futamidő hosszú vagy rövid voltát, illetve a jelzáloggal való fedezettséget vagy annak hiányát preferálja a megkérdezett, csak az, hogy a futamidő vagy a jelzálogfedezet szempont-e. Emiatt az ábrán ezen szempontok esetében ugyanazt az értéket tüntettük fel. Forrás: MNB, Századvég felmérés.

Árnyalja a képet, hogy az ugyanezen kérdőívre adott válaszok alapján a megkérdezettek pénzügyi tudása még jócskán elmarad az ideálistól. A lakosság mindössze harmada van tisztában azzal, hogy a jelenlegi kamatszint historikusan alacsonynak tekinthető, a túlnyomó többség pedig vagy nem tudja összehasonlítani az aktuális kamatszintet az évekkel ezelőttivel, vagy úgy gondolja, hogy most magasabbak a hitelkamatok, mint korábban.

A lakosság nagy része azzal sincs tisztában, hogy mekkora törlesztőrészlet-emelkedést okozhat a kamatláb emelkedése: a megkérdezettek 14 százaléka alulbecsülte, 42 százaléka pedig egyáltalán nem tudta megbecsülni a kamatlábak változásának nagyságrendi hatását a havi törlesztőrészletre.

Problémát jelent az is, hogy a megkérdezettek nagy százaléka nem találta el az egyes hitelkonstrukciók leírásából, hogy azok felvétele esetén változhat-e a törlesztőrészlet 1 éven belül.

Összességében elmondható tehát, hogy jelentős előrelépés látszódik a háztartások viselkedésében, azonban e viselkedés forrása nem feltétlen az adósok tudatos, alapos és racionális stratégiájában keresendő. (A tanulmány az MNB Tanszék Blogján jelent meg, itt olvasható.)

A szerző az MNB vezető közgazdasági elemzője