A magyar légierő pár év alatt a térség legerősebbje lett

Elemzések2020. nov. 23.Dunai Péter

Az utóbbi évek légibeszerzéseivel a magyar légierő nagyon sokat fejlődött, a térség egyik legerősebbje lett és teljes mértékben NATO kompatibilis. Hamarosan már arról kell dönteni, hogy megtartjuk-e 2000-es években beszerzett Gripeneket, vagy új típusra állunk át.

Magyarországon a minap lezárult a Zrínyi 2026 néven ismert haderőfejlesztési és fegyverzetbeszerzési program katonai szállítógép-beszerzésre vonatkozó része.

Elkezdődött a harmadik, utolsó fázis, a hátsó rámpás, többcélú teherszállító repülőgépbeszerzési-projekt végrehajtása. Budapesten november 17-én aláírták két brazil gyártmányú KC-390-es új generációs Millenium gép beszerzéséről szóló szerződést.

A JAS 39-es Gripenekkel és a közelmúlt gépbeszerzéseivel (harci, többcélú helikopterekkel, katonai személy-teherszállítógépekkel) Magyarország légi ereje a térségben az egyik legerősebbé fejlődött.

Ha a Visegrádi Négyeket tekintjük, az összes komponenst figyelembe véve a magyar légierő az élmezőnybe kerülhet.

Mindenek előtt a két most megvásárolt KC-390-essel, amely a V4-eknél rendszeresített rámpás (katonai járművek szállítására, vagy ejtőernyősök gyors kiugrására is alkalmas) teherszállító gépek közül a legnagyobb teherbírású és az összesen 36 darab H145M/H225M Airbus helikopterrel törhetünk az élre.

A Védelmi Beszerzési Ügynökséget vezető kormánybiztos, Maróth Gáspár a KC-390-esekről szóló szerződéskötés után kiemelte: a két gép megvásárlásával kiteljesedik a honvédség légi szállítási, gyors kimenekítési, légideszant és légi utántöltő képességének fejlesztése.

Sokoldalú flottát szerzünk be a haderőnek, mellyel a felmerülő feladatok legszélesebb spektrumát nemzeti keretek között, szuverén módon meg tudja oldani. 

 Ez azt is jelenti, hogy a fegyverzet beszerzésben, megújításban a következő fázis már vélhetően a jelenleg a többfunkciós vadászgépek, a 2000-es évek elején beszerzett JAS 39 Gripenek további sorsának eldöntése lesz.

Lejár 2026-ban a Magyar Honvédség 14 Gripenjére a svédekkel kötött lízingszerződés. Ekkor kell majd eldönteni, hogy megtartjuk-e a gépeket és rendezzük a maradékértéket (amellyel a gépek teljes mértékben magyar tulajdonba kerülnek), vagy más típusú gépeket szerzünk be.

Megújult az MH forgószárnyú légiflottája is, befejeződött a szovjet-orosz gyártmányú helikopterek időszaka, mert az Airbus Defence-től 20 darab H145M könnyű többcélú és 16 darab H225 közepes többcélú helikoptert vásároltunk.

A Magyar Honvédség új beszerzésű Airbus H145M helikopterei a Budaörsi repülőtéren tartott bemutatón MTI fotó: Szigetváry Zsolt

A H145M gépek szállítása már megkezdődött. Ez a két géptípus váltja le az orosz Mi-17-eseket és Mi-24-eseket.

Azaz a légierő a JAS 39-esekkel és a H145/225M-esekkel teljes mértékben nyugati eredetűvé, NATO-kompatibilissé – és mivel ugyanazon óriáscég, az Airbus Defence gyártmányairól van szó, gazdaságosabban üzemeltethetővé válik.

Ebbe beleértendők a fedélzeti fegyverrendszerek, a lőszerek, a távközlési eszközök, a gépek „névjegyei”, az IFF-azonosítási szisztémák. Fontos szempont, hogy a gépek szervizelését nyugati (svéd, német) és hazai forrásokból oldják meg. 

Noha nem klasszikusan EU-kompatibilis megoldásról van szó, de a gépvásárlások egy részénél hazai alkatrészgyártó és szervizelő kapacitások megteremtése is benne van az alkuban.

Hogy ez az EU-ban egy időben intenzíven, az utóbbi években kevésbé agilisan helytelenített ellentételezési (offset) ügyleteket, vagy ezektől független, önálló (de a gépekhez, gyártóikhoz kötődő) beszerzéseket jelent - a vélemények megoszlanak. Ám ez ma már kevésbé számít, mind mondjuk, tíz-valahány esztendeje.

Akkoriban az uniós versenyszabályok megsértéseként értelmezték Brüsszelben az offset-ügyleteket. Például amikor katonai eszközök vásárlásakor a vevő kikötötte, hogy az eladó létesítsen az adott termék leszállítása mellett a vásárló országában munkahelyteremtő, technológia-átadással járó, a vásárláshoz kötődő beruházásokat, gyárakat, termelő-szervíz-kapacitásokat – vagy vásároljon ellentételként a vevő államában gyártott termékeket. Az eladó által a vevőnél eszközölt „kísérő” beruházások egyúttal a vevő országában működő (kis- és közepes) vállalatoknak is kínáltak beszállítói pozíciókat. 

Ami a legújabb gépvásárlást, a két közepes brazil szállítógépet, a KC-390-est illeti, magyar részről a honvédség parancsnoka, Korom Ferenc vezérezredes, a brazil gyártó képviseletében Jackson Medeiros De Farias Schneider, a brazil Embraer Defense and Security cég elnöke írta alá a szerződést Budapesten.

A két gép szállítása 2023-tól kezdődik.

A szerződés összegét nem közölték, de hozzávetőlegesen 50-60 millió dollárba (15.2-18.3 milliárd forint) kerülhet a gép darabja.

A megállapodás része a hajózó és a földi személyzet, technikusok kiképzése, a szükséges eszközök biztosítása is. 

Ám az ilyen ügyleteknél, amelyek a gép szállítása mellett a fentebb említett kiegészítéseket is magukban foglalják, a gép ára eltérhet a médiában nyilvánosságra került adatoktól.

A két gép különlegessége, hogy fel lesznek szerelve a súlyos betegek szállítását lehetővé tevő, „repülő  intenzív osztályként” működő egységgel (ICU), amely humanitárius missziók végrehajtásánál nagy segítséget jelent. Ezzel Magyarország Portugália után a második NATO-tagállam, amely ilyen korszerű (a KC-390-es öt esztendeje emelkedett először a magasba) gépeket vásárol.

Alkalmasak a most megvett gépek a JAS 39-esek légi utántöltésére két, a szárnyakról kibocsátható töltő-szerkezettel, vagy maguk is légi úton üzemanyagot vehetnek fel más gépektől.

A géptörzs hátsó, rámpás része lehetővé teszi könnyebb katonai járművek, akár egy BTR-80A és egy közepes katonai teherautó egyidejű szállítását is.

Ám a nemrég vásárolt német páncélosok már túl nehezek neki, beleértve a mintegy 44 tonnás Lynx páncélozott harcjárműveinket, nem beszélve a még nehezebb Leopard2 A7+ harckocsikról, amelyek súlya meghaladja a 60 tonnát.

Ezeket csak a KC-390-eseknél három-négyszer drágább gépek (például a C-17-esek) lennének képesek szállítani.

Évi ötven repült óra kapacitás erejéig igénybe vehetjük a magyarországi lajstrommal repülő, de NATO-tulajdonú C-17 III. Globemastereket is, amelyek szükség esetén elvisznek egy-egy Lynx-et, vagy Leopard2 A7+ harckocsit is. 

Nem a magyar honvédség átfegyverezéséért, korszerűsítéséért felelős vezetőkön múlik, de mindeddig a Visegrádi Négyek (Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország) sem voltak képesek megvalósítani a több évtizede, gyakorlatilag a rendszerváltás utáni években megfogalmazott célt: hogy beszerzéseik összehangolásával gazdaságosabban vásároljanak új fegyverrendszereket.

Nem sikerült kiépíteni az új, nyugati fegyverrendszerek szervizelésére, javítására szolgáló közös kapacitásokat sem.

Mint ahogy az egységes típusok alkalmazása sem jött össze.

Általános NATO-betegség (amelyből az Oroszországi Föderáció, a NATO valószínűsített ellenfele profitál), hogy ahány ház, annyiféle vadászgép-, szállítógép, páncélos, gyalogsági fegyvertípus van rendszeresítve.

Éles helyzetekben ez kavarodást, utánpótlási, szervizelési nehézséget okozhat. 

Ha összehasonlítjuk szövetségeseink, régiószomszédaink, a V4-ek légi erejét, egészében véve a magyarok az első-második helyen állnak.

Jelentősebb súlyú harceszközök, nagyobb számú katona szállítására a V4-ek közül a két KC-390-essel csak a magyaroknak van (lesz) megfelelő gépük.

A lengyeleknek ugyan jóval több C-295M-es szállítógépük van (a csehek ugyanezt a típust vásárolták, de lényegesen kevesebbet), de azok csak harmadannyi súlyt képesek szállítani, mint a KC-390-esek.

Hasonló a helyzet a szlovákok két C-27J gépével, amelyeknek szintén van hátsó rámpájuk, de egyenként kevesebb mint a felét viszik el a KC-390-es által szállított súlynak. A többi kategóriában sem egységes a felszerelés.

A vadászgép-kategóriában a cseheknek és a magyaroknak JAS 39-es Gripenjei vannak, míg a szlovákok és a lengyelek az amerikai F-16-osokat  választották. 

Nem egységesek a helikopter-flották sem.

Itt is érvényesül a nyugati (EU kontra USA) piaci verseny, a politikai-gazdasági érdekütközés.

A lengyelek a részben hazai gyártású, de amerikai konstrukciójú Sikorsky-70-est (az UH-60 Black Hawk egyik változatát) preferálták, noha korábban náluk is szóba került az EUs Airbus Defence által gyártott H225M-ek beszerzése.

A csehek helikopter-flottája eléggé tarkabarka, keleti-nyugati gyártmányok vegyesen, amelyből szerviz- és alkatrész problémák adódhatnak.

Még jelentős számú orosz-szovjet MI-8/17/24 helikoptert tartanak rendszerben, emellett lengyel fejlesztésű és gyártmányú gépeik (W3 A) vannak. Nemrég rendeltek 12 darab korszerűsített, a vietnami háborúban legendás hírre szert tett „Hjuik”, az amerikai UH-1-esek továbbfejlesztett változataiból (UH-1Y és AH-1Z helikoptereket). Szlovákia helikopter-flottája ma kilenc hadra fogható UH-60-as Black Hawkból áll.

Végül egy Magyarországon érzékenyként és vitatottként besorolt téma:

a hadsereg szállítógép-kapacitásának egy részét kormánytagok, magas rangú személyiségek szállítására (VIP) használjuk. Ez nemcsak a térségünkben, hanem világszerte bevett gyakorlat.

A cseheknél két Airbus A319-es és egy kanadai gyártmányú Challenger 600-as business jet, továbbá az idén kivonandó két Jak-40-es a hadsereg állományában van, de ezeket VIP-célokra, kormánygépként is használják.

A szlovákoknál a légierő egy ACJ319-es katonai szállítógépe üzemel kormánygépként. A lengyeleknél három Boeing 737-es és két Gulfstream G550-es business jet szolgál a légierőben lajstromozva kormánygépként is. Magyarországon két A319-es és két Dassault Falcon 7X business jet tölti be ugyanezt a kettős szerepet.

Németországban hasonló géptípust, az A319-est is használják katonai személyszállításra, de kormánydelegációk fuvarozására. (Korábban az Afganisztánban szolgáló magyar katonák egy része a Luftwaffe A319-eseivel repült oda-vissza).

Emellett VIP-szállításra, de a légierő kötelékében tartanak a németek 3 darab A321Neo-t (megrendelve), két A340-est és egy A350-est, továbbá négy darab kanadai gyártmányú Bombardier Global Express business jetet. 

Videók ajánlása vagy bármi