A nagyvállalatok így kémkednek egymás után – A törvénytelen és a legális opciókat is számba vettük

Ahogy az országok, a vállalatok is szoktak kémeket használni. Persze a cégek spionjai nem egy kiköpött James Bondok. Két martinizés között nem szoktak szuperkütyükkel fél hadseregeket hűvösre tenni. Sokuk nagyrészt a gép előtt ülve végzi a munkáját.

Ám a megbízóiknak így is rengeteg hasznos információt tudnak felhajtani. A Huawei például egy idei vád szerint bejutott Hollandia egyik legnagyobb telekom-szolgáltatójának a KPN-nek a rendszerébe és így szabadon hozzáfértek a holland telefonbeszélgetések jórészéhez.

A Huawei tagadja a helyi sajtó vádjait. De igaz vagy sem: ehhez hasonló trükkök elő szoktak fordulni a vállalati életben.

Mindez nem is új jelenség. Ami azt illeti Amerika a textiliparát is részben egy „kémnek” köszönheti. Egy bizonyos Samuel Slater ugyanis még az 1700-as évek végén szembement a brit szabályokkal és miután a szigetországban kiokosították kiadta az amerikaiaknak, hogy miként lehet modern textilgyárat építeni.

Nem véletlen, hogy az Egyesült Királyságban csak úgy emlegetik őt, mint „Slatert, az Árulót”.

Törvényes módszerek

Ha egy vállalat nem tarolta le a saját piacát és vannak érdemi konkurensei, akkor a versenytársak szemmel tartása szinte alapkövetelmény a sikeres működéshez.

Az internet pedig mindehhez jó pár eszközt ad a cégek kezébe. Ilyenek például a közösségimédia-figyelő programok. Olyan fejlesztésekről van szó, amelyekkel utána lehet nézni, hogy a versenytárs nevét hol és milyen kontextusban szokták emlegetni a neten.

A kérdéses szoftverek nem csak a közösségi oldalakra látnak rá, de azt is kiderítik, ha a vállalat neve éppen egy fórumon, egy blogon vagy egy netes cikkben bukkan elő.

Emellett roppant hasznosak az online céges adatbázisok is. Magyarországon például az Opten.hu-n nem csak a vállalatok forgalma kérhető le pár kattintás után, de a tulajdonosi szerkezet és a vezetők egyéb üzleti érdekeltségei is könnyedén felderíthetőek.

De aki tényleg szeretne teljes képet kapni a vetélytársairól azaz online oldalak és netes alkalmazások használatánál nem szokott megállni. Itthon is vannak olyan magánnyomozó-irodák, amelyek céges ügyekre is specializálták magukat.

A konkurensekről például azt is kiderítik, hogy az üzleti életben mennyire járnak el korrekten.

Titkos lehallgatás

A nemzetközi terepen az efféle magánszimatok néha egészen messzire is elmennek. Egy volt amerikai vállalati kém, bizonyos George Chidi például elárulta, hogy a megfigyelt cégnél először főleg a leggyengébb láncszemet igyekeztek felkutatni. Vagyis azt az alkalmazottat, akiből a legkönnyebb kihúzni a bizalmas információkat.

Általában könnyű prédának számítanak a 20-as éveikben járó férfi alkalmazottak, akik szeretik habzsolni az életet, illetve azok a nők, akiknek nincs szociális élete. Ha megvan a kiszemelt forrás, akkor őt általában felkeresik valamilyen ürüggyel és alaposan kifaggatják. Mivel Georgia államban úgyis lelehet hallgatni valakit, hogy az illető nem tud róla, ezért Chidinél ilyenkor titokban egy bekapcsolt diktafon is volt.

De nem csak a filmekben, hanem a valóságban is előfordul, hogy a vállalatok szó szerint egymás szemetében turkálnak.

A CNBC washingtoni riportere, Eamon Javers írta meg a könyvében azt az esetet, amikor a Nestlé megbízásából ellopták a Mars vállalat szemetét, de úgy hogy helyére raktak másik szemetet, hogy ne tűnjön fel a hiány. Aztán a hulladékban turkálva rá is találtak arra, amit kerestek: a széttépett céges dokumentumokat a meglévő darabokból rekonstruálták.

De nem csak a nagyoknak van tartanivalója. Ahogy mi is írtunk róla: egy felmérés szerint a német kkv-knak és a svájci vállalatoknak például a harmada volt már kémkedés áldozata.

A nyugati cégek rendszerint számíthatnak rá, hogy Ázsiából is szemmel tartják őket. Csak Kínában a külföldi társaságokat érintő kémkedéssel a becslések szerint mintegy 200 ezer ember foglalkozik. 

A Google-nak és a Facebooknak is vannak hackerei

Akik illegális terepre tévednek azok rendszerint nem ódzkodnak a lehallgatástól vagy az IT rendszerek feltörésétől sem.

De ismert módszer az is, hogy a versenytárs egyik alkalmazottját átcsábítják és a felvétele után alaposan kifaggatják a régi munkahelyéről. Viszont ha az új dolgozó bizalmas információkat árul el, könnyen megütheti a bokáját. Pláne ha a céges titkokkal ő maga kezd el házalni az ágazati szereplőknél.

Ebben a témában az egyik legismertebb eset Steven L. Davis-é, aki a Gillette egyik partnercégénél dolgozott, a konkurenciának pedig beszámolt róla, hogy  milyen új fejlesztés készül a borotvamárkánál.

Davis nem meggazdagodni akart, hanem tönkre akarta tenni a Gillette-et, mivel úgy érezte, hogy nem ismerik el eléggé a tehetségét.

Ma már az amerikai nagyvállalatok alaposan felkészülnek a külső támadásokra. A New York Times épp a napokban írt róla, hogy a Google-nál, a Facebook-nál vagy az Amazonnál előfordul, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökségtől vesznek fel hackereket, hogy felkészüljenek a cyber-támadásokra.