Balaton: temetkezés helyett építkezni kell! Van mit tanulni az idei szezonból is

Szeptember van, véget ért a nyár. Még járnak az utolsó charter-járatok a mediterráneumba, az iskola elkezdődött, a Balaton-part jórészt kiürült, a bisztrók egy része bezárt, már vízibiciklit sem lehet bérelni, az árvaszúnyogok bezzeg kitartanak.

Ha a másik oldalról nézzük: az árak kedvezőbbek, az indián-nyár hangulata nyugodtabb, a hőség után kellemes az idő és van parkolóhely, meg szabad asztal a vendéglőkben.

Ugyanarról beszélünk, mégis teljesen más a megközelítés, az egyiket elolvasva hátradőlünk és nyugtázzuk: de jó, hogy nem mentünk, biztos lehúznak, és még víz sincs, meg megfulladunk az árvaszúnyogoktól. Míg a másik elolvasása után már foglaljuk is a szállást.

Média, te kedves!

Szóval, nagyjából ennyi múlik a Balaton „tálalásán”. A sajtó kiemelt figyelme megtisztelő, de amíg a képsorok a lángos árának emelkedésére, és az alacsony vízszintre korlátozódnak, addig inkább média-ellenszélről, mintsem objektív tájékoztatásról beszélhetünk.

Persze, tisztelet illeti a kivételt, és azt is meg kell hagyni, hogy valóban vannak túlárazott büfék, és korántsem tökéletes minden.Az alacsony vízszint miatt biztos sokan maradtak otthon. Az északi-parton is jelentősen alacsonyabb volt a tó, de nem alakultak ki szigetek, pocsolyák, mint a déli parton – erről már sajnos kevesebbet lehetett hallani a médiában.Tény, hogy a strandbisztrók kínálata sokat fejlődött Balaton-szerte, így aki drágállja a lángost, könnyedén válogathat akár bio, illetve vegán kínálatból is. Persze miért lenne olcsó hazánk legnagyobb üdülőkörzete?

Ausztriában - tudom, mások a bérek -, de talán olcsó a Wörthi-tó? A Starnbergi-tó filléres áraival hívogat? Vagy éppen a Garda-tó az alacsony árairól híres? Budapesten, a Római-parton mennyibe kerül a hekk? Az örök versenytárs Dalmáciában talán letörték az árakat?

A „drága” helyett az ár-érték arányos sokkal inkább valós kérdés, de még ez is erőteljesen szubjektív. Amit valószínűsíteni lehet, hogy nincs már tér további áremelésre. Az a szolgáltató, vállalkozó, aki át tervezi írni az ártáblát, a saját halálos ítéletét szignózza éppen. Az árak csökkentésére sem nyílik lehetőség (bérek, alapanyagköltség, beszállítók árai, energiaárak stb.) miatt. Egy lehetőség marad: a minőség emelése – ez lehet a valós út, ez viheti tartós sikerre a szeretett magyar tengert.Kétségtelen, sokan felismerték ezt, de még nem elegen.

A meleg sör, hideg lángos és a turista azonnal meglopásának szándéka mára a tó vizének egy részével együtt elpárolgott, de a parti infrastruktúrát, közlekedést, üzleteket, parkolási lehetőségeket igencsak fejleszteni kellene. A szórakozási lehetőségek kiszélesedtek, a kalandparkok minőségiek, a strandokon túl igazi minőségi gasztronómia várja a vendégeket, a borpincék valóban sokat hozzáadnak a Balaton vonzerejéhez.

Jönnek, és számolnak

Temetkezni nem kell, a Balaton mindig túl fog élni, persze, hogy hány embernek biztosít megélhetést, az már nagy kérdés. Tény, csak a Dunántúlon több mint 3 millióan laknak, és persze a Tiszántúlról is érkeznek a tó partjára. A magyar lakosság jó részének szemében mindig kitüntetett helyet foglal el legnagyobb tavunk, persze érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a fiatalok mitől söpörjék félre a néhány tízezer forintos külföldi akciós hosszúhétvégéket, és vegyék meg a magyar autópályamatricát.

A magyar vendég érdekes módon sokkal bőkezűbb, ha euróban látja kiírva az árakat. Ha forintot kell fizetnie, akkor előbújik a könyvelő-, vagy éppen a közgazdász-vér, és szemvillanás alatt levezeti, hogy az adott ár miért pofátlanul magas, és néhány éve mennyivel olcsóbb volt még minden.

12 hónap – az álom

Szeptember van, a tóparti települések polgármesterei lelkesen posztolják a közösségi médiába, hogy búcsúztatják az utolsó menetrendszerű hajót. Kézfogások, közös fotók, virágcsokrok, kedves vállveregetések közepette sajnos azt a kérdést nem teszik fel, hogy vajon a Mikulás megjön-e a BAHART hajóira? Előre kellene nézni, és együtt építeni az egész éves Balatont. A szállásadóknak nem szabadna bezárniuk, a parti bisztróknak is téliesíteniük kellene a teraszokat, és összefogva bízni a szüreti mulatságok, céges hétvégék, adventi vásárok sikerében, a műjégpályák vendégvonzó erejében. A receptet már megírták: az Alpok nyári forgalma összemérhető a télivel! Ettől egyelőre messze van a Balaton, de bíztató törekvések bőven vannak.

A számok nem hazudnak

A Balaton rácáfol a korai hecckampányra, a számok a tavalyihoz hasonlóak - mondta a növekedés.hu-nak Fekete Tamás, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke. Miközben a sajtó egyik része már júniusban temette a balatoni szezont, a tényleges adatok alapján júniusban mindössze 2 százalékkal maradt el a vendégek száma az előző év azonos időszakától. Júliusban pedig már növekedést mértek: a vendégéjszakák száma 1,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit a KSH adatai szerint. Az augusztusi adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, de az már most látszik, hogy a balatoni nyár korántsem volt olyan drámai, mint amilyennek egyes híradások alapján tűnhetett.Fekete Tamás a növekedés.hu-nak kiemelte, az idei év összességében nem lesz rosszabb az előzőnél: december végére több mint hárommillió vendéggel és csaknem kilencmillió vendégéjszakával számolnak a régióban. Akik a nyári hónapokban nem látogattak el a tóhoz, azok egy része ősszel és télen érkezhet.

Sziesztázni kell

A balatoni turisztikai vállalkozásoknak ettől függetlenül valóban nehéz évük volt.

Egyszerre kellett megküzdeniük a munkaerő-problémákkal, az inflációval, az árvaszúnyogok inváziójával, miközben újra és újra felmerült a kérdés: van-e elég víz a Balatonban, vagy nincs. Ezekre a problémákra azonban egyetlen turisztikai szervezet sem tud egyik napról a másikra megoldást találni.

Ezek hosszú távú, közös ügyek, amelyekben az államnak, az önkormányzatoknak, a szakmai szervezeteknek és a vállalkozásoknak egyaránt szerepük van.

Fekete Tamás szerint viszont éppen a hőhullámok miatt a turisták napi időbeosztása is változott, amire a vállalkozásoknak is reagálniuk kell. Érdemes lenne Magyarországon is meghonosítani a mediterrán országokból ismert szieszta-kultúrát. Fekete Tamás szerint,

a jövőben a Balatonnál is egyre több helyen jelenik meg a délutáni szieszta, miközben az esti nyitvatartást meghosszabbítják.

Éskovács Péter független turisztikai tanácsadó szerint az erősebb forint csak megerősítette a trendet, amely szerint a Balaton a külföldi, néhány óra alatt elérhető nyaralóparadicsomok mindegyikével versenyez.

Ehhez fel tud nőni a régió, de sok vállalkozó joggal várna versenyképesebb adókörnyezetet, kiszámíthatóbb szabályozást és valódi szakmai támogatást.