A tech cégek befolyása a gazdaságra és társadalomra elképesztően nagy lett

Elkerülhetetlennek látszik a nagy technológiai cégek piaci és társadalmi korlátozása, túl nagy lett a befolyásuk a politikára és a gazdaságra.

Elsőként a világon Ausztrália lépett azzal kapcsolatban, hogy megakadályozza hagyományos média kiszipolyozását a közösségi platformok által.

A közösségi oldalak, például a Facebook, pénzt kérnek azért, hogy a médiacégek tartalmakat helyezzenek el a felületein. Az Fb azzal érvel, hogy ez reklám, viszont arról elegánsan hallgat, hogy ezzel saját magának generál látogatottságot, vagyis reklámbevételt.

Pénzt kér a tartalom elhelyezéséért, majd pénzt kap a befolyó reklámokból. Ügyes. Canberra célja viszont az, hogy fenntartható médiapiacot hozzon létre, amelyen a hirdetéseket nem fölözik le a közösségi platformok.

Az ausztrál törvényhozás ennek a gyakorlatnak kívánt véget vetni egy törvényjavaslattal, amelyet február 17-én kezdtek el tárgyalni. S láss csodát, a Google és a Facebook azon nyomban a világ legkedvezőbb licensz-ajánlataival kezdte el bombázni a helyi kiadókat, hogy megakadályozza: neki kelljen fizetnie a látogatottságot generáló hírekért. Az EU, Nagy-Britannia és Kanada árgus szemekkel figyeli az ausztrál fejleményeket, nem csinálnak titkot abból, hogy ha sikeres lesz ez a modell, akkor maguk is átveszik.

A két közösségi médiaóriásnak persze több millió dolláros licensz-szerződései vannak szerte a világon, a platformokon elhelyezett tartalmaknak azonban ez csak csekély részét képezik. Az ausztrál tárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint most a korábbi licenszdíjak többszörösét kínálták fel a helyi médiának, így a legnagyobb ausztrál - globális - médiamágnásnak Rupert Murdochnak is.

A mágnás vállalatbirodalma, a News Corp. (amely többek között a Dow Jones, a Wall Street Journal, a New York Post, a Harper Collins kiadó, ausztrál és brit újságok, például a Times és a Sun, rádiók, valamint az amerikai Fox tévécsatorna tulajdonosa) saját becslése szerint egymilliárd ausztrál dollár (kb. 800 millió amerikai dollár) bevételtől esik el a közösségi platformok miatt.

A Google és a News Corp. végül megállapodott egymással - évekig tartó huzavona után.

A válaszcsapás sem késlekedett, a Google - amely a YouTube-nak is tulajdonosa - megfenyegette Ausztráliát, hogy elérhetetlenné teszi a szigetországban keresőszolgáltatását.

Becslések szerint a keresőt Ausztráliában havonta csaknem 20 millióan használják.

Az Fb is bekeményített, letiltotta az ausztrál híroldalakat felületeiről, de ezzel együtt kormányzati, sőt hivatalos koronavírus oldalakat is blokkolt.

Jelzésértékű Scott Morrison, ausztrál miniszterelnök válasza a technológiai óriások ijesztgetésére: “nem válaszolunk fenyegetésekre”. Mintha azt mondta volna, hogy terroristákkal nem tárgyalunk…

Végül az ausztrál törvényhozás elfogadta a törvényjavaslatot, de amint arra számítani lehetett, kompromisszumos megoldás született. A hatóságok tágabb teret engedtek a Facebooknak, hogy az tárgyaljon a kiadókkal. Cserébe a közösségi platform újra megnyitotta felületeit az ausztrál sajtó hírei előtt. 

Globálisan nézve az ausztrál helyzet rontja kissé az Fb. üzleti pozícióit, hiszen ha más országok is átveszik a mintát, súlyos dollármilliókkal többet fizethet a tartalomért a kiadóknak.

Ugyanakkor Nick Clegg - volt brit miniszterelnök helyettes, aki most a Facebook globális ügyekért felelős alelnöke - egy cikkében azt hangsúlyozza, hogy

a hírek tulajdonképpen nem számítanak sokat a közösségi média hírfolyamában, annak csupán 4 százalékát teszik ki.

Clegg szerint egyre több az olyan felhasználó, aki kevesebb politikát kér a hírfolyamába, vagy egyáltalán nem érdekli ez a terület.

Ez biztos így van, viszont a hírek szerepét nem szabad alábecsülni a közösségi médiában.

A minőségi hírek egyrészt javítják az adott felület megítélését, ami aztán a reklámbevételekben is lecsapódik. Másrészt segít elkerülni, hogy a politika még jobban beletenyereljen a szektor szabályozásába, lehet mondani, hogy a közösségi oldal közszolgálati tevékenységet lát el a hírek terjesztésével.

Erre persze meg a politika mondja majd azt, hogy ha “közszolgálati” a tevékenység, akkor legyenek rá érvényesek a közszolgálati szabályok. Akárhogy is nézzük, elkerülhetetlennek látszik az ágazat szigorúbb szabályozása. 

A fenyegetéseken túl a Google üzleti modelljével is igyekszik elébe menni a valószínűleg elkerülhetetlen változásnak. Tavaly októberben létrehozott egy Google News Showcase nevű felületet, új keretrendszerben próbálja meg a médiacsoportokat kezelni.

Globálisan 450 partner vesz részt az új szisztémában - az ausztrálokat egyelőre nem engedték be. A Google ígéretet tett arra, hogy három év alatt egymilliárd dollárt fizet ezen a rendszeren keresztül a kiadóknak.

A Facebook és a Google üzleti modellje hazavágta a hagyományos média üzleti modelljét.

Most viszont egy másik olyan új üzleti modell bukkant fel - várhatóan az idén -, amely a két tech óriás bevételeit fogja megcsapolni.

A TikTok ugyanis azt tervezi, hogy felhasználói számára lehetővé teszi termékekre, szolgáltatásokra irányuló linkeket osszanak meg, s ezek eladásaiból részesedést ajánl nekik.

Vagyis már nem arról lesz szó, mint az Fb. és a Google esetében, hogy a platformok puszta hirdetési felületként szolgálnak, maguk a felhasználók válnak hirdetési “felületté” ilyen értelemben.

A TikTok ehhez kapcsolódóan egy úgynevezett “livestreamed” shopping szolgáltatást is bevezet. Ez hasonló a tévékben gyakran látott tele-shop műsorokhoz, amikor jól fésült emberek agresszíven próbálnak meg valamilyen terméket vagy szolgáltatást egy hihetetlenül kedvező ajánlattal ránk sózni.

A nem elhanyagolható különbség annyi, hogy a videómegosztó kezdetben legnagyobb nézettségű felhasználóin keresztül tolja majd ezeket a tartalmakat. Később, ha ez sikeres lesz, akkor a többi felhasználó is megpróbálhat pénzt keresni ilyen módon magának - no és persze a szolgáltatónak.

A TikTok már korábban bejelentette, hogy partnerségre lép a Shopify-al, így még erősebb versenytársa lesz a Facebooknak, amely a közelmúltban indította el digitális áruházát platformjain, többek között az Instagramon.

Az Fb számára a fenyegetés már csak azért is valós, mert a TikTok felhasználónak 40 százalékának nincs Fb, 63 százalékának pedig Twitter fiókja.

Az Fb-re nagy csapás lehet, ha a TikTok belemar e-kereskedelmi erőfeszítéseibe.

A cég negyedik negyedéves árbevétele 33 százalékkal 28,1 milliárd dollárra emelkedett a negyedik negyedévben, a nettó profit 53 százalékkal 11,2 milliárd dollárra nőtt.

Ennek hátterében nagy részben az állt, hogy a cég kihasználva a pandémiát nagy erőkkel növelte e-kereskedelmi tevékenységét, létrehozta a Facebook Shops nevű felületet, amelyen digitális áruházakat nyithatnak külső vállalkozások.

A big-tech cégeire azonban nem csak Kína felől érkeznek fenyegetések, hanem hazai pályáról is.

Az elmúlt év bizonyos szempontból a legjobb és a legrosszabb is volt a technológiai óriások számára. A pandémia megnövelte az igényeket a digitális szolgáltatások iránt, több millió új felhasználó tapasztalta meg az online vásárlás, filmnézés, szórakozás, üzleti és társadalmi kapcsolattartás kényelmét.

Ugyanakkor 2020 volt az az év, amikor a politika konkrét lépéseket is elkezdett tenni a tech-cégek túlságosan nagy befolyása ellen.

Az amerikai törvényhozás antitröszt bizottsága egy csaknem 500 oldalas jelentést állított össze az Amazon, az Apple, a Google és a Facebook piaci helyzetéről, amely megállapítja, hogy ezek a cégek vagy monopol helyzetben, vagy a piacon meghatározó erőfölényben vannak, és ráadásul vissza is élnek ezzel.

Helyzetüknél fogva képesek befolyásolni, hogy az adott piacon ki kerül előnybe és kiből válik vesztes. A jelentés megállapítja, hogy ezek a vállalatok “monopóliumok, amelyeket utoljára az olajbárók és a vasútmágnások” korszakában láthattunk.

Az amerikai igazságügyi tárca ennek alapján sorra indította az eljárásokat a vállalatok ellen, egyelőre a perindítás fáziásba ezek még nem jutottak el.

A jelentés szerint 1998 óta a négy nagy több mint 500 versenytársát vásárolta fel, a versenyjogi hatóságok egyetlen egyszer sem gördítettek ez elé akadályt.

A Biden adminisztráció egyelőre kivár. Az új elnök centrista politikát igyekszik követni, bár a kampány során nagyon kiakadt az Fb-re mivel az lehozta a republikánusok politikai hirdetéseit, amelyekben fia ukrajnai viselt dolgait taglalták. Biden is elővette a “fake news” kártyát, mint Trump.

A politikánál azonban az verte ki végleg a biztosítékot, amikor a tech cégek letiltották a még hivatalban lévő elnök fiókjait.

A cenzúra kérdése Európában is kulcsfontosságú, s a magyar és a lengyel fellépés ezen a területen akár irányadó is lehet Brüsszel számára - még ha ezt nem is fogják soha bevallani.

Lengyelországban például törvényjavaslat készül, amely büntetné a közösségi médiát, ha olyan tartalmakat vesznek le, tiltanak be, amelyek amúgy nem sértik a lengyel törvényeket.

Uniós részről eddig sikertelen volt a közösségi média ilyen irányú szabályozása.

Varga Judit igazságügy miniszter egy nyilatkozatában kijelentette, hogy a mainstream közösségi média “korlátozza a keresztény, konzervatív, jobboldali véleményeket”, a globális technológiai óriások mögött álló hatalmi csoportokat téve felelőssé ezért.

A lengyel javaslat szerint azok a felhasználók, akiknek hozzászólását, tartalmát levették vagy fiókját letiltották, egy állami testülethez fordulhatnak.

Ha ez úgy ítéli meg, hogy a tiltás jogtalan volt, a közösségi platformra akár 50 millió zloty (kb. 11 millió euró) bírság is kiszabható.

Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök szerint a közösségi média “bevezette a saját standardjait a politikai korrektségre és küzd azok ellen, akik ezzel nem értenek egyet”.

A szólásszabadság korlátozása egykor a totalitárius és autoriter rezsimek jellemzője volt, most új formában tért vissza, vállalatok alkalmazzák, amelyek elhallgattatják azokat, akik ezzel nem értenek egyet

írta a miniszterelnök egy Facebook posztjában.

A magyar és a lengyel törekvéseket várhatóan Németország és Franciaország is követi.

Brüsszel attól tart, hogy a nemzeti szabályozások megelőzik majd az európai szintű szabályozást - ám ezért csak saját magát hibáztathatja.

Margrethe Vestager, az EU digitális ügyekért felelős alelnöke pont ezzel akarja rákényszeríteni a nagy technológiai cégeket az Unióval való együttműködésre. Érvelése szerint azok még mindig jobban járnak, ha elfogadják a brüsszeli javaslatokat, mintha a tagországok különböző szabályozásaihoz lesznek kénytelenek alkalmazkodni.

Könnyen lehet azonban, hogy a tech cégek inkább arra játszanak, hogy a fragmentált piacon, a széttöredezett szabályozás kiskapuit igyekeznek majd megtalálni, ugyanis Brüsszel is nagyágyúval lőne rájuk.

Az uniós javaslat végső eszközként még a közös európai piacról való kizárásukat is lehetővé tenné, továbbá joga lenne ahhoz, hogy a közös piacon leválasszon bizonyos tevékenységeket a vállalatokról.

Az EU egyfajta minősítő rendszert akar bevezetni, amelyben a nyilvánosság és az érintettek pontozhatnák a közösségi szolgáltatókat, például abban, hogy miként teljesítik adófizetési kötelezettségüket, vagy abban, hogy milyen gyorsan szedik le az illegálisnak minősített tartalmakat.

Itt azonban ismét csak az a kérdés, hogy ki dönti el, mi számít illegális tartalomnak.

A legnagyobb közösségi portál például tavaly bejelentette, hogy együttműködik az ENSZ Egészségügyi Világszevezetével, a WHO-val és leveszi felületeiről a vírustagadó, vagy oltásellenes tartalmakat.

A nagy kérdés már csak az, hogy például egy vakcina hatásosságának megkérdőjelezése ilyennek számít-e, s főleg: ki dönti ezt el? A közösségi média a tartalmak cenzúrájával - ha úgy tetszik a szólásszabadság korlátozásával - olyan területre lépett be, amelyet az egyes országok gyakran évszázadok alatt kikristályosodott jogrendje és szokásrendszere szabályoz.

Ez alapvetően a politika felségterülete, amely nem fogja tétlenül nézni, hogy egy vállalat ilyen befolyásra tegyen szert.

A jelenlegi európai szabályozás ósdi és elavult, teljesen más piaci körülmények között hozták létre, jobb híján továbbra is az e-kereskedelmről szóló, 2000-ben bevezetett szabályozás vonatkozik az időközben óriásokká növő technológiai cégekre. Ezt kívánja felváltani a Digitális Szolgáltatásokról Szóló (DSA) törvény, amelynek előkészítése - szokás szerint - csigalassúsággal halad.