A Télapó előtt hogy tartották a karácsonyt? – Így zajlottak az ünnepek a középkorban

A karácsonyfa vagy a rőtszakállú Télapó viszonylag új elemei az év végi ünnepeknek. Bár a karácsonyt a keresztény világ hosszú ideje ünnepli, a külsőségek sokat változtak az évszázadok során. Régen Európa-szerte eleve volt, hogy 12 napig tartott a karácsony, emiatt átnyúlt január elejére.

A szokások merőben mások voltak az egyes országokban. Az angoloknál például ilyenkor komédiások járták a falvakat és a városokat, akik állatmaszkba öltöztek vagy nőnek álcázták magukat, majd házról házra járva ünnepi népdalokat énekeltek és vicceket meséltek, amiért cserébe néha pénzt is kaptak.

A feljegyzések alapján a karácsony estét követő napokban a skandináv országokban, ahol ilyenkor eleve alig jött fel a nap, a fiatal férfiak rémisztő maszkokban ijesztgették az embereket.

Máshol inkább a játékoké volt a főszerep. A franciáknál a karácsonyi mulatságok fontos eleme volt egy sajátos sport. Ahogy Jean-Michel Mehl francia történész magyarázza: két egymással szemben álló csapat versengett egy nagy fatömb vagy egy mohával teli bőrlabda birtoklásáért, amelyet olykor ököllel ütöttek, rúgtak vagy ívelt botokkal hajtottak. Általában a szomszédos falvak játszottak egymás ellen.

A kockázások is népszerűek voltak az év utolsó napjaiban.

A Kasztíliai Királyságban például a szerencsejáték királyi monopóliumát szenteste felfüggesztették így szabadon lehetett fogadni a játékokra.

Viszonylag gyakori volt, hogy a parasztoknak karácsony idején nem kellett dolgozniuk, a nagyvonalúbb nemesek pedig ételt ajándékoztak a jobbágyaiknak. A több napos szabadság mögött persze ott volt az is, hogy a földeken nem igen volt szükség a tél közepén a parasztokra.

A szabadidejüket sokan hógolyó csatákkal ütötték el. Ennek a hatóságok nem mindenhol örültek.

Amszterdam városi tanácsa 1472-ben sejthetően közbiztonsági okokból betiltotta a hódobálást.

A nemesi birtokokon Jézus születését főleg óriási lakomákkal ünnepelték meg. A királyi udvarokban fényűző vacsorákat tartottak.

János angol király 1213-ban a karácsonyi vacsorához például a feljegyzések szerint egyebek mellett 24 hordó bort, 200 sertésfejet, ezer tyúkot, 50 font borsot, 2 font sáfrányt és 100 font mandulát kért.

Jó pár nemesnél dívott az ajándékozás is, amelyre nem csak karácsonykor, hanem az újévben is sort kerítettek. Tipikus ajándék lehetett egy ékszer vagy egy mutatós ruha.

Mint ebből is látható, napjaink és a régi korok ünnepségei között azért vannak közös vonások. Ezek pedig nem merülnek ki a nagy evésekben és az ajándékozásban. Európában sok helyen már régen is divat volt az épületek feldíszítése.

A XII. században egy pap, William Fitzstephen jegyezte le, hogy nem csak a templomokat, hanem a házakat is olyan növényekkel cicomázták fel az emberek, amelyek ebben az évszakban is jól mutatnak.

Például borostyánt és magyalt használtak.

De még a betlehemezés gyökerei is visszanyúlnak a középkorba. Még 1223-ban Assisi Szent Ferenc kérésére rendeztek be egy barlangot úgy hogy megidézzék Jézus születésének a történetét. Külön jászólt készítettek, hoztak szamarat, szalmát és ökröt is. Ma úgy tartják, hogy a betlehemezés szokása innen indult el.