Bár gyorsan nő itthon a bérszint, még mindig csak harmada a németnek

Nem csökkent a bérdinamika

Immár a teljes első félév hazai bérstatisztikája rendelkezésünkre áll, és úgy tűnik, a koronavírus-járvány és az ezt kísérő válság egyelőre egyáltalán nem fékezte a bérnövekedést. Ez felzárkózó régiónkban is így van, bár a többi országban kisebb a nominális béremelkedés, mint nálunk, ami csak azért nem okozza esetünkben a gyorsabb felzárkózást, mert a forint árfolyama a félév folyamán nem kis mértékben gyengült.

A legérdekesebb adatok persze a legfrissebbek: a KSH immár a júniusi adatokat is közölte. Ezekben fellépett egy jelentős torzító hatás az egészségügyi dolgozóknak juttatott egyszeri nagyösszegű különbér miatt, a számításból ennek hatását ki fogjuk hagyni, hogy a reálisabb képet lássuk. Ugyancsak nem vesszük figyelembe a járvány legnehezebb hónapjaiban nyújtott adókönnyítéseket, mivel ezek átmenetiek voltak, és ugyancsak torzítanák az adatokat.

Egyszeri tényezőktől megtisztított adatok

Az egészségügyi dolgozók külön juttatásával együtt számolt június bruttó átlagkereset 421 700 forint lett, ami 15 százaléknál nagyobb növekedést jelentene éves szinten, a reálisabb adatot úgy számoljuk, hogy a rendszeres bruttó átlagkereset 10,6 százalékos növekedését vesszük alapul, ami még mindig igen szép érték, hisz azt jelzi, hogy eddig nem csökkent a bérdinamika.

A korrigált adat így nagyjából 405 ezer forintra jön ki, viszont, ha szokásunkhoz híven kihagyjuk a közfoglalkoztatottak adatait, hogy a tényleges munkaerőpiaci helyzetet lássuk, ehhez 12 ezer forintot kell hozzáadni, vagyis az összeg 417 ezer forint lesz. A nettó kereseteket ebből az általános szabályok alkalmazásával számoljuk, vagyis levonjuk a munkavállalókat terhelő adókat, amelyek a bruttó bér 33,5 százalékát teszik ki.

A kapott összeg, vagyis a júniusi nettó átlagkereset így 277 ezer forint lett.

Visegrádi összevetés

A nemzetközi összehasonlításhoz az összeget euróra kell váltanunk, ezt a júniusban átlagosan 346- 348 forintos árfolyamon megtéve nagyjából 800 euró adódik (ha a válság közbeni forintleértékelődés hatását ki akarjuk szűrni, az év eleji 330-as árfolyammal számolva 840 eurót kapnánk).

Elsőként a visegrádi országok adataival és az ottani folyamatokkal teszünk összevetést. Szlovákiában még csak az első negyedével adatok állnak rendelkezésre, akkor 830 euró volt a nettó átlagkereset. Lengyelország esetében egészen friss, júliusi adatok vannak, amelyek zlotyban a tavalyi év megfelelő időszakához képest 5 százalékos növekedést mutatnak (vagyis feleakkora a mérték, mint nálunk), átváltva 875 euró az összeg. Csehország esetében még ugyancsak első negyedéves adatok állnak rendelkezésre, akkor 960 euró volt az összeg. A visegrádi országok között tehát nominálisan az utolsó helyen van a magyar adat, viszont az utolsó egy évben a lemaradás mértéke csökkent, különösen a szlovák adathoz képest.

A délkeleti és a délnyugati szomszéd

Románia esetében friss, június adatok állnak rendelkezésre, a növekedés helyi valutában Lengyelországhoz hasonlóan 5 százalék volt, az összeg 680 eurónak adódik, vagyis a hazainál 15 százalékkal alacsonyabb. Horvátország tekintetében ugyancsak júniusi adataink vannak, a béremelkedés mindössze 2 százalék volt egy év alatt, a nominális összeg azonban nem alacsony: 890 euró.

Fejlett országok

Ami a magasbérű uniós országokat illeti, érdemi változás nem mutatkozik a korábbi adatokhoz képest, vagyis bérnövekedés nem mutatkozik,

a német adat 2440 euró, a magyar bér háromszorosa.

Hozzá kell tenni, hogy az adatok az első félév viszonylatában nehezen értelmezhetőek, hisz a legtöbb helyen jelentős külön juttatások torzíthatják az adatokat, miközben sok állás, amely átmenetileg megszűnt, nem szerepel a statisztikákban. Érdemi összehasonlítást így csak akkor lehet majd végezni, ha a válsághoz kapcsolódó juttatások megszűnnek, a foglalkoztatottság pedig visszaemelkedik a járvány előtti szint közelébe.

A válság, mint lehetőség

Ami viszont tény: a magyar bérek gyakorlatilag egész Európában a leggyorsabban nőnek.

Ha ez fennmaradna, vagy csak kismértékben csökkenne az ütem, és a forint is stabil lenne a továbbiakban, még a válságból való kilábalás körülményei között is folytatódhatna a dinamikus bérfelzárkózás, ráadásul a már most is csak kismértékű hátrányt is ledolgoznánk a visegrádi társakhoz képest.