Az orosz média máshogy látja a gázhiányt

Vajon most, hogy a gázárak az energiatőzsdéken a sokszorosukra szöktek fel, elégedetten dörzsölhetik a kezüket a Kremlben, a moszkvai energiaügyi minisztériumban, a Gazpromnál: lám-lám megmondtuk az európaiaknak, kössenek velünk hosszú távú gázszállítási szerződést, jobban járnak?

Ha tüzetesebben megnézzük a mai nyugat-európai helyzetet, van logika abban, amit az oroszországiak mondtak.

Jön a tél, amely a meteorológusok szerint az átlagosnál hidegebb lesz kontinensünkön, a nyugat-európai gáztárolókban az ilyenkor szokásosnál jóval kevesebb, még egy átlagosan hideg télre sincs elég földgáz. És Németországban, a megújuló „zöld” energia bevezetésének élharcos-államában a megújulók idén drámaian visszaestek és ismét a szén a legfontosabb energiaforrás.

A holland TTF határidős földgázpiacon, a földgázárak szeptember végén, október elejére már a fél évvel ezelöttihez képest a hat-nyolcszorosukra emelkedtek. A frenetikus árhajsza némiképpen csillapult, amikor Moszkvában az oroszországi elnök, Vlagyimir Putyin egy tanácskozáson rugalmasabb megértőbb gázszállítási politikát ígért.

Három tényezőre vezethető vissza kontinensünk nyugati részében az energiahelyzet súlyosbodása:

1. Nyugat-Európa, amely súlyos energiaellátási gondokkal kényszerül szembenézni, vélhetően elszámította magát. Túl hamar, túl sokat vállalva próbál kiszállni a szén-, atom-, olajalapú energiahordozókból. A klímára nézve károsanyag-kibocsátó energia-források, azaz a szén, kőolaj, de ide sorolják az atomenergiát is - helyettesítése a megújuló energiaforrásokkal, vagyis alapvetően a szél-, és a napenergiával nem a megkívánt ütemben halad.

2. Az 1.-es pontban vázoltak miatt szükség lehet a hagyományos, nem megújuló energiaforrások közül az egyik legtisztább, a földgáz szerepének ideiglenes felértékelésére. Ám Nyugat-Európa ellátásában nem támaszkodhat az észak-afrikai, közel-keleti, és mindenek előtt az Egyesült Államokból származó, cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának nagyarányú emelésére, mert egyszerűen a piacon nincs elég gáz. Ezek a termelők nem tudnak eleget szállítani, mint azt a kereslet-kínálat alakította gázár heteken belüli többszörös áremelkedése jelezte.

3. Az Oroszországi Föderáció (OF), mint Nyugat-Európa legjelentősebb földgázszállítója, amely képes lenne a szállítások növelésére. Ám az OF-fel Brüsszel, az EU-államok többsége rendkívül rossz viszonyban van, mindenek előtt Ukrajna miatt. Bonyolultabbá tesz a helyzetet a kijevi pozíciót nagypolitikai és amerikai energialobbi-szepontból támogató Joe Biden elnök. Bár megfigyelők szerint mintha lanyhulna az Ukrajna melletti tengerentúli kiállás és Amerika – mint a külügyminisztérium sztárdiplomatája, Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes moszkvai útja jelzi – másfelé nézeget. Washingtonban több szó esik az OF-fel újra felvett stratégiai fegyverzetkorlátozó tárgyalásokról, és kevésbé hallani az Európának szánt nagy amerikai cseppfolyósított földgáz-szállítmányokról.

A „nagy gázcsatában” Moszkva kezében több jó lap van.

Az aduász Ukrajna.

Ha Nyugat-Európa hajlandó lenne a hosszú távú szerződéskötésre, amely az erősen centralizált, merev oroszországi gazdaságirányítási rendszer elemi érdeke, és engedélyezné a technikailag a gázszállításokra azonnal alkalmas Északi Áramlat 2 gázvezeték-páros működése vételét, a Németországba irányuló szállítás megindítását, Ukrajna is jobban járna.

Ugyanis az orosz gáz egy részét a jól bejáratott, évtizedek óta üzemelő ukrajnai tranzitútvonalon szállítanák az északnyugat-szibériai gázmezőkről Nyugat-Európába.

Ezt a „csereüzletet” (Ukrán tranzitért cserébe az Északi Áramlat 2 engedélyezését) Moszkvában elegánsan ezüstpapírba csomagolták.

Az Izvesztyijában Igor Juskov, a Nemzeti Energiabiztonsági Alap és az oroszországi kormány Pénzügyi Egyetemének szakértője elmondta: Ukrajnát azért hagyták ki októbertől a tranzitszállításból, nehogy duplán béreljenek szállítási kapacitást, pénzt pazaroljanak.

Ugyanis arra számítottak, mondja Juskov, hogy októbertől már engedéllyel működhet az Északi Áramlat 2.

Eme logika, sztaniolpapíros üzenet mögött az a számítás rejlik, hogy ha a Nyugat beadja a derekát és az oroszországi feltételekkel gázt rendel a Gazpromtól, Moszkva ezerrel fogja az összes rendelkezésre álló tranzitvezeték-csőbe nyomatni földgázát. Így valamilyen üzlet, kapacitáslekötés Ukrajnának is leeshet.

Az orosz földgázipari vezetők, amikor ezt a témát érintették utaltak rá, hogy az ukránokkal korábban megállapodtak, hogy ha szállítanak orosz gázt az ukrán tranzitvezetéken, hanem, fizetniük kell egy alapösszeget (öt évre hétmilliárd dollárt).

Így nyilvánvalóan ráfizetünk, de megéri, emellett sem ukrán partnereinknek, sem a nyugati üzletfeleinknek nem akarunk kárt okozni

mondották.

A helyzet faramuci. Ugyanis az OF jelenleg éves szinten mintegy 200 milliárd köbméter gázt szállít Nyugat-Európába. Ehhez az Északi Áramlat 1-2 négy csővezetéke évi 110 milliárd köbméteres kapacitásával járul hozzá. Ehhez jön a Jamal-vezeték évi 33 milliárdja és a Török Áramlat mintegy 50 milliárd köbméteres teljesítménye.

Azaz Ukrajna évi 150-180 milliárd köbméteres tranzit-kapacitására az OF-nek nem nagyon van szüksége. Ezért is játszhatja ki az ukrán gázkártyát, hiszen ennek számára nincs túl nagy gazdasági tétje, boldogulna a kijevi kapacitások nélkül is. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Északnyugat-Szibériában két nagy, részben elkészült gázcseppfolyósító tengerparti gyár van, amelyet első sorban a nyugat-európai piacok ellátására létesítettek.

Maga Putyin is hasonló húrokat pengetett az oroszországi kormánytagokkal folytatott videokonferencián, amelyből október elején részleteket sugárzott a Rosszija-1 központi állami tv-csatorna.

A Nyugatnak szóló üzenetként kiemelte, hogy a Gazprom, az OF eddig minden gázszállítási egyezményben rögzített kötelességét teljesítette, és ez ezután is így lesz.

Csak az kéne, hogy kössenek a nyugatiak velük hosszú távú gázvásárlási egyezményt, jött át az elnöki üzenet, amelynek címzettje nyilvánvalóan Brüsszel, illetőleg a legnagyobb orosz gázvásárló, Németország volt.Mint pozitív példát, megemlítették

a Rosszija-1 adón Magyarországot is, amely a moszkvai kommentárok szerint egyedül az EU-tagok közül gondtalanul nézhet a hidegnek ígérkező tél elé, mert gázellátása a hosszú távú kétoldalú megállapodásnak köszönhetően „jó áron” biztosítva van. Hogy ez a „jó ár” mit jelent nem tudni, mert egyik fél sem hozta nyilvánosságra a szerződés eme részét.

Budapesti forrásaink szerint az ezer köbméterenkénti ár jóval a 400 dolláros szint alatt marad. Persze fennáll az eshetőség, hogy a szabadpiaci ár, amely jelenleg ennek a többszöröse, évek múlva a szerződéses ár alá esik.

Ez azonban kevéssé valószínű.

A legújabb elemzések arról beszélnek, hogy az olcsó energiahordozók korszakának leáldozott, a jövőben a gázárak nőni fognak. Ez persze sokismeretlenes egyenlet, függ például a megújuló energiaforrások térhódításának ütemétől is.

A Kommerszant című napilap emlékeztetett rá: az Európában mértékadó holland TTF virtuális földgáz-piac gázár indikátora szerint október elején a földgáz novemberre jegyzett ára csaknem a 900 dollár/1000 köbméter korábbi szint kétszerese fölé szökött.

Hasonlóan - és a gázárral összefüggésben - nőnek az EU-ban az elektromos energiaárak, sőt a szén is drámaian drágul. A helyzet aggasztó. Az EU jó néhány országában a lakosság egy része a magas energiaárak miatt nem engedheti meg magának, hogy megfelelő hőmérsékletre fűtse fel a lakását.

Az orosz lap a bruegel.org-ra, a tekintélyes brüsszeli think-tankra hivatkozva jelentette, hogy Bulgáriában ezen háztartások aránya meghaladja az összes 30%-át, Litvániában ez az arány 26,7%, Cipruson 21%, Portugáliában 18,9%, Görögországban 17,9% és Olaszországban 11,1%.

Persze a gázárrobbanásban egyéb, ismert okok is közre játszottak. Mindenek előtt a fel-fellobbanó covid-19 vírusválság, amely kiszámíthatatlanná teszi a gyárak, a nagy felhasználók igényeit, a konjunktúra alakulását. Továbbá a nagy exportőrök (tavaly 1. Ausztrália, 2. az Egyesült Államok, 3. Katar, 4. az OF) sem képesek annyi cseppfolyósított gázt (LNG) szállítani, amennyire igény lenne, és egyébként is ezt a gázt megdrágítja, árát jóval a vezetékes földgáz fölé tolja a cseppfolyósítás folyamata, a több ezer kilométeres, különlegesen hűtött, -160 Celsius fokon való tengeri szállítás.

Ami az oroszországi szállításokat illeti,

az Oroszországi Föderáció (OF), Nyugat-Európa meghatározó földgáz-ellátója, az import négytizede onnanszármazik.

Azaz az EU jelentős mértékben függ az OF szállításaitól, de az uniós vezetés szerint Moszkva fékezi a gázszállítmányokat.

Gyanítják, hogy az Európa ellátásában fontos Jamal-vezetéken hirtelen szükségessé vált karbantartási munkálatok tulajdonképpen a zsarolás eszközei és kimerítik a gáz, mint fegyver bevetésének fogalmát. Amivel kapcsolatban Brüsszel is és Washington is még szigorúbb szankciós intézkedéseket helyezett kilátásba.

Moszkva szankciókkal kapcsolatos fájdalomküszöbe a nyolcadik éve tartó intenzív szankciópréssel szemben jelentősen emelkedett.

Az OF önellátásra, importhelyettesítésre rendezkedett be, hogy Brüsszel és Washington exporttilalma, termékmegvonásai – a francia sajtoktól, pezsgőtől az amerikai chipekig – ne érinthessék fájdalmasan. Más kérdés, hogy érdemes-e keménykedni, újabb szankciókkal fenyegetőzni Brüsszelből, Berlinből, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az oroszországi földgázszállítmányokat illetően.

Látván a nyugat-európaiak tétovázását, a magas gázárak miatti pánikolását, az oroszországi fősodor média is rákapcsolt.

Kikezdték a klímaváltozás elleni harc világhírű szereplőjét, a tinédzser-ikonná vált Greta Thunberget is. „Tudatlan, agymosott, agyonmanipulált süldőlány, aki milliárdossá szedte meg magát és hamis híreket terjeszt” - így jellemezte a Rosszija-1 hírösszefoglalójának műsorvezetője, Jevgenyij Rozskov a svéd kislányt.Fúrják a megújuló energiaforrások gyors elterjedését is.

Terjedelmes riportban elemezték, hogy a nyugat-európai újrahasznosítási ipar nem tud mit kezdeni a lecserélt nagy számú, igen terjedelmes és egyenként 7-10 tonna súlyú, különleges anyagból készült szélkerék-lapátokkal.

Ukrajnának adják el, ahol egyszerűen a földbe temetik a hatalmas lapátokat. És az oroszországi média figyelmének a középpontjában az Északi Áramlat 2 nyugati végén lévő, Európa legjelentősebb országaként leírt Németország áll.

Ezzel kapcsolatban jó néhány oroszországi online médium közölte a német statisztikai hivatal (Statistische Bundesamt – destatis.de) minapi hírét, hogy Németországban a roppant környezetszennyező, klímaártalmas szén ismét előretört és még mindig 27 százalékkal szerepel az ország energiamérlegében és ezzel újra az ország legfontosabb energiaforrásává vált. Az ok: a megújuló energiaforrások gyászos szereplése. Idén Németországban az első félévben ötödével visszaesett a megújuló energiaforrások aránya az ország energiamérlegében, ahol ismét a hagyományos források (szén, földgáz-olaj, atomenergia) dominálnak csaknem hatvan százalékkal.

Moszkvában érezhetően túlzottnak tartják a Nyugat klímaváltozás miatti aggodalmát is.

Putyin is kétségbe vonta e kérdésben a nyugati források elsőbbségét és az oroszországi klímatudósok tevékenységére hívta fel a figyelmet.

A média idézi az OF sarkvidéki meteorológiai állomásainak jelentését, amely szerint idén az Északi jeges tengeren a jégpáncél vastagsága, a jégtakaró kiterjedtsége a mért időszak óta az ötödik legnagyobb.

Elemzők találgatnak: vajon tényekre alapoznak, vagy csak a klímaváltozás, a Föld légkörének felmelegedése megkérdőjelezésével a gáz-, energiahordozó kitermelésük, exportjuk, a Gazprom, a Rosznyefty érdekeit képviselik?