A nagy olajipari dilemma: a Föld megmentése vagy a profitszerzés a fontosabb?

Olaszországban a Po-völgyben pár éve még roppant könnyű volt szántóföldi növényeket termeszteni, ma már viszont a késői esőzések miatt a toxinmentes kukorica meg se terem. A termőterületek elkezdtek északra tolódni. Ez a jelenség egyetlen okra vezethető vissza: a globális felmelegedés elkezdte átalakítani az agráriumot.

Az olyan nagy olajtársaságokat, mint az Exxon Mobil-t vagy a Shell-t mindez valószínűleg nem lepi meg. Tavaly ugyanis kiderült, hogy az Exxon szakemberei már 1982-ben megjósolták, hogy a XXI. században drasztikusan meg fog emelkedni a levegő szén-dioxid koncentrációja. Azt is sejtették, hogy a Föld átlaghőmérséklete is meg fog ugrani. A Shellnél 1988-ban készültek hasonló jelentések.

Akkor még csak egy szűk kör sejtette, hogy mi fog történni, mára viszont a fejlett világban a globális felmelegedés a társadalmi és a politikai viták egyik fontos sarokköve lett. A témáról hegyekben készülnek a tanulmányok. Az egyik, amelyiket a Climatic Change nevű akadémiai folyóiratban publikáltak azt állítja, hogy a globális felmelegedés 50 százalékáért mindössze 90 cég tehető felelőssé. Ezek közül 83 gáz-, szén- és olajkitermeléssel foglalkozik. 

Ahogy telnek az évek az olajiparon nő a nyomás: a saját befektetőik között is egyre több akad, aki szeretné, ha a társaságok segítenének megállítani a klíma-változást. Ám ez nem egy könnyű feladat. A nap-, a szél-, vagy a geotermikus-erőművek terjedése ugyan segíthet megmenteni a Földet, de a megújuló energia még mindig nem számít igazán jó biznisznek.

Az olajipar viszont egyelőre biztos lábakon áll. A vezető cégek évente dollár százmilliárdos forgalmakat bonyolítanak le. A piac évente 1-2 százalékkal bővül. A nyugati világ hiába él egyre környezettudatosabban, a feltörekvő országok olajéhsége – pláne a lakosság-szám emelkedésével – folyamatosan nő.

Jellemző, hogy Indiában a szén-dioxid kibocsátás 2005 és 2017 között 1 milliárd tonnával emelkedett. Az e-autók is hiába válnak egyre népszerűbbé: a becslések szerint a használatban lévő autók 85 százaléka még 2030-ban is belső-égésű motorral fog működni.

Az olaj jó biznisz csak nem jó a PR-ja. A napokban például 78 művész követelte, hogy a londoni Nemzeti Arcképtár (National Portrait Gallery) szakítsa meg a kapcsolatait a brit olajipari óriással a BP-vel, mivel szerintük a cég nem tesz eleget a globális felmelegedés megállításáért. Pár hónapja pedig Londonban klímatüntetők megrongálták a Shell épületegyüttesét. De a Föld jövőjéért persze nem csak a művészek és az aktivisták aggódnak: a Pew Research Center felmérése szerint globális szinten is évről évre egyre többen tartanak a globális felmelegedéstől.

Hazánkban például az emberek 66 százaléka gondolja azt, hogy klímaváltozás komoly fenyegetést jelent. De Franciaországban, Dél-Koreában, Spanyolországban, Japánban, Németországban vagy Brazíliában ez az arány a 70 százalékot is meghaladja. Egy ilyen környezetben természetesen az olajcégek az „imidzs javítás” érdekében kénytelenek tenni valamit a környezetért.

Öt évvel ezelőtt többek közt a francia Total, a BP, illetve brazíliai és szaúd-arábiai állami olajvállalatok részvételével létrejött az „Oil and Gas Climate Initiative”. Egy olyan szervezetről van szó, amelynek célja a karbon-emisszió csökkentése az ágazatban. Tavaly két amerikai óriás az Exxon Mobil és a Chevron is csatlakozott a kezdeményezéshez.

Itt a nagyok persze nem állnak meg. Az iparági szereplők szívesen vásárolnak fel megújuló energiával foglalkozó cégeket. A Total például az akkumulátorok gyártásával foglalkozó Saft-ot vette meg. A BP a napenergia-beruházásokkal foglalkozó Lightsource-t akvirálta. Az Equinor pedig a szélerőmű ágazatban vetette meg a lábát.

Ám sajnos nagyon úgy tűnik, hogy ez a „zöld fordulat” sokszor csak a külvilágnak szól.

Egy brit non-profit társaság az InfluenceMap jelentése arról számolt be, hogy az öt legnagyobb olajvállalat 200 millió dollárt áldoz arra évente, hogy megakadályozza az éghajlatváltozást kezelő intézkedések bevezetését. Vagyis azért lobbiznak, hogy a kormányok ne harcoljanak a globális felmelegedés ellen. Erre a célra az InfluenceMap szerint a legtöbbet a BP, a Chevron és az Exxon költi (a jelentés állításait az érintett társaságok visszautasították).

Az Exxont tavaly ráadásul New York állam főállamügyésze azzal vádolta, hogy megtévesztik a befektetőiket. A cég eredetileg azt állította, hogy üzleti döntéseiknél figyelembe vették, hogy a felmelegedés miatt várhatóan szigorodni fognak a szektort érintő szabályok. A főállamügyész állítása szerint valójában sokszor nem ennek megfelelően jártak el.

De még így is: a küszöbön álló klímaválság várhatóan egyre látványosabb gesztusokra fogja rákényszeríteni a nagy cégeket. A Shellnél például – minden bizonnyal befektetői nyomásra – hosszútávon a vezetők fizetését attól tennék függővé, hogy mennyire sikerült lefaragniuk a vállalat légszennyezését. A holland-brit vállalat vezérigazgatója Ben van Beurden azonban felhívta rá a figyelmet: a részvényeseknek a mostani helyzetben nehéz megfelelni. Egyes befektetőknek a globális felmelegedés elleni harc a legfontosabb, a többség viszont kiváló pénzügyi mutatókat akar látni. Ám a kettő együtt nem megy. Ráadásul ha az összes nagy nyugati cég abba is hagyná a gáz és az olajtermelést, a termelés csak 10 százalékkal esne vissza – idézi a The Economist hírmagazin Ben van Beurdent, aki szerint a helyüket előbb-utóbb mások vennék át.

Minden jel arra mutat, hogy a piac a globális felmelegedés kérdését nem tudja megoldani. Mivel az igény növekszik, az olajtársaságok a zöld projektjeik mellett százmilliárdokat költenek az új mezők feltárására.

A brit Wood Mackenzie egyik korábbi tanulmányából is az derül ki, hogy fölösleges arra várni, hogy az olajcégek majd maguktól megmentik a Földet: ezt a kérdést a kormányzatoknak kell megoldaniuk a törvények szigorításával.