A ROBOTOK TÖBB ÚJ MUNKAHELYET TEREMTENEK
ElemzésekAz automatizáció nem csökkenti a munkahelyek számát, épp ellenkezőleg, növeli azokat. Ugyanakkor az új munkahelyeken kevesebbet lehet kereseni - részben ez húzódik meg az amerikai középosztály hanyatlásának hátterében. A magyar és a nemzetközi sajtó kedvenc témái közé tartozik az, hogy az automatizáció, a robottechnológia hogy veszi majd el az emberek munkáját. Vérmérséklettől és pártállástól függően van aki armageddont vizionál - az önvezető autók elterjedése nyomán éhező taxisofőrök és kamionosok lepik el a nagyvárosok utcáit. Van persze olyan álláspont is, amely ennél azért visszafogottabb álláspontot képvisel, de nagyjából az a konszenzus, hogy a robotok igenis elveszik a munkánkat. Lépjünk most túl azon a közhelyen, hogy a nagy technológiai forradalmak általában a vártnál később következnek be - vagyis ráérünk még rinyálni -, viszont a vártnál gyorsabban zajlanak le - vagyis soha nincs elég korán elkezdeni a riogatást, máris lehet kezdeni a géprombolást.
Egy nemrég közzétett tanulmány kicsit alaposabban is megvizsgálja a kérdést.
A szerzők összesen 18 fejlett gazdaságot vizsgáltak meg. Azt találták, hogy az elmúlt 50 évben az automatizáció nem csökkentette ezekben a rendelkezésre álló munkahelyek számát. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy a robotizáció, valamint az ezzel járó termelékenységnövekedés révén elért többletjövedelemből a dolgozók kevesebbet vihettek haza. Egyszerűen fogalmazva: az automatizáció növeli a gazdasági tortát, a növekményt azonban nem a munkások kapják. Azt persze ez a tanulmány se cáfolja, hogy azokban az ipari ágazatokban, amelyekben nagy arányú volt az automatizáció ne csökkent volna az emberi munkahelyek száma. Legjobb esetben is csak szinten maradt - ha az elmúlt 50 év folyamatait nézzük. A leginkább érintett ágazatok a textilipar, a vegyipar és az autógyártás.Van azonban a robotizációnak egy olyan hatása is, amelyre ritkán szokás beszélni. A javuló termelékenység erősíti a piaci versenyt.Ez pedig lenyomja az árakat. Ezáltal növekszik a lakosság vásárlóereje és a kereslet a gazdaságban. Ez pedig más ágazatokban teremt új munkahelyeket. Ezen a ponton érdemes megismerkednünk egy szakkifejezéssel. A szakirodalom “Walmart hatásnak” nevezi azt, amikor egy nagyvállalat - például a Walmart - új területre tör be és kiszorítja onnan a helyi, kisebb játékosokat, például a kis boltokat. A kis boltok persze nem egyből adják fel, előbb csökkentik az alkalmazottaik bérét, megpróbálnak hatékonyabban kereskedni. Aztán persze feladják. Hasonló jelenség játszódik le az automatizáció során is. “Az Egyesült Államokban a munkahelyek növekedésének tetemes részét alacsonyan fizetett állások adták: éttermi munkák, tisztító- takarító munkák, biztonsági őrök, háztartási személyzet” - mondta a The Wall Street Journalnak David Autor. A szerzők által vizsgált 28 ágazatban (18 országban) a bruttó jövedelem körülbelül 20 százalékkal emelkedett 1970. és 2007. között. Ugyanakkor a bérek mindössze 13,5 százalékkal nőttek. A nem bér-jellegű jövedelmek (például a vállalati nyereség és az osztalék) 32 százalékkal emelkedtek. Az 1970-es években, amikor a termelékenység jellemzően a gyártástechnológia fejlődése kapcsán következett be, a növekvő összjövedelemből a bérnövekedés még nagyobb súllyal vette ki a részét. Ez szinkronban van a közgazdasági elmélettel, amely szerint a javuló termelékenység emeli a béreket. A két tényező közötti kapcsolat azonban az 1980-as évek óta megszakadt. A tőketulajdonosok által elért többletjövedelem a 2000-es években ugrott meg a leginkább.
Az automatizálás nem a munkásokat segíti a hatékonyabb munkavégzésben, hanem egyre nagyobb arányban irányítja át őket más gazdasági területekre - gyakran rosszabbul fizetett munkákhoz juttatva őket.A járműgyártásban például az 1970-es években a termelés lendületesen emelkedett. A munkaerő létszáma viszont stagnált. A két kutató tanulmánya így választ ad arra a kérdésre, hogy miért volt visszafogott az elmúlt 40 évben az amerikai gazdaságban a bérnövekedés a termelékenység javulásához képest.
