A szénerőművek még jó darabig velünk maradnak

A szén-dioxid kibocsátás visszaszorításában, a szenes erőművek bezárásában egyszerre vannak remek globális sikerek, de egyszerre rettentő még most is a helyzet.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni

József Attila képét ellopva, képzeljük el, hogy a világ valamennyi polgára (csecsemők is) fogna öt mázsa brikettet és felgyújtaná. Elég rémes akció lenne környezetvédelmi szempontból, de valójában tényleg ez zajlik minden évben.

Csak Kína, vagyis a világ legnagyobb széntermelője felhoz évente 3,5 milliárd tonna szenet és erőművekben, ipartelepeken, háztartásoknál elégeti.

Vagyis láthatjuk, még mindig nem állunk jól, ráadásul a világ megannyi országában, az említett Kína mellett Törökországban és Egyiptomban is, hatalmas szenes kapacitások nyílnak. Az erőművekről beszélünk most, de az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a mezőgazdaság is pöfékeli a szenet.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az Európai Unió élenjáró az áramtermelés megújuló reformjában.

Ha például Magyarországot nézzük, a mi áramtermelésünkben a ma 8 százaléknyi szenes termelés már amolyan dicséretes középút, egy évtizede 14 százalék volt a szenes arány a hazai energiamixben, 10 év múlva pedig nulla lesz.

Megszűnő erőművek

Magyarország ugyanis több uniós állammal (például a szomszédos Szlovákiával és Portugáliával, Olaszország, Görögországgal együtt) már bevállalta, hogy 2030-ig teljesen beszünteti a szénalapú energiatermelését.

Igen ám, de valójában még az Európai Unióban is döbbenetesen erős a mai napig a szénpiac.

A 3600 TWh-nyi uniós áramtermelésből közel 400 TWh áramot termelünk lignit elégetéséből és 300 TWh-t a még szennyezőbb szénfajták felhasználásával.

Hiába hallunk sokat a megújuló forradalomról, sem napenergiából, sem szélenergiából ma még nem termelünk annyi áramot, mint a szennyező szénből. Hogy ezeket a nagy számokat viszonyítani tudjuk, Magyarország teljes termelése mintegy 30 TWh.

A szénégetők

Csak a környező országok közül Ukrajna valóságos szénégető nagyhatalom, Szerbia pedig a faék-egyszerűségű áramiparában, ahol csak szén és víz van, kétszerannyi szenes áramot termel, mint amennyit vízierőművekből.

Könnyű nekik, gondolhatjuk, hiszen nincsenek az unióban, nem fizetnek széndioxid-kvótát, és ez igaz is, nagy árelőny számukra, ha nem kell kvótát fizetni, mi is bőven importálunk az emiatt olcsó áramukból.

Igen ám, de valójában a szlovák, a román és különösen a cseh és a lengyel árampiac is szénbázisú.

Pedig a szlovákoknak, a cseheknek még nukleáris erőművük is van, mégis égetik a szenet, ahogy a csövön csak kifér, és ma ég exportálják is a „koszos” áramot.

Lengyelek, németek

Ahogy haladunk északra, így érkezünk el a legrosszabb példákhoz.

Lengyelország rengeteg áramot termel, ám 80 százalékban szénből.

És még az atommentes és szénmentes, sok szempontból példaértékű áramtermelésre törekvő

Németország is rémes adatokat mutat, egymaga felel az európai szénerőművek negyedéért, szinte harmadáért.

Hiába vannak atomerőművek a legtöbb kelet-közép-európai országban, így is a térség kétszerannyi áramot termel lignitből, mint nukleáris eredetű.

Említsük meg a jó példákat is, Horvátország és Ausztria szinte teljesen tiszta áramtermeléssel rendelkezik.

És a világ többi részén?

Ha kinyitjuk a kérdést a világ felé, még rosszabb a helyzet. Kína, Malajzia, India és Indonézia még mindig rengeteg szenet éget el. Az Egyesült Államokban ugyan tényleg visszaszorul ez az energiahordozó, de amíg Kínában több szenes erőművet fejlesztenek, mint amennyi összesen kivonható az amerikai piacról, addig ez olyan nagyon sokat nem ér a bolygó egészének szempontjából.

Mielőtt azért végképp a kardunkba dőlnénk, az igazság az, hogy már így is nagyon sokat fejlődtünk. Pár évtizede a világ energiaiparában az áramtermelésben 50 százalék felett volt a szenes arány.

Ám, ahogy a mi szénbányászati központjaink is már sorra bezártak, ez történt Nagy-Britanniában, Németországban és Csehországban is. Vannak erről a folyamatról szomorú dokumentumfilmek, vagy éppen játékfilmek, és ahogy megnézzük például a brit „Fújhatjuk” című zseniális film drámáját arról, hogy mit jelent egy környéknek, ha bezár a bánya, zöld szempontjából éppen e a biztató folyamat.

A megújuló forradalom nem áll meg

2050-ben már a Föld energiaigényének a felét fogják adni a megújulók, talán addigra a ma legnagyobb cégek, a kínai és indiai állami szenes cégek is visszafogják magukat. A baj csak az, hogy miközben 2019-ben ez még egy megállíthatatlannak tűnő trend volt, a koronavírus úgy fejbe csapta a nemzetgazdaságokat, hogy sok helyen még a szennyező iparágakat is igyekeznek az államok támogatni, csak maradjon termelés, legyen elég munkahely.

Azt már csak remélni lehet, hogy a zöld forradalom így sem kanyarodik le arról az útról, amelyben a világ legnagyobb szenes hagyományokkal rendelkező államai, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Brazília is deklarálta, hogy az áramtermelésében már semmilyen szerepe nem lesz a szénnek. Mindez azért fontos, mert ugyan áltathatjuk magunkat azzal, hogy a 2020-as év kilengés volt a világgazdaságban, amikor mindent újra kell tervezni, az biztos, hogy a globális felmelegedés, a klímaváltozás még a visszafogottabb évben sem állt meg.